Vignjevics: Megkörnyékeztünk egy-két magyar játékost, de…

Nebojsa Vignjevics csak igazi gyöngyszemet vár a keretbe (Fotó: Dömötör Csaba)

– Ortodox vallásúként hétfőn ünnepelte a karácsonyt. Ha jól sejtem, mindenre volt idő, csak pihenésre nem.
– Az a mondás tartja nálunk, hogy karácsonykor fogj bele valami újba, valami jóba, és akkor sikeres lesz az előtted álló esztendő – mondta Nebojsa Vignjevics, aki 2013 októbere óta irányítja az újpestieket. – Nos, mi a múlt heti ráhangolódás után hétfőn csaptunk bele a kemény munkába, úgyhogy mondhatom, edzéssel telt a karácsonyom, a munkának pedig meg is lesz a gyümölcse.

– Ha jól tudom, önöknél ilyenkor nincsen ajándékozás, ugye?
– Így van! Mi újévkor adjuk át az ajándékokat, ilyenkor együtt töltjük az estét, beszélgetünk, nosztalgiázunk. Az idén a családom nincs itt velem, a feleségem és a lányaim odahaza vannak Belgrádban. A fiammal, Nemanjával kettesben ünnepeltünk hétfő este. Vacsoráztunk egy jót, koccintottunk, telefonon hosszasan beszéltünk az otthoniakkal, aztán nyugovóra tértünk. Kedden ugyanis folytatódnak az edzések.

– A fia állítólag az Újpest egyik legnagyobb szurkolója. Mit vár az idén a csapattól?
– Nemanja valóban imádja a klubot, a csapatot. Saját névvel ellátott meze, melegítője is van, a Magyarországon nyert érmeim mindegyikét ő őrzi a saját lakásában. Az iskola elvégzése után itt, Budapesten kezdett dolgozni, igaz, már az egyetem mellett is pénzt keresett. Mindig is így volt ez a mi családunkban. A fiam tényleg szereti a labdarúgást, gyakran kint van a meccseinken. Sajnos már nem futballozik, pedig tehetséges volt, de egyik napról a másikra megunta. Később a tenisszel próbálkozott, Novak Djokovics volt a példaképe.

– Újpesten van kedvence?
– Ez hadd maradjon a titkom, még a végén valaki megsértődne a csapatból.

– És ha úgy kérdezem, érkezik, érkezhet-e új kedvenc a Megyeri útra?
– Akkor azt mondom, nem feltétlenül akarunk játékost szerződtetni. Létszám tekintetében megvagyunk, a minőségre sem lehet ezúttal panaszom, ha olyan játékosra bukkanunk, aki sokkal jobb a többieknél, akkor leülünk vele tárgyalni. Nincs rajtunk nyomás, nem akarunk mindenáron új futballistát hozni. Ha találunk egy gyöngyszemet, azt megpróbáljuk megszerezni. Ennyi.

– Korábban beszélt arról, az átigazolási időszakban rendszeresen napi húsz üzenetet, elektronikus levelet kap menedzserektől különböző ajánlatokkal. Most is így van ez?
– Érdekes, mintha az ügynökök is tudnák, nincs szükségünk „mindenféle” futballistára. Aki nagyon jó, azt aligha kell ajánlgatni. Biztosan eljutott hozzájuk is a hír, hogy jól állunk. Az őszi szezon végén megkörnyékeztünk egy-két magyar játékost, de vagy nem lehetett őket elhozni a klubjuktól, vagy csak irdatlan mennyiségű pénzért. Furcsa is volt, hogy a bajnoki szünetben, az otthon Szerbiában töltött két hét alatt nem csörgött megállás nélkül a telefonom, nem kellett folyamatosan a laptompomat bújnom. Sikerült kikapcsolódnom, próbáltam nem a futballra összpontosítani. Azt hiszem, ez sikerült is.

– Köztudottan szereti a kemény munkát, különösen a felkészülés alatt. Ezúttal mire számíthatnak a futballistái?
– Semmi meglepőre: kemény munkára! Ismernek, a társaság egy éve együtt van, nem érhet senkit meglepetés. A felkészülési időszak amúgy is rövidebb lesz a megszokottnál, hiszen négy hét áll a rendelkezésünkre. Ezúttal az lesz a legfontosabb, hogy mindenki egészséges maradjon, senki se essen ki a ritmusból.

– Simon Krisztiánnal mi a helyzet? Együtt készülhet már a csapattal?
– Vele kapcsolatban jó hírekkel szolgálhatok, azt hiszem, immár százszázalékos állapotban van. Együtt edz a csapattal, és jól is mozog. A télen minél több mérkőzésre van szüksége, örülök, hogy pályára lépünk a fehérorosz Sahcjor Szalihorszk, a lengyel Zaglebie Lubin, a horvát Hajduk Split és a német Hansa Rostock ellen is. A fiúknak két hetük volt kipihenniük magukat, ám ahogy látom, motiváltan tértek vissza. Tudják, mit akarunk elérni.

– Ha nem titok, mit?
– Miután a Magyar Kupából kiestünk, a bajnokságra kell figyelnünk. Mindent beleadunk, nem is állunk rosszul. Két pontra vagyunk a dobogótól, csak rajtunk múlik, mire visszük a tavasszal. Az első néhány edzés kezdeti nehézségein túl vagyunk, immár tényleg a kemény munkáé a főszerep. Úgy érzem, jó úton járunk, az ősszel többé, kevésbé jó futballt játszottunk. Négy-öt ponttal lehetne többünk, de ezen már felesleges keseregni.

– Szombaton Törökországba utaznak: hányszor járt már Belekben?
– Néha úgy érzem, mintha töröknek születtem volna. Tízszer jártam már ott edzőtáborozni, az Újpesttel legalább ötször-hatszor, tehát a korábbi csapataimról még nem is beszéltem. Idén ugyanabba a szállodába megyünk, mint az elmúlt esztendőben, nincs okunk a váltásra, mindennel elégedettek voltunk.

– A cél idén is az európai kupaszereplés kivívása?
– Igen. Láthattuk, hogy ez nem elérhetetlen. A Sevilla elleni két mérkőzés életre szóló volt a számunkra, úgyhogy idén nyáron folytatni szeretnénk az élménygyűjtést.