Davide Lanzafame: Egyáltalán nem aggódom

– Szombaton hazatértek Törökországból. Nem okoz aggodalmat, hogy a hat edzőmérkőzésből egyet sem nyertek meg?
– És? Hol számít ez?! – kérdezett vissza Davide Lanzafame, a zöld-fehérek olasz csatára, miután csapata szombaton Bécsben landolt, majd onnan busszal érkezett Budapestre. – Néhány találkozón buta gólokat kaptunk, ezekre azonban rögtön reagáltunk, még azon a meccsen vagy az azt követő edzésen kijavítottuk a hibát. A felkészülési időszak lényege az, hogy fény derüljön a hiányosságokra. Inkább most, mint a bajnoki rajton.

– Szerhij Rebrov vezetőedző szerint a játék olykor rendben volt, az első és az utolsó felkészülési mérkőzés között nagy utat jártak be – a fejlődés tehát érezhető.
– Ha ezt mondta, akkor így is van. Az első egy-két beleki mérkőzésünkön nem voltunk csúcsformában, de nem azért utaztunk Törökországba, hogy végigverjünk mindenkit, és elégedetten térjünk haza. A lényeg a kemény munka volt, hogy február elejére minél jobb formába kerüljünk. Én egyáltalán nem aggódom.

– Fárasztó két hét volt?
– Hát nem a török fürdőben töltöttük a délutánjainkat. Viccet félretéve: remek körülmények között dolgozhattunk, jó pályák vártak ránk, elegendő volt lesétálni a szállodai szobából, és már kezdődhetett is a labdázás. Szabadidőmben olykor sétáltam a tengerparton, jólesett kikapcsolódni. Arra is fel kell készülnünk, hogy míg odakint kellemes időjárás volt, idehaza röpködnek a mínuszok. Ráadásul az első két fordulóban esti mérkőzést játszunk, akkor még csípősebb az idő. Olaszként utálom a hideget, nekem a tavasz és a nyár a kedvenc évszakom, akkor érzem igazán jól magam a bőrömben. De ez van, a bajnoki menetrend nem kívánságműsor.

– A pénteki utolsó felkészülési mérkőzésen egy egyes döntetlent játszottak a román Craiovával. Igaz, hogy volt némi „csontzene”?
– Eddig is tudtam, hogy a magyar és a román csapatok nem szívelik egymást, ezt most a saját bőrömön tapasztalhattam meg. De szerencsére senki sem sérült meg. További pozitívum, hogy rendkívül pörgős kilencven percet játszottunk, nem volt elveszett labda, olyan iramban telt az összecsapás, mint amilyenre a Honvéd ellen is számíthatunk. Igaz, ez a legtöbb törökországi mérkőzésünkre igaz volt.

– Mit szól az új fiúkhoz? Erősödtek velük?
– Kétség sem férhet hozzá. Zömében rutinos, tapasztalt futballisták érkeztek. Lasa Dvali, Ihor Haratin, valamint Mikalaj Szihnyevics is sok csatát megélt már. Eleinte szokniuk kellett Szerhij Rebrov módszereit, de mostanra mindenki beállt a sorba, erősebbek lettünk az érkezésükkel. Tetszik a hozzáállásuk: olyanok, mint én, nekimennek a betonfalnak is.

– És mi a véleménye a Juventus utánpótlásából érkező Ammar Ramadanról, aki a napokban kapott profi szerződést?
– Kíváncsi vagyok rá. Nem ismerem, hétfőn a Népligetben találkozunk vele. Miután a Juventusból érkezik, lesz közös témánk. Segítek neki, amiben tudok. Ha olyan a hozzáállása, mint a Juve fiataljainak, nem lesz vele gond. Torinóban születtem, én már csak tudom. Az ottani utánpótlásban csupa olyan fiatal van, akik nemcsak tehetségesek, mindenre elszántak is. Hamarosan őt is megismerjük.

– A Honvéd ellen kezdik a szezont szombaton. Örül a párosításnak?
– Nem tagadom, korábbi csapatom ellen még motiváltabb vagyok. Szép időszakot töltöttem Kispesten, hiszen bajnoki címet szereztünk, erre nagyon büszke vagyok. De most már csakis a Ferencvárosra összpontosítok, s arra, hogy ismét bajnokká váljak. Sokat beszélgetünk a fiúkkal arról, hogy egyszerűen muszáj megszereznünk a klub harmincadik bajnoki címét.

– Ehhez hány Lanzafame-gólra lesz szükség?
– Na, ez nem izgat. Nyolc góllal vezetem a góllövőlistát, és sokan kérdezik, mekkora ösztönző erőt jelent, hogy újra az élen végezzek. Mindenkinek elmondom, hogy – ha hiszik, ha nem – nem érdekel a gólkirályi cím. Pedig még magyarul is tudom, hogyan kell helyesen ejteni: gólkirály. Mégsem izgat. Bajnok szeretnék lenni, a nyáron aranyéremmel a nyakamban utazni nyaralni. Ha nem így lesz, szerezhetek akárhány gólt, csalódott leszek.