Kilátástalan helyzetből indult, hősiesen benn maradt az élvonalban

Vágólapra másolva!

2019.06.06. 09:34

Címkék

Borzalmasan indult az abszolút újonc Kisvárda NB I-es kalandja,ám a kezdeti sokkból lassan magához tért, és Dajka László irányításával kivívta a bennmaradást – hogy aztán elköszönjön vezetőedzőjétől.

Kilenc különböző meccsen kilenc gól
Az MTK Budapest volt a Kisvárda kedvenc ellenfele, amely ellen mindhárom meccsét megnyerte, és mindet 1–0-ra. A Ferencvárostól és az Újpesttől mindannyiszor kikapott, a Diósgyőrrel pedig mindháromszor 1–1-es döntetlent játszott.
A csapat házi gólkirálya Horváth Zoltán lett kilenc góllal. Kiegyensúlyozott teljesítményét jól jelzi, hogy egyszer sem duplázott, a kilenc gólt kilenc különböző meccsen szerezte. A DVSC ellen mindhárom mérkőzésen betalált.
A 35 éves brazil kapus, Luiz Felipe Ventura dos Santos első magyarországi idényében sokak kedvence lett. Lapunk osztályzatai alapján ő lett posztja legjobbja, és az abszolút rangsorban is az idény ötödik legjobb játékosának bizonyult.

Amikor Kondás Elemér vezetőedző irányításával nekilátott története első élvonalbeli idényének a szabolcsi együttes, tudta, hogy a kezdet irgalmatlanul nehéz lesz – az első négy fordulóban a legutóbbi bajnokság első négy helyezettje jött szembe, ráadásul új stadionja elkészüléséig nem játszhatott hazai pályán.

És az eleje valóban keserves volt: négy meccs, négy vereség, nulla szerzett és tizenegy kapott gól. Ekkor már nem Kondás Elemér ült a kispadon, őt a Mol Vidi és a Honvéd elleni egyaránt 4–0-s vereség után menesztették, és két átmeneti mérkőzés után a helyi kötődésű, korábbi 24-szeres válogatott labdarúgó, Dajka László kezébe került a karmesteri pálca. Sokan gondolták, hogy küldetése lehetetlen, de ő nem: első két meccsén a Puskás Akadémia, illetve a Diósgyőr ellen megszerezte első pontjait a csapat (egyaránt 1–1), majd megverte a remekül rajtoló MTK Budapestet a fővárosban (1–0), aztán a Haladást odahaza (4–1), és máris kikerült a kiesőzónából. Noha ettől még nem lett a bab is hús, jöttek még mély hullámvölgyek (az ezt követő hét meccsen például csak egyetlen pontocskát gyűjtött a csapat), végig megtartotta az esélyét, hogy ki tudja vívni a bennmaradás jogát. És mivel a hajrát jól megnyomta, élt is ezzel, az utolsó fordulóban a Mezőkövesd elleni meccs, amelyen biztossá vált a siker, valóságos fiesztává alakult át: nem csupán benn maradt a csapat, de a kilencedik helyen végzett.

Kívülről nézve úgy tűnt, a legfőbb érdem Dajka Lászlóé, aki szinte kilátástalan helyzetben vette át a csapatot négy fordulót követően, és hősiesen megmentette a kieséstől, de az, hogy mindezek után mégsem hosszabbítottak vele, igazolhatja azon pletykákat, amelyek szerint a döntések csak névleg voltak az ő kezében. Az a napnál is világosabb, hogy Révész Attila sportigazgató jóval nagyobb szerepet vállalt a csapat irányításában, mint ahogy az megszokott ebben a feladatkörben. A VIP-páholy helyett a meccseken is gyakran a kispadon ült, utasításokat is adott, a jelek szerint cserékről is döntött. Nehéz eldönteni kívülállóként, mennyiben részese a sikernek, milyen beleszólása volt a taktikai elképzelésekbe, de az tagadhatatlan, hogy a keret összeállítása őt dicséri. A Kisvárda ugyanis a külföldiekre alapozott, az ukrán, a román, a horvát vagy a görög bajnokságban jó szemmel kinézett légiósokra, akik közül menet közben többről (Brana Ilics, Gheorghe Grozav vagy a kapus Felipe) is kiderült, hogy nem csak ugatják a futballt. Noha már nem fiatalok, évekkel ezelőtt remek futballisták voltak, arra pedig még alkalmasak, hogy az NB I-ben tartsák a Kisvárdát.

Az újonccsapat a pályán rokonszenves, szerethető együttes képét alakította ki magáról ebben az idényben alázatos, mégis határozott, bátor futballjával – ugyanakkor kevésbé szolgálta azt a központi törekvést, hogy a fiatal magyar játékosok minél nagyobb szerephez jussanak az élvonalban, még ha jogi trükkök révén a légiósok többsége „futballmagyarnak” számít is. El tudjuk azonban fogadni az érvelést, ahhoz, hogy az élvonalban megvesse a lábát az újonc, ilyen játékosokra volt szüksége. De bízunk benne, hogy hamarosan a saját utánpótlására is támaszkodhat.

VÉLEMÉNY
Rajczi Péter, a Kisvárda korábbi támadója: „Folyamatosan figyeltem a csapat teljesítményét, voltam mérkőzésen is az idényben, a Diósgyőr elleni találkozón. Örülök, hogy benn maradt az együttes, mert nagyon összetartó közösség alakult ki Kisvárdán, és ahhoz képest, hogy ez egy kisváros, remek a hangulat a stadionban, ráadásul sok szurkolója idegenbe is elkísérte a csapatot. Azt egy kicsit sajnálom, hogy ilyen sok idegenlégiós van az együttesben, de már működik az akadémia. Úgy gondolom, ha a Kisvárda a következő néhány évben is ki tudja harcolni a bennmaradást, akkor a jövőben talán már tud a saját nevelésű és helyi kötődésű játékosokra is támaszkodni. Ha így lesz, hosszú ideig tagja maradhat az első osztálynak.”

FÉNY – ÁRNYÉK
Kisvárdán élményt jelent meccsre járni. A csapat új stadionja minden igényt kielégít, és az arányait is jól eltalálták, soha nem kong az ürességtől, és a telt házat jelentő 3800 néző parádés hangulatot teremthet. A Várkerti Vitézek szurkolói csoport pedig erőn felül „teljesített” az egész idényben.
A remek hangulatot és a hazai pálya előnyét egyelőre nem tudta kamatoztatni a Kisvárda, amely 38 megszerzett pontjából 20-at gyűjtött otthon, 18-at idegenben. Ennél csak a kieső MTK-nak volt gyengébb a hazai, illetve idegenbeli pontszerzései aránya. Otthon még nagyobb kezdeményezőkészség szükséges Gheorghe Grozavtól és társaitól.

MINIINTERJÚ
Kirángatták magukat a gödörből – Gosztonyi András, a Kisvárda középpályása
– Hogyan értékeli a Kisvárda első élvonalbeli idényét? – Röviden: rosszul kezdődött, de jó véget ért. Az első év a legfelső osztályban minden csapatnak nagyon nehéz, a legtöbben azonnal vissza is zuhannak. Mi nem csupán kiharcoltuk a bennmaradást, hanem a kilencedik helyen végeztünk, négy pontot verve az MTK-ra, amit nagy fegyverténynek tartok. – Négy forduló után hitt benne, hogy benn tud maradni a csapat? – Finoman szólva sem volt kedvező a sorsolásunk az elején, ráadásul nem játszhattunk otthon. Próbáltuk úgy felfogni, hogy nekünk úgysem az élcsapatokat kell megvernünk, és bíztunk benne, hogy mihelyst jönnek a könnyebb ellenfelek, elkezdjük gyűjteni a pontokat. Sokan túl hamar leírtak minket, de bizonyítottuk, hogy karakteres csapatunk van, és saját magunkat tudtuk kirángatni abból a gödörből, amelybe kerültünk. – A saját játékával mennyire elégedett? Szinte minden meccsen játszott, de bizonyára többet remélt egy gólnál. – Kicsit olyan volt az idényem, mint a csapaté: az eleje gyengébb, a vége sokkal jobb. Az előző évadban sajnos sokat voltam sérült, volt egy féléves kihagyásom is, ezért a nyári alapozás szinte teljesen kimaradt nekem, jószerével csak a télen tudtam utolérni magam. Az utolsó tíz fordulóban már olyan teljesítményt tudtam nyújtani, amilyet el-várok magamtól.

A JÁTÉKOSOK RANGSORHELYEZÉSE
26. Lucas Marcolini Bertucci 5.613
40. Brana Ilics 5.500
43. Horváth Zoltán 5.500
46. Gosztonyi András 5.476
64. Bohdan Melnik 5.333
80. Cornel Ene 5.250
82. Rados Protics 5.238
89. Vári Barnabás 5.182
107. Teodorosz Beriosz 5.095
115. Roman Karaszjuk 5.000

A KAPUS HELYEZÉSE
1. Luiz Felipe Ventura#6.036

HÁZI GÓLLÖVŐLISTA
9 gólos: Horváth Zoltán
5 gólos: Gheorghe Grozav
4 gólos: Sztavrosz Cukalasz, Brana Ilics
3 gólos: Vári Barnabás
2 gólos: Lucas Marcolini Bertucci, Jefferson Gomes de Oliveira Sassá
1 gólos: Gosztonyi András, Hugo André Rodrigues Seco, Anton Kravcsenko, Pavlo Lukjancsuk, Bohdan Melnik, Matija Misic
Öngólos: Ianique dos Santos Stopira (Mol Vidi – a 12. fordulóban)