Azt hiszem, missziót teljesítettünk Szerhij Rebrov másik, civil arca bemutatásával, mert így kiderült, ez az arc mosolyogni is tud. Az itt töltött hónapok alatt ugyanis a Ferencváros labdarúgócsapatának ukrán vezetőedzőjéről kialakult egy sztereotípia, amely statisztikáknak élő, zord, érzelemmentes, vonalas posztszovjet szakemberről árulkodik. A meccseken sem mutatott egyebet, megjelenése, gólöröme, minden rezdülése szolidan visszafogott volt, látni nem, legfeljebb érezni lehetett a benne dúló indulatot.
Az idény közben felvetődő konfliktusok kezelése csak ráerősített erre a képre, Rebrov nem lelkizett a megváltozott helyzetét nehezen elfogadó Bödével vagy Lanzafaméval, kitette őket a keretből kicsit gondolkodni, majd visszavette őket, s láss csodát, ment tovább a szekér, immár a lehiggadt játékosokkal együtt. A Petrjak-ügy során sem „dőltek” az érzelmek a mesterből, pedig aztán ha valakinek, neki duplán kínos és szívbe markoló lehetett, hogy a patronált honfitárs minden erőfeszítése ellenére váratlanul a hazai riválist választotta.
Ehhez képest most végre megtudtuk, Szerhij Rebrov is ember, méghozzá jópofa, a családjának, sportágának és hobbijának élő. A donecki tánctanár anyuka és apuka már eleve nem szokványos indulás egy focistának, a matematika mint kedvenc iskolai tantárgy még kevésbé, a rádióamatőrségről nem is beszélve. Ráadásul humornak, öniróniának sincs híján, legalább akkorát nevetett első, angolul adott interjúján, mint anno csapattársai a Tottenhamnél. No és persze az sem mellékes, hogy utána összeszorította a fogát, pontosabban kinyitotta a száját és a fülét, s néhány hónap alatt megtanulta a nyelvet. Nevezhetjük ezt a civil életben alkalmazott sportolói attitűdnek – kitűzött magának egy célt, s megvalósította, avagy megnyerte a meccset.
Ezt most sem feledhetjük, hogy megismertük a magánember Rebrovot. Örülhetünk, hogy a família az arab világban töltött évek után Budapestet a mennyországnak érzi, s a kis Nikitának is megvan a megfelelő ovi – mégis, az ukrán tréner tetszési indexét alapvetően az eredményei határozzák meg, ahogy az a versenysportban megszokott. A bajnoki cím magabiztos elhódításával letette a névjegyét, a következő lépcsőfok a nemzetközi előrelépés, elvégre ezért szerződtették. Ha sikerül, Nikitának iskolát is kell nézni, a fővárosunkat felkereső ukrán turisták pedig továbbra is rendszeresen parolázhatnak majd a mosolygós Rebrovval.