Cudar időben, hazai pályán nyert a Kisvárda az MTK ellen

LABDARÚGÓ NB I
18. FORDULÓ
Kisvárda–MTK Budapest1–0 (Ilics 77.)
Kisvárda, Várkerti Sporttelep, 1175 néző. Vezette: Radványi Ádám

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

Síléc, korcsolya.

A havasra fordult időjárásban sokkal nagyobb keletje lett volna ezeknek az eszközöknek, mint a labdának, amelyből a kisvárdaiak narancssárga színűeket is beszereztek, hogy jobban lehessen látni a hómezővé változott pályán. Az amúgy is kalandos kisvárdai ősznek kalandos lezárása volt a szombat esti meccs: játszottak a Várkertben kánikulai melegben (még novemberben is…), hatalmas ködben és fogvacogtató hidegben is, az esztendő utolsó meccsére pedig megérkezett a hó.

Van annak valami bája és hangulata, amikor gatyaféken közlekednek a hóban a játékosok, amikor megállni is nehéz, nemhogy elindulni és idővel már a vonalakat sem látni a pályán. De sokkal inkább a síelésre és szánkózásra alkalmas már ez az időszak.

Kezdetben úgy tűnt, az MTK Budapest alkalmazkodott jobban a körülményekhez, pedig Feczkó Tamás jól megtermett játékosokat is a pályára küldött, s elöl ezúttal Torghelle Sándorban bízott. Az első esemény épp a kék-fehérek csapatkapitányához kapcsolódott, amikor a tizenhatoson belül összeakaszkodott Vári Barnabással – a felek csak ott folytatták, ahol szeptemberben, a Hidegkuti Nándor Stadionban abbahagyták, mert akkor sem kötöttek egymással életre szóló barátságot.

Vári Barnabást aztán a vendégek kispadja is „megkóstolta”, holott amikor Katona Mátéval ütközött, semmi szándékosság nem volt a mozdulatában. Felbátorodtak a kisvárdaiak, ennek első jeleként Sassá került ziccerbe, de fejesét Artem Kicsak hárítani tudta. Aztán Horváth Zoltán lőtte el keresztben a kapu előtt a labdát, majd amikor a következő akciónál beforgatta a védőjét, a játékvezető szabálytalanságot látott.

Az ilyen talajú pályán jobban érvényesülnek az alacsony súlypontú játékosok – mint amilyen Brana Ilics. A második félidőben a kisvárdaiak az ő megugrásaira alapoztak, rögtön szünet után végigszáguldott a jobb oldalon, ám hiába célzott pontosan Artem Kicsak kifogott rajta. Aztán az MTK percei következtek, előbb Torghelle Sándor lövését védte reflexmozdulattal Felipe, de balszerencséjére éppen Vári Barnabásra pattant a labda, amely veszélyesen tartott a bal alsó sarok felé, de a hóban lelassult, így a hátvéd utolérte a gólvonalnál, ezzel megfosztotta magát egy öngóltól. Aztán Jevhen Szelin bizonyította, hogy balhátvéd létére a jobb lába is veszélyes, a tizenhatoson kívülről leadott lövése a kapufát találta el.

Idővel egyre biztosabbá vált, ha lesz döntés egyáltalán, ahhoz ezen a talajon egy nagy hiba járulhat hozzá. Vagy mondjuk egy szögletrúgás – az egyik oldalon Horváth Zoltán fejese szállt kicsivel fölé, majd Baki Ákos bólintását követően Felipe piszkálta ki a labdát a léc alól. A brazil kapusnak és honfitársainak biztos furcsa volt ilyen körülmények között futballozni, de Felipe látott már havat, ha máskor nem, akkor biztosan, amikor a Braga játékosaként a Sahtar Doneck otthonában lépett pályára. Lucas pedig már több mint tíz éve él Magyarországon, így hozzászokhatott az ilyen időjáráshoz.

A gólhoz aztán mégis Brana Ilics szemfülessége kellett, no meg a tétovázó vendégvédők, akik között a hazaiak 10-ese megtalálta a gólhoz vezető utat. Már közelítettünk az utolsó tíz perchez, de egyik edző sem cserélt, a gólt követően viszont Feczkó Tamás kettőt is változtatott, az eredménykényszer vitte rá a szakvezetőt, hogy erősítse a támadójátékot. A várdaiak taktikai szándékkal cseréltek a meccs hajrájában, és nagyon érett a kisvárdaiak egymást követő negyedik győzelme is az MTK ellen. Tavaly, az NB II-ben a fővárosiak hiába előzték meg a szabolcsiakat, a Kisvárda mindkétszer legyőzte a bajnokot. Miként most is, az idegenben szerzett siker után ezúttal ugyancsak begyűjtötte a három pontot az MTK ellen, s így a fővárosiak mumusává vált, és a tavaszi szezonra életben tartotta a bennmaradási reményeit.