Az 1950-ben Miskolchoz csatolt, alig négyezer lakosú bányászvároskának, Perecesnek 1946-ban, önálló településként NB I-es csapata lett, soha korábban kisebb városnak nem volt első osztályú együttese Magyarországon. A meccseken azonban nem volt ritka a tízezres nézőszám sem, hiszen az egyre izmosodó, Miskolchoz kötődő iparterületek munkásai is szívesen jártak Perecesre a futball kedvéért.
Különösen nagy napnak ígérkezett első élvonalbeli idényükben, a bajnokság tavaszi hajrájában 1947. április 20., amikor is a roppant népszerű, korabeli sztárok garmadáját felvonultató Ferencváros látogatott hozzájuk. Noha a Perecesi TK nem tartozott az ütőképes gárdák közé, egyik ellenfél sem szeretett oda utazni, mert félelmetes volt a közönség, és borzasztó minőségű a pálya talaja.
A helyi közönséget azonban cseppet sem zavarták a körülmények, egy gombostűt sem lehetett volna leejteni, annyian látogattak ki, pedig aznap esős idő volt és térdig érő sár, de a hangulatra nem lehetett panasz, amely a tetőfokára hágott, amikor az 50. percben a meccs hőse, Kertesi Ignác immár a harmadik gólját szerezte, 3:0-ra alakítva az eredményt a hazaiak javára. A gól utáni másodpercekben azonban különös, csaknem drámai eseménysor zajlott le: a gólszerző Kertesit a lendület bevitte a kapuba, ahol a hálóba kapaszkodva tudta lefékezni magát. Ebben a pillanatban nagy reccsenés hallatszott, és ha az egyik csapattársa nem rántja el az utolsó pillanatban, akkor rádőlt volna az eltört és ledőlő felső léc!
Olvassa el a teljes történetet a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!