Kárenyhítés – Szöllősi György jegyzete

Amikor a hazai pálya- és stadionépítésekről beszélünk, amelyeket politikai okokból időnként valamiféle luxusnak, túlzásnak igyekeznek beállítani, sohasem szabad elfelejtenünk, hogy adósságtörlesztésről, évtizedes mulasztások pótlásáról van szó. Nemzedékek nőttek föl úgy, hogy tagjaiknak azt kellett hinniük, sohasem adatik meg nekik a szurkolás egy impozáns, új, fedett lelátójú, csak a külföldi közvetítésekből ismert stadionban, hogy bele kellett törődniük, Magyarországon ifjúsági focistának lenni egyet jelent lepusztult létesítményekben, omladozó öltözőépületekben felnőni. A Kádár-korszak lassú eróziója után ráadásul két évtizedes intenzív rombolás következett, a beépített, más célra eladott, privatizált futballpályák, romos stadionok korszaka, amely csak a háborús pusztításhoz hasonlítható: az MLSZ felmérése szerint meghaladja az ezret az 1990 és 2010 között megszűnt pályák száma.

Egészen 2010-ig, 2012-ig kellett ugyanis várni, hogy érdemben elkezdődhessen az újjáépítés. A szövetség azt a célt tűzte ki, hogy a nyereséges magáncégek e célra azóta felajánlható társasági adójából 2012-től kezdve évente megpróbál mintegy száz új pályát létesíteni, s akkor tíz esztendő alatt pótolható, ami elveszett, visszatérhetünk legalább az 1990-es szintre. Nos, az MLSZ honlapja szerint azóta a központi pályaépítési program keretében 754 új pálya épült vagy épül meg ez év végéig, de hozzászámolva a különféle, közvetlenül helyben finanszírozott programokat, már túl vagyunk a bűvös ezres számon. Vagyis a falusi, iskolai, kisegyesületi pályák számát tekintve lassan elérünk oda, ahol egyszer már voltunk, míg a stadionok felújítása révén már kézzelfogható közelségbe kerül, hogy ha egy magyar csapat eljut valamelyik európai kupaküzdelem csoportkörébe, akkor végre jó eséllyel játszhassa a meccseit a saját, nemzetközi szabványoknak megfelelő otthonában.

A válogatott a 2016-os Eb-re már egy „rendes” arénából vívta ki a továbbjutást, ám a valódi nemzeti futballstadionra még mindig várnunk kell, igaz, minden eddiginél közelebb vagyunk hozzá: egy év múlva kell elkészülnie, hogy 2020-ban már Eb-meccseket rendezhessenek benne. Közben épülnek a futballakadémiáink Magyarországon és sokfelé a Kárpát-medencében (a múlt héten Dunaszerdahelyen avathattak egy ilyen létesítményt, most csütörtökön pedig a Honvéd edzőközpontját adja át a miniszterelnök), sorra újulnak meg az NB I-es és NB II-es pályák, szerdán a nemzetközi porondon még álló Vidi új fehérvári otthonában játszanak nyitó meccset. És nem zárható ki, hogy az új Sóstói Stadion már februárban El-meccsek otthona lesz, vagyis hamar igazolhatja létjogosultságát. Ezeket az építkezéseket fényűzésnek nevezni majdnem olyan bűn, mint korábban egész generációkat megfosztani a sportolás és a meccsre járás örömétől.