Egy magyar gyerek is cselezhet úgy, mint Cristiano Ronaldo!

A Nemzeti Sport Online-on a Szemléletváltás sorozatunk keretében korábban már foglalkoztunk azzal, hogy Magyarországon a posztspecifikus edzésmunkának és ezzel összefüggésben az egyéni képzésnek nincs kialakult gyakorlata, rendszere. Januárban pedig Sisa Tibor, a honi edzőképzés irányadója beszélt arról, hogy szeretnének technikai képzőprogramot indítani. Ha megvalósulna, ez azt jelentené, hogy nagy tapasztalatú NB I-es játékosok tudnának egyéni képzést, technikai oktatást tartani és a technikai képző idővel bekerülhetne a csapatok szakmai stábjába, és stábtagként csiszolhatná nap mint nap a futballisták technikáját egyéni foglalkozások keretében, akár az utánpótlásban, akár a felnőtteknél. Ugyanezen területet érintette nemrég egy másik interjúban Prukner László is, a Ferencváros utánpótlásképzésének szakmai igazgatója, aki úgy tartja, a játékosokat egyéni és csapatszinten párhuzamosan kell fejleszteni és ez az egyik legnehezebb szakmai feladat.

A fentiek, vagyis az egyéni képzés szerepének felértékelődése, illetve ennek felismerése vezetett oda az elmúlt néhány évben, hogy gomba módra megszaporodtak az elsősorban az utánpótlásra szakosodott „magánzók”. Vagyis az olyan edzők, kisebb szakmai műhelyek, melyek a külön nyelvórákhoz vagy egyéb korrepetálásokhoz hasonlóan néhány ezer forintért (az árak háromezer forintnál kezdődnek, de ennek a többszörösét is elérhetik) különórákat adnak a futballozni vágyó gyerkőcöknek, akár egy-egy gyereknek vagy négy-hatos kis csoportokban egyszerre többnek. Az egyik ilyen műhely, a Neofutball nemrég a Nemzeti Sport Online-t is meghívta az egyik foglalkozására, de nem szemlélődőként vettünk részt, hanem egy komplett edzést tartott számunkra Rózant Janó, a műhely vezetője, így testközelből tapasztalhattuk meg az egyéni képzés egy lehetséges módját.

NEOFUTBALL: A LABDARÚGÁS MŰVÉSZET

Rózant Janó először azzal indított, hogy a labdarúgás művészet, aminek az alapja a játék iránti szeretet és elmondása szerint edzőként azt tekinti az egyik legfontosabb célnak, hogy bárkiből, aki náluk edzésre jelentkezik, azt az érzést elő tudja hozza, amiért gyerekként megszerette ezt a sportágat.

A tréning alapvető célja három csel, a Zidane-, a Cristiano Ronaldo- és a Robinho-csel elsajátítása, gyakorlása volt. Az edzőnk először is elmondta, hogy ezek a cselek milyen konkrét játékhelyzetekben jönnek jól, miért tudnak rájuk nehezen reagálni a védők, illetve milyen előnybe kerülhetünk ezek által, ha sikerül játék közben bemutatnunk és hogyan tudjuk megteremteni ezeket a helyzeteket. Miután megvolt az elmélet, megismertük a célt, jöhetett a gyakorlat, a cselek megtanulása lépésről, lépésre, páros gyakorlatok formájában.

Rózant azt vallja, és erre építi az egyéni képzéseit is, hogy a technikák elsajátítása után a tudatosság fogja eldönteni, kiből milyen labdarúgó lesz. Az tud jó döntéseket hozni a pályán, aki tudja, hogy miből mi következik, melyik mozdulatnak, cselnek mi a célja és akinek a fejében ott vannak a különböző játékhelyzetek képei, tisztában van vele, hogyan tudja előállítani a számára legmegfelelőbb szituációt, azt, amiben ő igazán jó. Ettől pedig fel is gyorsul a játék, mert már akkor tudja a futballista, mit akar csinálni, amikor még nincs is nála a labda. És itt kanyarodhatunk vissza a kiinduláshoz, a legnagyobb futballisták számára ugyanis a labdarúgás ugyanolyan önkifejezési eszköz, mint ahogy a művészeknek a maguk művészeti ága, melyben kiélhetik alkotói szabadságukat.

Rózant erre hozta példának Arjen Robbent, aki a szélről indulva mindig ugyanúgy indul meg befelé, a kapu irányába, mégis még mindig eredményes tud lenni, mert újra és újra előállítja azt a játékhelyzetet, amiben ő a legjobb. A másik példa pedig Andrés Iniesta volt, aki a saját maga stílusában, mindig ugyanolyan tökéletesen tudja fedezni a labdát, mert fel tudja mérni, mikor merre, hogyan induljon, hogy az ellenfél hozzá se tudjon érni, így szinte ragad hozzá a labda, és ezt kihasználva tudja aztán szabadon szervezni a játékot.

„Én mindig azt nézem meg először, mit csinál a játékos labda nélkül, mert a labda nélküli mozgásából látszik az, hogyan gondolkodik a pályán, ami meghatározza majd, hogy hogyan alakítja a játékot – avatott be az edző a tréningünk után a szakmai alapvetéseibe. – A végcél az, hogy a játékos mindig ki tudja alakítani azt a játékhelyzetet, ami az egyéniségéből fakad, amiben ő a legjobban érzi magát, a legtöbbet tudja kihozni magából. Ehhez az egyéni képzések során minden eszközt megadunk, százhatvanöt cselt tanítunk (de ha valamelyik tanítványunk újat mutat, akkor az eszköztár bővülhet és az új cselt a kitalálójáról nevezzük el), különböző labdaátvételeket, lövésfajtákat és mindent, ami a technikai alapot jelenti, mindent, amiből aztán a gyerek a mérkőzések közben ki tudja választani az egyéniségéhez, az adott játékhelyzethez illőt.

Értő és használható tudást szeretnénk átadni, hogy a futballista megértse, hogyan hat a mozgása az ellenfélre, hogy milyen következtetéseket tud levonni a védő helyezkedéséből, és hogy mindezeken keresztül megtanuljon játékhelyzeteket teremteni. Mindent úgy és olyan szituációban csinálunk, mint ahogy a meccsen is történik, így a játékosok azonnal megértik, mire használják a mozdulatot, illetve mikor és hol érdemes alkalmazniuk. És hogy mit jelent az értő tudás? Egy hétköznapi példán keresztül tudnám szemléltetni. Ha egy kamasz fiú csak újságok vagy videók segítségével gyűjt információkat arról, hogyan viselkedjen a lánnyal a randin, akkor csak tárgyi tudása lesz arról, mit csináljon, míg a tapasztaltabb srácok pontosan tudják, hogyan varázsolják el a választottjukat, mit hogyan tegyenek. Ez utóbbi az értő tudás, és nagyon fontos: ez nem csupán megtapasztalható, hanem tanítható is!”

Éppen ezért, a tréningeken túl személyiségfejlesztéssel, karrier-tanácsadással illetve meccselemzéssel is foglalkoznak, és nemcsak gyerekekkel dolgoznak. Tartottak már edzéseket NB I-es játékosoknak és csapatoknak is, például a válogatott szélső, Stieber Zoltán vagy a válogatott kerettag kapus, Gróf Dávid is a Neofutballnál csiszolta a technikáját egy-egy tréningen.

Rózant továbbá a nyelvi relativizmusban is hisz, abban, hogy a nyelv meghatározza a gondolkodást és abban, hogy a magyar nyelvben meglévő és a korábban a futballunkat is jellemző kreativitást összefogással újra elő lehetne hívni a gyerekekből.

„A gyerekeket fel kell szabadítani a kötöttségek alól, hogy igenis merje megcsinálni a cselt, a trükköt, az ollózást, mert amilyen nagy szabadságot ad a beszédünkben a magyar nyelv, ugyanolyan szabadságot adhat a pályán a játékhoz a kreatív magyar gondolkodás, a leleményesség. Úgy gondolom, hogy mi, edzők a technikai alapok megtanításán túl alapokat, kapaszkodókat adhatunk a játékosok gondolkodásához is, amit ők aztán a saját egyéniségükhöz illesztve vihetnek tovább kortól függetlenül. És az lenne a jó, ha mi, azok az edzők, akik a labdarúgás alapjait megtanítjuk a fiataloknak, párbeszéd útján, egymástól tanulva, egymást segítve tudnánk meghatározni azokat a módszereket, azt az alapvető irányt, ami mentén haladni szeretnénk. Hogy egyszer azt mondhassuk, »magyar edzők, fogjunk össze, keressük egymásban a jót a rossz helyett, és győzzük le a szomszédokat, képezzünk jobb játékosokat, mint Romániában, Szerbiában, együtt sikerülhet.«”

SKILLS4EVA: AZ EDZŐ LEGYEN PÉLDAKÉP!

Szintén Budapesten működő műhely a Skills4EVA, melynek vezetője, Evanics Martin már korábban is nyilatkozott az NSO-nak, amikor bemutattuk egyik tanítványát az azóta már az FCB Escolában futballozó, tízéves Huszár Gergőt, és ő edzette a szeptembertől ugyancsak Barcelonában pallérozódó Molnár testvéreket, Pétert és Milánt, valamint a korosztályában kiemelkedő tehetségnek tartott Mendi Ronaldót is.

Már a Fradiban elkezdtem gyerekekkel külön foglalkozni, leginkább azokkal, akik le vannak maradva vagy éppen az ellenkezője, akikben égett a vágy a fejlődésre, és ezért még több időt szerettek volna a pályán tölteni. Balogh Ákos, a Dalnoki Akadémia akkori vezetője támogatott az elképzeléseimben és segítette a kibontakozásomat – amiért hálával tartozom, mert nagy léptekben kezdtem el a sok edzés hatására fejlődni– beszélt Evanics Martin a kezdetekről. –Később egyre többen kezdtek el hozzám járni, ahogy megismerték a munkámat, ebben az is szerepet játszott, hogy sok videót készítettem és töltöttem fel a YouTube-ra, amelyeken otthon végezhető feladatokat mutattam be vagy épp Mendi Ronaldóval és Huszár Gergővel edzettünk.

Ezeken is látható, számomra mindig fontos, hogy a gyerek jól érezze magát, hogy meglegyenek a részemről a pozitív visszacsatolások, a pacsi és a jókedv mindig megvan. Másfél éves kitérő után, újra a Ferencvárosban dolgoztam, ahol egykori mentorom, Pókos Csaba volt az a személy, aki által új kapuk nyíltak meg előttem. Tőle láthattam azt a profizmust, mind hozzáállásban, gondolkodásban és tudásban, amilyen lenni akarok. A megnövekedett érdeklődés miatt jött aztán létre a Skills4EVA, amelyben olyan fiatal edzőkollégákkal alkotunk csapatot (Vass János, Paplanos Gellért, Szamosszegi Gábor, Orosz Dávid, Takács Dávid, Karpjuk Gábor, Kazi Tamás, Nagy Szilárd, Tepliczky Péter, Sowunmi Attila), akik kluboknál is dolgoznak, van tapasztalatuk az utánpótlás-nevelésben és pozitívan gondolkodnak. Dicséret és elismerés – fontosnak tartjuk egy olyan alkotói légkör megteremtését, amelyben a hibajavítás új értelmet nyer, a dinamikus fejlődés érdekében. Az edző a mi elképzelésünk szerint példakép kell, hogy legyen a gyerekek számára, aki be tudja mutatni a mozdulatokat, gyakorlatokat, aki hiteles minden téren a gyermek számára. Nyugodt, nem ingerült, mert tudja, a hiba tanulás része, és csak az hibázik, aki próbálkozik”

Evanics Martin egy William Shakespeare-idézettel szemléltette az edzői munka esszenciáját (és már vissza is kanyarodtunk a labdarúgás és a művészet párhuzamához):

„Ha valakibőlki akarsz hozni egybizonyos tulajdonságot, tégy úgy, mintha az elérendő erény máris egyik alapvető vonása lenne. Előlegezd meg a jó hírnevet, amelyet kiszeretnél fejlesztenibenne; és roppant erőfeszítést tesz majd, nehogy csalódást okozzon neked.”

„Képzésünk a csapatedzéseken tanult technikai elemeket kiegészíti és finomítja mindaddig, amíg azok készségszintűvé nem válnak. A munkában hiszek és az egyének erejében, akik minél többen szerepelnek egy csapatban, annál kreatívabb, gyorsabb és színesebb játékot láthatunk majd tőlük. A magyar labdarúgás kárára a játékosok az idő múlásával elveszítették a tökéletes technikai kivitelezésre való törekvésüket, amelyet a jövő játékosai hozhatnak vissza – a jelenben végzett szorgalmukkal és erőfeszítéseikkel. Csak remélni tudom, hogy minél több gyerek kap észhez és veszi elő a labdát a szabadidejében, mert a foci mindenkié és az álmok azért vannak, hogy megvalósítsák őket. Megszállott és képzett játékosokat akarunk nevelni.”

A szakember szerint különösen fontos, hogy a gyerek és a labda között különleges kapcsolat alakuljon ki. Ezért gyakran mondja a gyerekeknek, hogy mindig legyen a labda a láb alatt, akár otthon, vacsora közben is mehet az asztal alatt a tiki-taki, mert attól is csak jobbak lehetnek.

„Fontos a fejorientáció is, hogy megfelelő döntést tudjon hozni, mert, ahogy felemeli a gyerek a fejét, úgy kinyílik előtte a világ, és ennek már akkor szerepe van, amikor még nincs nála a labda. A mi technikai gyakorlatainkban is szerepet kap az észlelés fázis ingersűrű környezetben. Aztán amikor hozzákerül, akkor pedig nagyon lényeges az első érintés, hiszen a megfelelő labdaátvétellel már előnyt kovácsolhat magának. A tökéletes technikai kivitelezés elengedhetetlen, hiszen annyira felgyorsult a futball világa, hogy nincs idő a labda többszöri átvételére.”– mondta Evanics, aki szerint a csapatedzéseken, heti három órában nincs arra lehetőség, hogy az edző külön foglalkozni tudjon a gyerekekkel és a legfontosabb elemeket egyénileg csiszolni tudja. Mint mondta:„heti három óra kevés az álmok megvalósításához.”Ezt már egyre több klub is felismeri, az MTK-nál például már U6-tól van lehetőség különedzésekre, amelyek ingyenesek és a gyerekek részt vehetnek rajtuk korosztálytól függően heti három vagy négy tréningen túl, mert minden pluszlabdaérintés, minden egyes pályán töltött perc a fejlődésüket szolgálja.

„Én mint edző nem vagyok garancia arra, hogy meddig juthat egy gyerek, mert a szorgalma és a képességeik teszik őt lehetővé nagy célok elérésére, de abban tudom támogatni, hogy a legtöbbet kihozza magából. Sopronból, Szombathelyről, Pécsről, Debrecenből is járnak hozzánk gyerekek és az edzőink is különböző kluboktól jönnek, más-más tapasztalatok találkoznak, amik pozitívan hatnak egymásra. Ez számunkra több mint foci. Azt akarjuk, hogy a gyerekek élményekkel gazdagodjanak.”

TISZA TALENT MANAGEMENT: „EZ A JÖVŐ”

A fővárosi műhelyek mellett megkerestük az ötszörös válogatott labdarúgó, Tisza Tibor nevével fémjelzett, Debrecentől 14 km-re, Tamásipusztán működő, tavaly alapított Tisza Talent Managementet is.

„Amikor létrehoztam a Tisza Talent Managementet, abból indultam ki, hogy melyek voltak azok a tényezők, amik pályafutásom során nekem is segítséget jelenthettek volna, de nem mindig álltak rendelkezésre – mondta megkeresésünkre a névadó, aki tavaly nyáron, 33 évesen hagyott fel a futballal, a DVSC-ből vonult vissza. – Ezért egy komplex szolgáltatási kört alakítottunk ki, amibe az egyéni képzéseken túl beletartozik a táplálkozási tanácsadás, de van például gyógytornászunk és kimondott gerincspecialistánk is, vagyis széles körű felkészítést, tanácsadást tudunk nyújtani a hozzánk fordulóknak. Legyen szó a jövő tehetségeiről vagy profi sportolókról. Például említhetem a cipruson játszó Balogh Norbertet, aki dolgozott velünk, amikor itthon volt.”

Tisza Tibor kifejtette, hogy az edzőket ő választotta ki, akikkel közösen meghatározták a szakmai szempontokat. Az edzéseket a szakemberek tartják, ő jelenleg még végzi a C-licences edzői tanfolyamot és emellett a Debreceni Egyetemre is jár sportmenedzserképzésre, mert hosszú távon sportvezetőként képzeli el magát, persze azért gyakran beszáll a tréningekbe, a gyerekek elleshetnek ezt-azt a 276 NB I-es meccsen 93 gólt szerző csatártól.

„Talán azért is, mert a pályafutásomból adódóan hiteles személynek számítok, már rövid idő, mintegy öt hónap alatt csaknem száz gyerek megfordult nálunk, ami mutatja, hogy van igény arra a komplex szolgáltatási körre, amit nyújtani tudunk. Úgy gondolom, abszolút ez a jövő: egyénileg kell tökéletesíteni a játékosokat, hogy a klubokban aztán már csak a csapatmozgással, taktikával kelljen foglalkoznia az edzőknek. Az egyesületi munka és az egyéni képzés egymást segítve, kiegészítve kell, hogy működjön. Nem véletlen, hogyha világsztárok beszélnek a pályafutásuk kezdeti szakaszáról, akkor mindig azt hallhatjuk, hogy mennyit edzettek csapatoktól külön, akár egyedül is. Ugyanakkor azt gondolom, Magyarországon sokan mondják, hogy így, meg úgy kellene tehetségeket nevelni, de én meg úgy tartom, nem beszélni kell, hanem végre csinálni. A cselekedeteink beszéljenek helyettünk!”

Tisza Tibor utolsó mondata tökéletes lezárása a fentieknek, de egy „fél mondat” kiegészítést mégiscsak tennénk. Itt, mifelénk, Felsőszölnök és Garbolc között (Magyarország legnyugatibb és legkeletibb települései) valahogy minden újra hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy jó, jó, de hát (Sebes) Guszti bácsiék idejében is megvoltunk mindenfajta modern „futballkütyü” nélkül, és mégis micsoda csapatunk volt! Csak lassan érdemes lenne észrevenni, hogy amíg mi leragadtunk az 1940-es, '50-es évek futballvalóságánál, a világ elment mellettünk, és immár fényévekre jár tőlünk.

Ez nem azt jelenti, hogy ami régen volt, azt ki kell hajítani az ablakon, sőt, éppen hogy érdemes elővenni, tanulni belőle, de a régit össze kell hangolni az újjal. Puskás Ferenctől ugyanúgy leshetnek el trükköket a gyerekek, mint Iniestától vagy Cristiano Ronaldótól. Régen nem volt szükség egyéni képzésre, személyiségfejlesztésre, elég volt lemenni a grundra és az ott játszó gyerekseregtől, a „nagyoktól” néhány hét vagy hónap alatt minden cselt, minden fineszt meglehetett tanulni a napestig tartó játék során. Ma sem grund, sem gyereksereg, sem idő nincs erre, de ezen már kár keseregni, hanem a jelen minden adott lehetőségét felhasználva menni kell előre. Ahogy a fentiekben elhangzott: a grund helyett vannak képzőműhelyek, vannak és legyenek is minél nagyobb számban példakép edzők, akik képesek egymással összefogni, képesek jobb játékosokat nevelni, mint a szomszédban, de ahogy Tisza Tibor is mondta, végre a cselekedetek beszéljenek a szavak helyett!