Csertői és Fernando Feczkónál rosszabb mérleggel maradhatott

NŐTT AZ EDZŐVÁLTÁSOK SZÁMA; A MEZŐNY MINIMUM FELÉT KÜLFÖLDRŐL JÖTT TRÉNER IRÁNYÍTJA MAJD

Szokták mondani, hogy az edzőváltás új lendületet tud adni a gödörbe került csapatoknak, ezért rövid távon általában jól szokott elsülni, már csak azért is, mert az új szakembernek mindenki bizonyítani akar, azoknak a játékosoknak is megnő a motivációjuk, akik addig esetleg a körön kívülre kerültek. Mint azonban az alábbiakban látni fogjuk, a most befejeződött idényben ez az aranyszabály kevésbé érvényesült, és inkább azok a csapatok érték el céljaikat, amelyek türelmesebbek voltak. Szemben a 2017–2018-as idénnyel, amikor meg az a két klub esett ki az NB I-ből, a Balmazújváros és a Vasas, amely végig kitartott a vezetőedzője, Horváth Ferenc és Michael Oenning mellett.

A 2018–2019-es idény közben öt klub váltott edzőt (a Kisvárda, az FTC, a Haladás, a PAFC és az MTK), összesen hatszor, ugyanis a Puskás Akadémia FC kétszer is. Egy idénnyel korábban négy klub váltott menet közben, összesen ötször, akkor a Haladás „duplázott”. Ha az évad közben bejelentett edzőcserékhez hozzávesszük a napokban bejelentett paksi (Csertői Aurélt a szerb Tomiszlav Szivics követte) és kispesti (Supka Attila helyét Giuseppe Sannino vette át) váltást, akkor elmondhatjuk, a most befejeződött élvonalbeli bajnokság csapatai közül a 12-ből hétnél nem ugyanaz a szakvezető, aki egy évvel ezelőtt.

Ráadásul csak három olyan edzőt találunk, aki egymás után a harmadik élvonalbeli idényét kezdheti meg ugyanannál a csapatnál, az 1. fordulótól kezdve: a DVSC-nél Herczeg András, Székesfehérváron Marko Nikolics és az Újpestnél Nebojsa Vignjevics tartozik ebbe a sorba (feltételezve, hogy egyikük sem távozik a nyáron jelenlegi klubjától). Vignjevics jelenleg a legrégebb óta ugyanannál a klubnál dolgozó vezetőedző az NB I-ben, októberben lesz hat éve, hogy átvette a lila-fehérek irányítását. Érdekesség hogy a Honvédhoz érkező olasz Giuseppe Sannino és a szerb-magyar Tomiszlav Szivics visszatérésével ősztől legkevesebb hat csapatnál, vagyis a mezőny felénél külföldről érkezett edző irányít, de ez a szám még nőhet, mert a Puskás Akadémia még keresi leendő szakvezetőjét, a Kisvárdánál pedig lejárt Dajka László szerződése, és még nem egyeztek meg vele a vezetők a hosszabbításról.

AHOL BEJÖTT A VÁLTÁS…

A 2018–2019-es idény edzőváltásaival haladjunk időrendi sorrendben, kezdve így azokkal, amelyek jó döntésnek bizonyultak.

Az újonc Kisvárda már két forduló után leváltotta Kondás Elemért, miután az előző két szezon bajnokától, a Viditől és a Honvédtól is 4–0-ra kikapott a csapat. Ez akkor azért volt meglepő húzás, mert Kondás Elemér dolgozott a csapattal az előző szezonban is, amikor feljutottak az NB II-ből, ha nem bízott benne maximálisan a vezetőség, akkor miért ő csinálta végig a nyári felkészülést, miért ő állíthatta össze a keretet az NB I-re, ha pedig bíztak benne, akkor miért köszöntek el tőle két topcsapat elleni, idegenbeli vereség után. Az új edző, a rutinosnak számító Dajka László az 5. fordulóban nagyon nehéz helyzetben vette át az együttest, amelynek a játékoskerete is folyamatosan változott (volt, aki a nyáron jött, és még a nyári időszakban távozott is). Így kezdett négy veretlen meccsel, közte két győzelemmel, tehát ő valóban lendületet tudott adni a csapatnak, igaz, könnyebb ellenfelekkel szemben indított, mint elődje az első két körben. 29 bajnokin irányította a Kisvárdát, ezeken tíz győzelemmel és nyolc döntetlennel 38 pontot szerzett, ez a megszerezhető 87-nek a 44 százaléka, ami bennmaradást ért. Utólag mondhatjuk, talán már a nyáron is válthatott volna a Várda, de nem késtek el a döntéssel, mert elérték a céljukat.

A Ferencvárosnál az 5. forduló után történt edzőváltást érdemes külön kezelnünk a többitől, mert az ukrán Szerhij Rebrov nem azért érkezett a német Thomas Doll helyére, mert rosszul kezdte a bajnokságot a csapat (négy győzelem és egy döntetlen szerepelt akkor a mérlegben, ez 86.7 százalékos teljesítmény), hanem a korai Európa-liga búcsú miatt. Éppen ezért Rebrov számára is majd a nyári kupaszereplés jelenti az értékmérőt, mindenesetre a „kötelező” feladatot megoldotta, 28 bajnokin 61 pontot szerzett a csapattal, a 72.6 százalékos teljesítmény pedig bajnoki címet jelentett a Ferencváros számára.

AHOL NEM JÖTT BE A VÁLTÁS…

A Puskás Akadémia sokáig nem tartozott a sűrűn edzőt váltó klubok közé, ugyanis 2012 és 2015 között három éven át Benczés Miklós irányította a csapatot, az utána következő négy évben viszont heten is, ebből tavaly nyár óta hárman.

Egy évvel ezelőtt visszatért Benczés Pintér Attila helyére, de miután 17 meccsen csak 18 pontot szerzett (35 százalék) a csapattal, már egy fordulóval az őszi idény előtt távoznia kellett. Egy meccs erejéig a klubigazgató Komjáti András, majd az élvonalbeli klubnál még sosem és felnőttcsapatnál vezetőedzőként csak egyszer dolgozó, Németországból hazatérő Radoki János követte. Vele ugyan megverte a PAFC a Vidit, utána viszont többnyire vereségek következtek, kilenc meccsen csak kilenc pontot szereztek Radó Andrásék, így 33 százalékos teljesítmény mellett neki is távoznia kellett. A szezon végéig ismét Komjáti András dirigált, aki százalékosan a legjobb mutatót produkálta a csapattal az évadban, mondhatni, kihozta a maximumot az együttesből: összesen nyolc meccsen irányította a csapatot, ezeken veretlen maradt a PAFC, 24-ből 16 pontot szerzett, ami 66.6 százalékot jelent. A klubnál azonban nem lehetnek elégedettek az idénnyel, hiszen nem sikerült előrelépnie a csapatnak az egy évvel ezelőtti eredményekhez képest: akkor 43 ponttal a 6. lett, most 40-nel 7., akkor kupadöntőt játszott, most kiesett a nyolc között.

Az idény több szempontból is legmeglepőbb edzőváltását az MTK Budapest mutatta be. Az NB II-ből tavaly nyáron Feczkó Tamással visszajutó, az idény előtt a bennmaradást célul kitűző kék-fehérek az őszi szezont a 6. helyen zárták, 3 pontra a dobogótól. Az igaz, hogy novembertől érzékelhető volt egy törés a csapat teljesítményében, mert a november 3-án és a 2019. március 9-én játszott két örökrangadó között lejátszott 12 bajnoki meccsen csak 10 pontot szerzett és a Magyar Kupától is búcsúzott, de miután több fiatal, rutintalan játékos szerepelt az együttesben és a téli két új igazolás a téli felkészülési időszak után érkezett, nem volt akkora meglepetés a hullámzóbb teljesítmény. Ráadásul a tabellán az MTK mögött álló csapatok elleni tavaszi mérkőzések még csak ez után következtek. Amikor a vezetőség megköszönte Feczkó Tamás munkáját, a 7. helyen állt a csapat, igaz, hogy csak hat pontra volt a 11. Kisvárdától, de a 3. Lokitól is ugyanennyi választotta el, és akkor kilenc mérkőzés még hátra volt, tehát még csak kritikusnak sem volt mondható a helyzet. Feczkónak így 24 bajnoki jutott az NB I-ben, a megszerezhető 72 pontból 31-et gyűjtött vele a csapat, de a 43 százalék kevésnek bizonyult ahhoz, hogy befejezhesse az idényt Kanta Józsefékkel.

Utódja a legutóbb az FTC utánpótlásában dolgozó Lucsánszky Tamás lett, aki korábban még sosem dolgozott az NB I-ben és az NB II-ben is többnyire feljutásért küzdő csapatokat irányított. Vagyis egy új klubnál, számára teljesen új helyzetbe csöppent bele akkor, amikor a keretbe már nem lehetett belenyúlni, a kialakult játék átalakítására nem volt idő. Ilyen szituációban, ha mindenképp váltani akar egy klub, akkor vagy egy különösen nagy motiváló hírében álló edzőt vagy a játékosokkal korábban már dolgozó, a keretet belülről ismerő szakembert érdemes választani a rövid távú eredményesség érdekében. Miközben Lucsánszky a korábbi állomáshelyei közül ott tudott eredményesebb munkát végezni, ahol hosszabb távon számoltak vele, ő nem az a „tűzoltó” típus. Az MTK-val kilenc meccsen mindössze három pontot szerzett, a 11 százalékos mutatóval kiesett a csapat az NB I-ből.

A Haladásnál Tóth Miklós ügyvezető a tavasszal arról beszélt a Nemzeti Sportnak, hogy bár a 2010-es feljutás óta tízszer is edzőt váltottak, általában bejött a váltás – a legutóbbi nem. Ezt februárban mondta Horváth Ferenc kapcsán, aki szeptember végén vette át a Haladás irányítását az azóta már a kazah válogatott másodedzőjeként dolgozó Michal Hipp menesztését követően. A szlovák edzőnek tavaly sikerült benntartania a Haladást, most viszont nyolc meccsen csak öt pontot szereztek vele a vasiak, a 21 százalékos teljesítmény után nem volt meglepő a váltás. Horváth Ferenc szerzett már tapasztalatot bennmaradásért küzdő csapatnál, igaz, a DVTK-nál 2017 tavaszán, a bajnoki hajrá előtt menesztették, a Balmazújvárossal pedig 2018-ban kiesett az NB I-ből. Horváth nem kezdett jól a Haladással, hiszen az első öt meccsén kikapott a csapat, és februárban a tavaszi rajtra sem állt még igazán készen a keret, mire például a februárban jött, egyébként jó igazolásnak bizonyuló Galin Ivanov beépült a csapatba, addigra tulajdonképpen már megpecsételődött a Hali sorsa.

A szombathelyiek a végére ugyan produkáltak egy huszáros hajrát, tavasszal hat meccset nyertek, de ez a bennmaradáshoz kevés volt. Horváth Ferenc 25 meccsen 25 pontot szerzett a csapattal, ami 33 százalékos teljesítmény, így egy éven belül a második csapattal búcsúzott az élvonaltól.

AHOL AZ JÖTT BE, HOGY NEM VÁLTOTTAK…

Az említett csapatok mellett ádáz harcot folytatott a kiesés ellen a DVTK is, amely tavasszal nyolc fordulót követően is kieső helyen állt. A Diósgyőrt tavaly sok kritika érte, hogy a bajnoki hajrá előtt menesztette Bódog Tamást, most viszont kitartott a klub Fernando Fernández mellett és a türelem kifizetődött – a spanyol szakember egymást követő második idényben is benntartotta a csapatot. Irányításával ebben az idényben 33 meccsen 38 pontot ért el a DVTK, ami a megszerezhető pontoknak csak a 38 százaléka, tehát gyengébb mutató, mint amit Feczkó Tamás fel tudott mutatni az MTK-nál a menesztésekor, és a szezon egyes szakaszaiban volt ez jóval gyengébb is Diósgyőrben, Fernando Feczkóval ellentétben mégis maradhatott.

Ahogy maradhatott a szezon végéig Csertői Aurél is Pakson, pedig a 29. forduló után már csak egy pont és egy hely választotta el a tolnaiakat az akkor kieső helyen lévő diósgyőriektől, de végül mind a két csapat bent maradt. A Paks azért, mert a hajrában a közvetlen riválisok közül az MTK-t és a Kisvárdát is megverte. Miközben a 33 meccsen megszerzett 39 ponttal Csertői Aurél is Feczkónál rosszabb mérleggel maradhatott a padon és tarthatta bent a Paksot. Az már egy másik történet, hogy a klubvezetők az új idényben már nem vele képzelik el a közös munkát és az utolsó forduló után elköszöntek tőle, de befejezhette azt, amit elkezdett.

Akárcsak a Honvédnál Supka Attila. A klubnál a tavasszal megtörtént tulajdonosváltás után is hagyták tovább dolgozni a szakembert, akivel az Európa-liga-szereplést érő 4. helyen végzett a bajnokságban a csapat, a Magyar Kupában pedig döntőt játszott. Supka a 33 bajnoki alatt 49 ponttal és így 49 százalékkal zárt Kispesten. Nyártól más típusú szakemberrel képzelik el a tulajdonosok a folytatást, már ki is nevezték az utódot, az olasz Giuseppe Sanninót, de Supka is úgy távozhatott, hogy a megkezdett munkát befejezhette, amit elé célul kitűztek, azt teljesítette.

Az ő esete, ahogy Csertőié és Fernandóé is bizonyítja, időnként megéri türelmesnek lenni…