Radoki János: Nem értettem, miért nincs fejlődés

 

 

– A kiesés ellen küzdenek a tavasszal?
– Ez egy pillanatra sem fordult meg a fejemben – felelte lapunknak Radoki János, a Puskás Akadémia FC vezetőedzője.

– Azért kérdezem, mert a legutóbbi forduló előtt éppen annyi pontjuk volt, mint az akkor tizenegyedik, kieső helyen álló Kisvárdának.
– Teljesen mindegy, melyik csapat hány pontra van tőlünk, csak az érdekel, amit hét közben látok. A játékosok edzésmunkája és egyéni képességei alapján nincs mitől tartanom.

– Miért ennyire hullámzó az együttes teljesítménye?
– Mert olyan nincs, hogy az új vezetőedző munkába áll, és utána folyamatosan magas szinten teljesít a csapat. Ott tartunk, hogy kettőt előrelépünk, majd egyet hátra, de ez normális az építkezés során.

– Az első tavaszi fordulóban három-nullára legyőzték idegenben a Mol Vidit. A folytatásban miért maradt el az akkor látott lendületes futball?
– A pontszerzés valóban elmaradt, ám a játékunk többnyire rendben volt. Bántottak a vereségek, de a végeredmény mellett ugyanolyan fontos a csapat teljesítménye. Márpedig a Honvéd és az Újpest ellen jobban futballoztunk az ellenfélnél, a lila-fehérek csupán kétszer lőttek kapura a kilencven perc alatt, a játékunkat nem érhette különösebb kritika. A Ferencváros ellen minden téren alulmaradtunk, a zöld-fehérek a téli igazolásaik után a bajnokság kiemelkedő csapatának számítanak.

– Mit tehet a vezetőedző, ha a játékosok olyan súlyos hibákat követnek el, mint a Honvéd és az Újpest ellen?
– Imádkozik, hogy többé nem fordul elő. A nézőkhöz hasonlóan én sem hittem a szememnek, de mit lehet tenni az oldalvonal mellől, ha a kapus hangosan kiabálja, hogy jön, a hátvéd mégis átfejeli fölötte a labdát, amely a kapunkban köt ki? Javítanunk kell a kommunikáción, mert a két meccsen látott három nagy egyéni hiba egyaránt ennek hiányából indult ki. Az egyik játékos mondott valamit, a társa viszont nem bízott benne, és rossz megoldást választott. Ez nem egyéni képesség, hanem kommunikáció kérdése.

– Mi a Puskás Akadémia reális helyezése a mostani bajnokságban?
– Azért állunk a kilencedik helyen, mert az eddigi teljesítményünk alapján ott a helyünk. Annyit tehetünk, hogy próbálunk fejlődni, mert akkor az eredmények sem maradnak el.

– Mennyi időbe telhet, mire felszínre hozza a csapatban rejlő lehetőségeket?
– Legalább fél évbe. Csak az a baj, amit többször tapasztaltam, hogy miután begyakorolunk valamit edzésen, a játékos két hét múlva elfelejti. Tizennégy nap alatt ennek nem szabadna megtörténnie. A fejlődésért dolgozunk, azért, hogy a labdarúgók egyre jobban megértsék a filozófiámat, de lassítja a folyamatot, ha mindig hátra kell lépni és visszatérni az alapokhoz. Az első két-három hétben ez gyakran megtörtént, mostanra kevesebbszer fordul elő, de még mindig túl sokszor kell ismételnem magam.

– Ilyen tempóra számított?
– Őszintén szólva kicsit gyorsabbra.A szakmai stábnak lehet elképzelése, de végső soron a játékosok tanulási képességén múlik, milyen ütemben fejlődünk. Az eddigi benyomásaim alapján fél év kell, hogy jelentősen javuljunk, más kérdés, akkor következik a nyári szünet, majd vélhetően új játékosok is érkeznek a kerethez.

– Mely területen látja a legnagyobb lemaradást?
– Eddig nem voltunk elég gyorsak, a játékosok túl sok labdaérintéssel építkeztek és passzoltak. Hosszú folyamat lesz, mire megtanulják, hogy a passz után mely területekre kell mozogniuk. Sajnos gyakran megtörténik, hogy az átadás után nem futnak tovább, vagy rosszul helyezkednek. Ha ezen változatunk, a játékunk is felgyorsul, de ugyanilyen fontos lenne, hogy többet cselezzünk és gyakrabban vállaljuk fel az egy egy elleni szituációkat, ezzel sem voltam megelégedve.A játékosoknak nem szabadna megelégedniük egy-két győzelemmel, három siker után ugyanolyan éhesen kellene hajtaniuk a negyedikért. Eddig azt tapasztaltam, hogy két megnyert meccs után inkább kicsit hátradőlnek, és azt mondják, lehet lazítani. Nem mindenkin látom, hogy fejlődni akar és mindent alárendel annak, hogy jobb futballistává váljon. Ez bánt.

– A magyar élvonalról milyenek az eddigi benyomásai?
– Korábban többször elgondolkodtam, vajon miért maradnak el az eredmények a magyar labdarúgásban, ha a körülmények és a lehetőségek adva vannak. Kívülről úgy tűnt, megvan a helyes struktúra, megfelelő az utánpótlásképzés, ezért nem értettem, miért nincs fejlődés. Néhány hónapnyi munka után erre nem tudok válaszolni, a benyomásaim alapján viszont talán a labdarúgók mentalitását említeném az egyik okként. A környező országokban mást látok, mint itt. Nem értem, hogy a magyar labdarúgók többsége miért nem akar feljebb lépni, magasabbra jutni. Sokakban megvan a tehetség, de nem akarják mellérakni a kemény munkát, márpedig enélkül nem lehet fejlődni.