A Fradi ellen ollózó Loki-hős az ősszel 44 gólt szerzett!

„A csapattársaimnak melegítés közben azt mondtam, az ilyen meccseknél beszélhetünk futballról: amikor több ezer néző előtt léphetünk pályára, nagy tétért – folytatta Tőzsér Dániel. –Az összkép alapján megérdemelten győztünk, még akkor is, ha a második gólunk hihetetlen körülmények között született. Az elején engedtük, hogy a Fradi irányítsa a mérkőzést, passzívan, túlságosan védekező felfogásban kezdtük az első félidőt. A vendégek gólja után iramot váltottunk, feljebb toltuk a védekezésünket, ennek köszönhetően egészen a lefújásig kiegyensúlyozottá vált a küzdelem. A második félidőben is letámadtuk a zöld-fehéreket, a saját helyzetünket könnyítettük meg azzal, hogy nem hagytunk időt az ellenfél játékosainak.”

A győzelemhez kellett a több nagy védést bemutató Nagy Sándor, a hajrában tizenegyest kiharcoló és gólpasszt adó Bódi Ádám, no meg a büntetőt értékesítő csapatkapitány kimagasló teljesítménye is. Pedig utólag kiderült, nem sok hiányzott, hogy az egyenlítő gól ünneplése helyett karrierje egyik legkellemetlenebb pillanatát kelljen átélnie. A büntetőt ugyanis erősen középre lőtte, ám a Fradi kapusa, Dibusz Dénes nem mozdult el. A lábáról a hálóba vágódott a labda, ám ha a középpályás marad az eredeti elképzelésénél…

„A meccs után Dibusz Dénesnek is bevallottam, megfordult a fejemben, hogy a tizenegyesnél panenkás megoldást választva alárúgjak a labdának. Nem akartam tiszteletlen lenni, de biztos voltam benne, hogy Dénes elvetődik valamelyik irányban. Ehhez képest végig középen maradt, úgyhogy csúnyán nézett volna ki, ha az eredeti tervemnél maradok. Örülök, hogy végül erőből rúgtam meg a labdát, szerencse, hogy csak beleérni tudott, de hárítani nem.”

A FORDULÓ TÖRTÉNELMI GYŐZELME ÉS KÜLÖNBSÉGE – 13 PONTOS HÁTRÁNYBAN A HALADÁS

A Mezőkövesd Zsóry történelmi, 2–1-es győzelmet aratott Szombathelyen, a borsodi együttes ugyanis még sohasem győzött idegenben a Haladás ellen.

A Mezőkövesd szerb légiósa, Sztefan Drazsics döntő érdemeket szerzett a sikerben, s nemcsak két parádés góljával, hanem mert végig alázattal, nagy kedvvel és hasznosan futballozott. A csatár egy évvel ezelőtt a belga Mechelentől került Mezőkövesdre. Az elmúlt bajnokságban három gólt szerzett, most már – a szövetség nyilvántartása szerint – a nyolcadik találatnál tart.

„Sokat tettünk azért, hogy megszerezzük idei első győzelmünket – mondta Sztefan Drazsics. – Bár ez a korábbi meccseinken, a DVTK és az MTK ellenin is így volt, mégis elmaradt a siker, mert valami átok ült rajtunk, s a hajrában mindig becsúszott egy-egy hiba. Ezúttal viszont végre mellénk állt a szerencse.”

A légiós ugyanis elismerte, Németh Márió lövése után ő is gólt látott, s aztán megkönnyebbült, amikor a labda a kapufáról nem a hálóba, hanem a mezőnybe pattant.

„A lefújás után nagy volt az öröm az öltözőben – folytatta a csatár. – Mázsás súlyoktól szabadultunk meg. Természetesen jólestek a gratulációk, de ahhoz, hogy két gólt szerezzek, a társak is kellettek, valamint Király Gábor rossz passza, bár senki se gondolja, hogy könnyű dolgom volt, amikor rávezettem a labdát. Végül átemeltem a Haladás kapusa felett, s örülök, hogy sikerült.”

Sztefan Drazsics arról is beszélt, hogy nagyszerűen megértik egymást Molnár Gáborral.

„Gábor gyakorta épít a játékába futsalos elemeket, s ez nekem is kedvemre való. Egyik ilyen akciónkból majdnem gólt szerzett, ám a helyzet kimaradt, pedig szerettem volna valamit visszaadni neki azokból a passzokból, amelyeknek köszönhetően immár nyolc gólnál tartok.”

A Haladás újabb veresége és a Kisvárda Paks elleni pontszerzése, illetve a DVTK Honvéd elleni győzelme azt eredményezte a tabellán, hogy a 11. helyre kerülő Kisvárda 13 ponttal előzi meg a sereghajtó, 12. Haladást, miközben a várdaiakat a 3. DVSC-től 11 pont választja el, vagyis az utolsó előtti kisvárdaiak pontszámban közelebb vannak a dobogóhoz, mint az utolsó helyhez. A 24 ponttal 10. DVTK-t pedig 13 pont választja el a 2. helyen álló Mol Viditől és 14 pont a Haladástól.

A szombathelyi szurkolókat aligha derítette jobb kedvre Király Gábor alábbi magánszáma a meccs hajrájában, az ellenfél kapuja előtt, azok után, hogy az első kövesdi gól előtt is hibázott.

TORGHELLE: KORÁBBAN SEM HAGYTAM MAGAM – A FORDULÓ PÁRBESZÉDE

A Mol Vidi több szempont miatt is fontos győzelmet aratott szombat este az MTK otthonában. A legfontosabb, hogy a Ferencváros debreceni vereségének következtében hatpontosra csökkentette hátrányát a listavezető mögött, s szintén nem elhanyagolható, hogy a bajnok így megszerezte első tavaszi győzelmét. További érdekesség, hogy a Mol Vidi 2015 márciusát követően nyert ismét idegenben az MTK ellen – a Bozsik József Stadionban rendezett négy évvel korábbi bajnoki (1–0) óta lejátszott három élvonalbeli mérkőzésen két vereség és egy döntetlen volt a mérlege.

A szombati összecsapás lényegében a 36. percben eldőlt, Anel Hadzic és Marko Scsepovics után Stopira is betalált. A székesfehérvári gárda a gólok mellett további lendületes támadásokat vezetett, miközben az MTK csupán két távoli lövéssel próbálkozott.

„Első félidei teljesítményünket kidobhatjuk a kukába, értékelhetetlen volt – mondta Torghelle Sándor, az MTK csatára, aki a szünetben, csapata háromgólos hátrányánál állt be. –Nem egyszerű feladat úgy pályára lépni, hogy eldőlt a mérkőzés, de abban maradtunk az öltözőben, hogy próbáljunk meg úgy játszani a folytatásban, mintha gól nélküli döntetlenről indulnánk.”

S valóban, a második félidőben az MTK lendületes, kombinatív támadásokat vezetett, lényegesen veszélyesebben futballozott, s Torghelle Sándor a 62. percben szépített. De… A kék-fehérek hiába futballoztak jobban a mérkőzés második félidejében, a bajnok lassította a játékot, kétgólos előnynél olykor az időt is húzta, s bár csak szűk tíz perc maradt hátra, amikor Armin Hodzic cserével elhagyta a pályát, az MTK csatára akkor is reménykedett, és segíteni próbált a bosnyák légiósnak, hogy gyorsabban hagyja el a pályát, aki miután lesétált, visszaszólt. Kaotikus állapot uralkodott a játéktéren, mert Kassai Viktor játékvezető éppen Feczkó Tamással diskurált az oldalvonal mellett, néhány méterrel odébb Torghelle Sándor üvöltözött a magasított kispadra éppen felmászó Armin Hodzic felé, az egyirányú párbeszéd útvonalában meg ott állt Marko Nikolics, a Vidi vezetőedzője, aki próbálta nyugtatni az MTK csatárát.

„Ezek az apró veszekedések megférnek a mérkőzésen, nincs különösebb jelentőségük. Kicsit segítettem az ellenfélnek, hogy gyorsabban hagyja el a pályát, erre visszaszólt, de nem a pályán, hanem már az oldalvonalon túlról. Korábban sem hagytam magam, s később sem hagyom, de ennyi, szerintem még belefér.”

A Mol Vidi megtartotta az előnyét, így az MTK a legutóbbi négy hazai bajnokijából a harmadikat veszítette el. Torghelle Sándor annak azért örülhetett, hogy öt szerzett gól nélküli mérkőzést követően ismét eredményes volt. Ezt megelőzően novemberben, a Diósgyőr elleni összecsapáson (2–3) talált be.

VERNES RICHÁRD NEM ÜNNEPELT – A FORDULÓ GESZTUSA

Csaknem tíz év – 2007 óta körülbelül ennyi időt töltött a Honvédnál Vernes Richárd. Kispesten lett NB I-es játékos, aztán kétszer is visszatért a Bozsik-stadionba. Ezek után nem volt meglepő, hogy amikor szombaton gólt szerzett korábbi csapata ellen, immár mint a DVTK támadója, csak feltette a kezét, mint aki azt üzeni: boldog vagyok, de nem akarok ünnepelni.

„A kiesés elleni harcban minden gólunk fontos, persze, hogy örültem az egyenlítésnek – mondta a 26 éves futballista. – Ugyanakkor emlékszem, amikor Kispesten futballoztam, és gyengébben ment a játék vagy nehezebb időszakot éltem meg, támogattak, mellettem álltak – rájuk gondoltam, az irántuk érzett tiszteletemet fejeztem ki azzal, hogy nem tomboltam.”

A diósgyőriek persze nagyon vidámak voltak, és a hangulatot csak fokozta, hogy a napokban a Puskás Akadémiától kölcsönkapott, szintén kispesti nevelésű Prosser Dániel a győztes gólt is megszerezte. Vernes Richárd elárulta, a siker nem mindig csak a szerencsén múlik.

„Az első félidőben nem nézett ki jól a csapatunk – mondta a támadó. – Az edzőnk, Fernando Fernández elmondta, min kell változtatni, és mint mindig, akkor is pozitív volt, noha a Honvéd vezetett. Ez a nyugalom nagyon fontos. Az első gólhoz hozzátartozik: az edző mindig megköveteli, hogy támadjuk le a kapust, ha hazaadják neki a labdát. A legtöbb esetben ez felesleges futás, gyakran ötven méter sprint a semmiért, de most megérte zavarni, mert Gróf Dávid nem tudta nyugodtan megnézni, hová passzoljon, s megszereztük a labdát. A kiugratás után eszembe jutott, hogy Dávid minél közelebb próbál kerülni a labdához, és a támadó elé csúszik – sokat edzettünk, játszottunk együtt, ismerem őt. Számítottam rá, hogy most sem marad állva, ezért döntöttem az emelés mellett.”

Aztán jött a győztes gól, amelynél Vernes a gólpasszt adta Prossernek. Mint kiderült, Fernándeznek ebben is volt szerepe.

„Egész héten erre készültünk – idézte fel a második diósgyőri gólt Vernes Richárd. – Az edzőnk sokszor elmondta, a Honvéd belső védői tartják a lesvonalat, ha beemeljük mögéjük a labdát, veszélyesek lehetünk. Gyakoroltuk ezeket a szituációkat, és lám, megérte, bejött, gól lett, győztünk.”

FELCSÚTI AJÁNDÉK – AZ ÚJPESTÉ A FORDULÓ SZERENCSÉJE

Enyhén szólva is felejthető bajnokin vagyunk túl – az Újpest a szerencsének és persze a felcsúti védőnek, Bokros Szilárdnak köszönheti szombati egygólos sikerét.

„Kétségtelen, ilyen öngólt én még nem éltem át a pályán, csak a televízióban láttam hasonlót – mondta lapunknak Litauszki Róbert, a lila-fehérek 28 esztendős védője. – Fiatal hátvédről beszélünk, rossz megoldást választott, de biztos vagyok benne, sokat tanul az esetből. Ami a meccset illeti: újra hiányzott belőlünk az átütőerő, sajnos nem uraljuk a mérkőzéseket, ebben mindenképpen előre kell lépnünk. Hátulról kell építkeznünk, nem előrevágni a labdát. Igaz, a felcsútiak ellen nehéz volt játszani, hiszen agresszívan letámadtak, nem engedtek kibontakozni. Az öngól után a hazaiak beszorítottak minket, de mi hősiesen védekeztünk, szerencsére kihúztuk kapott gól nélkül.”

Az újpesti csapatkapitány nevét több alkalommal is skandálták a vendégszektort megtöltő szurkolók.

„Már az ősszel is többször hallottam, mondani sem kell, hogy jólesik – sohasem álmodtam arról, hogy egyszer ez megtörténik, felemelő érzés. Ilyenkor eszébe jut az embernek, hogy ezért érdemes annyit küzdeni, hiszen a drukkerek meghálálják, ha látják az elszántságot, az akaratot. Mindezt persze ki kellett érdemelni, büszke vagyok rá, hogy sikerült.”

A fővárosiak legközelebb a Diósgyőrt fogadják, amely a legutóbbi nyolc fordulóban veretlen.

„Lehet, hogy a DVTK jó formának örvend, de a kiesés ellen harcol, míg mi a második helyért. Nem kérdés, nyernünk kell, főleg odahaza. Szerencsére visszatérhet Novothny Soma, aki sárga lapjai miatt hiányzott a hétvégén. A házi góllövőlistát vezető csatárunkkal teljesen más a támadójátékunk, szombaton is nagyon hiányzott – de butaságot csinált, hiszen a Ferencváros ellen a hajrában kapott sárgát, mégpedig reklamálásért. El is mondtam neki, ez bizony felelőtlenség volt. De mindegy, ez már a múlt, a lényeg, hogy ha szerencsével is, de három pontot szereztünk, és Somára is számíthatunk legközelebb, aki korábbi csapata ellen bizonyíthat.”