FTC: kirándulás az álomvilágba – és a bajnokságra is maradt erő

Írhatjuk, hogy a Ferencváros remekül szerepelt a bajnokságban, s csak egy vereséget szenvedve, egy találkozóval kevesebbet játszva is négy ponttal vezet a Mol Fehérvár előtt, vagy éppen felhozhatnánk a nagy pofonnal felérő Békéscsaba elleni Magyar Kupa-kiesést (0–2) – csakhogy a nemzetközi kupamenetelés egyértelműen háttérbe szorította azt a sorozatot.

Összejött az áttörés. A klubnál évek óta várták, hogy a csapat az európai porondon is bizonyítson, és a korábbi sikertelen próbálkozások után valóra vált az álom. Bár a keret jelentős része a tavasszal már együtt futballozott, a nyári fejlemények miatt így is történt némi vérfrissítés, a meghatározó játékosok közül Böde Dániel, majd – már szezon közben – Davide Lanzafame távozott, Olekszandr Zubkov, Franck Boli és Michal Skvarka érkezett, Szerhij Rebrov pedig a rendelkezésre álló kerettel a lehető leghatékonyabb taktikát dolgozta ki. Bár a Bajnokok Ligája-selejtezőben a Dinamo Zagreb (1–1, 0–4) túl nagy falatnak bizonyult, a Suduva kiejtésével (0–0, 4–2) viszont az Európa-liga csoportkörébe jutottak a zöld-fehérek, ott pedig kihozták magukból a legtöbbet. Csak egyszer maradtak pont nélkül, az Espanyol (1–1), a CSZKA Moszkva (1–0) és a Ludogorec otthonában (1–1) is veretlenek maradtak – az oroszokat le is győzték –, és ha az utolsó, Bulgáriában játszott csoportmeccsen gól nélküli állásnál Cicinho nyilvánvaló kezezése után a tizenegyespontra mutat a játékvezető... Ám nem mutatott, az 1–1-es döntetlen a búcsút jelentette, ám érthető, ha a keserűség helyett a büszkeség érzése volt az erősebb. A klub 2004 után jutott ismét csoportkörbe az európai porondon, a hét szerzett pont pedig elismerésre méltó teljesítmény.

Bár a többfrontos helytállásnak gyakran a bajnokság látja kárát, a címvédő ott sem akart hibázni. Nem mindig brillírozott, olykor szenvedett, ám eljutott arra a szintre, hogy a magyar élvonalban halványabb játékkal is képes nyerni, akár hátrányból felállva is. A siker receptje? A gólvonal előtt Dibusz Dénes élete formájában védett az ősszel, az ukrán vezetőedző igyekezett frissíteni a kezdőcsapatot a hétközi kupameccsek után, a támadósorban Tokmac Nguen, Isael és Franck Boli egy az egyben bármelyik csapat ellen képes megverni az őrzőjét, amikor pedig mindez nem segített, olyan játékos állt a sereg élére, akitől senki sem várta – a ZTE FC (2–1) és a Kisvárda (1–0) ellen például Leandro. A bő keretnek köszönhetően az eltiltások és a sérülések után sem vesztett pontokat a csapat, a szurkolóknak kiemelten fontos Újpest (1–0) és Mol Fehérvár (2–1) elleni meccseket egyaránt behúzta, és megteremtette az alapot a tavaszi címvédésre.

A másodosztályú Békéscsaba elleni korai Magyar Kupa-búcsúra ennek ellenére sem lehetnek büszkék az egyesületnél, ám ilyen őszi menetelés mellett a 2–0-s csabai vereség aligha okozott bárkinek is álmatlan éjszakákat.