Fernando: Fontos, hogy megértsük a szurkolók lelkivilágát

– Bent marad az élvonalban a Diósgyőr?
– Természetesen – felelte Fernando Fernández, a DVTK 39 esztendős spanyol vezetőedzője. – Minden nap ezért dolgozunk, és most, amikor új stadionban léphetünk pályára, amikor saját akadémián nevelhetjük a tehetségeket, létfontosságú, hogy meghosszabbítsuk az első osztályú tagságunkat.

– Mire alapozza a sikeresebb tavaszt?
– Arra, amit a hétköznapokban látok. A csapat sokat lépett előre, a játékosok egyre jobban tudják, mit várunk tőlük, de még mindig van hová fejlődni. Mivel senki sem akar kiesni, kiélezett harcra számítok, és meglehet, az idény vége felé nemcsak a Haladás, a Kisvárda, és a Diósgyőr lesz veszélyben.

– A Haladás nyolcpontos hátrányban van a DVTK-val szemben. Nem gondolja, hogy a vasiak ezzel kiszálltak a bennmaradásért vívott harcból?
– Egyáltalán nem. A téli szünet után sokszor teljesen megváltozik az adott csapat játéka és teljesítménye. Amelyik együttes az ősszel szárnyalt, tavaszra visszaeshet, és a fordítottja is megtörténhet. Korai lenne leírni a Haladást, néhány erősítést jelentő játékossal felzárkózhat, de a mostani kerete is többre hivatott. A szombathelyi labdarúgók semmivel sem gyengébbek, mint a többi csapat futballistái, egy-két győzelem elegendő, hogy ismét lendületbe jöjjenek.

– Az ősz végére viszont a DVTK jött lendületbe, az utolsó öt őszi fordulóban tizenegy pontot gyűjtött.
– Az a sorozat nagyon kellett. Nehéz megélni, amikor heteken keresztül mindent megteszel a sikerért, mégis vesztesen kell leballagnod a gyepről. A heti edzésmunkára nem lehetett panasz, sokszor a bajnokin is jobban játszottunk, mint az ellenfél, mégis pont nélkül maradtunk. Mindenki nehezen kezelte a helyzetet, mert a szakmai stábbal és a játékosokkal is azért kötöttek szerződést, hogy győzelmeket szállítsanak a klubnak. Az utolsó öt őszi mérkőzés viszont újra felépítette a játékosok önbizalmát, és nemcsak az eredmények miatt, hanem azért is, mert érezték, hogy egyre jobb teljesítményt nyújtottak.

– Hogyan tudták megőrizni a hitüket, amikor egyik vereség követte a másikat?
– A visszajelzéseknek köszönhetően. Nem szégyellem kikérni a játékosaim véleményét, akár meccsről, akár edzésről beszélünk. Tudnom kell, hisznek-e abban, amit csinálunk. Más a játékrendszerünk, mint az előző idényben volt, ehhez a fiúknak is alkalmazkodniuk kellett, és az erőnléti felkészítésben is változtattunk, ennek köszönhetően tovább bírják erővel, mint korábban. Szerencsére egyszer sem éreztem, hogy kétségeik lennének afelől, jó úton járunk-e. Emellett a klub vezetőségének is köszönettel tartozom, mert a sorozatban elszenvedett hat vereség után is folytathattam a munkát.

– Számított arra, hogy ennyire nehéz idény vár a csapatra?
– A bajnokság kezdete előtt kijelentettem, csak a bennmaradás lehet a célunk, nincs értelme merészebb álmokat szövögetni. Úgyhogy igen, erre számítottam. A folytatás sem lesz könnyebb, nem a mi költségvetésünk a legnagyobb az NB I-ben, de ez nem jelenti azt, hogy a keretünk gyenge. Mindig bíztam a rendelkezésre álló játékosokban, másként nincs értelme dolgozni. Ráadásul sok tehetség pallérozódik az akadémián, akikre építhetünk a jövőben.

– A jövőben igen, de a kiesés elkerüléséhez a tavasszal kell pontokat gyűjteni.
– Ebben a helyzetben nem is a fiataloktól várjuk a meccseket eldöntő gólokat, de hosszú távon a DVTK a jelenlegi költségvetésével csak akkor lehet sikeres, ha a fiatalok képzésére fekteti a hangsúlyt és helyi kötődésű játékosok köré építi a csapatot. Kellenek a rutinosabb labdarúgók, de Miskolcon csak erős utánpótlással lehet erős felnőttcsapatot építeni. Ehhez az is kell, hogy a gazdagabb akadémiák ne szipkázzák el a tehetségesebb gyerekeinket.

– A költségvetésnél maradva: a télen kérhette a keret megerősítését, vagy az első perctől egyértelmű volt, hogy nincs pénz új játékosok szerződtetésére, és a mostani kerettel kell kivívni a bennmaradást?
– Nyár óta sokat dolgoztunk, hogy megerősítsük a keretet, de tény, télen nem költhetünk nagy összeget egyetlen labdarúgóra sem. Legközelebb a következő nyáron várható jelentősebb mozgás, de mivel eddig két hátvéd is távozott, a védelmet égetően fontos lenne megerősíteni.

– Meddig tervez előre?
– Mivel minden körülmény adva van, hogy sikeres klubot építsünk, motiváltnak érzem magam. Persze a profi futballban nem a tervek, hanem az eredmények számítanak, de úgy érzem, jó úton járunk, és ha bent maradunk, tovább építkezhetünk.

– A saját képességeit illetően voltak valaha kétségei?
– Nem.

– A sorozatban elszenvedett hat vereség után sem?
– Nekem a hétközi edzés a legfontosabb, mert annak előbb-utóbb lesz eredménye. Nem maradt más út, mint a jelenlegi kerettel keményen dolgozni. Mindig elemeztük az ellenfelet, próbáltunk változtatni a játékunkon, és az utolsó őszi fordulókban ez végre eredményre vezetett.

– A kiesés elől menekülő csapatnak a saját játékát kell játszania vagy alkalmazkodnia az ellenfélhez?
– Muszáj feltérképezni a riválist, de alapvetően szeretem, ha a csapatom kezdeményez. Emiatt sokat gyakoroltuk a labdás és a labda nélküli mozgásokat, talán ennek is betudható, hogy a Fradi elleni négy-egyes vereséget leszámítva egyszer sem ütöttek ki minket. Végső soron a megszerzett pont számít, de ha mindig apróságokon múlik a vereség, akkor bizakodhatsz, hogy a nüanszok egy idő után téged segítenek. Ez nem szerencse, nem szeretek erre hivatkozni. A kiesés ellen küzdő csapatnak a legjobbját kell nyújtania, hogy nyerjen. Az utolsó öt őszi fordulóban azért szereztünk pontokat, mert képesek voltunk rátenni még egy lapáttal.

– Tavasszal a mutatott játék vagy az eredmény a legfontosabb?
– Minden meccs előtt azt várom, hogy jobban játsszunk az ellenfélnél. Nem szeretem, ha a véletlenen vagy az esetlegességen múlik a végeredmény. Akkor örülök igazán a három pontnak, ha azért nyerünk, mert működik a tervünk.

– Miskolcon kellemes érzés labdarúgónak lenni, amikor fut a szekér, ám ha elmaradnak az eredmények, más a helyzet. Ön mit tapasztalt?
– Diósgyőr előtt a Málagában és a Betisben is futballoztam, ott sokkal nagyobb a nyomás. Szeretek itt dolgozni, innen vonultam vissza, s olyan városban edzősködöm, ahol az emberek imádják a futballt. Fontos, hogy megértsük a szurkolók lelkivilágát. A játékosoknak is elmondtam: ha sorozatban kikapunk, mit vártok?! De azt is tudom, ha lendületbe jövünk, ismét tömött lelátók előtt futballozhatunk.

– Ha a költségvetés nem változik, a szurkolóknak bele kell törődniük, hogy a következő években a DVTK mindig a kiesés elkerüléséért harcol?
– Nem. Ha folytatjuk a munkát, a rendelkezésre álló játékosokkal jobban futballozunk majd, mint a gazdagabb egyesületek.

– Ezt garantálja?
– Csak a kemény munkát garantálhatom, valamint azt, hogy ha a nézők kimennek a stadionba, olyan csapatot látnak, amelyik minden meccsen megfeszül a győzelemért, és hű marad a stílusához. A győzelemre viszont soha sincs garancia.