Újpest: Nincs idő nyalogatni a sebeket, siránkozni – Vignjevics

– Kibeszélték magukból a hétvégi mélyrepülést?
– Túl vagyunk egy hosszú beszélgetésen – felelte Nebojsa Vignjevics, a lilák szerb vezetőedzője. – Hétfőn úgy kezdtük a hetet, hogy elvonultunk a tárgyalóterembe, és jó néhány témára kitértem.

– Videón is megmutatta a hibákat a futballistáinak?
– Miután az egész mérkőzés egy nagy hiba volt, a debreceni meccset elejétől a végéig megnézettem a fiúkkal. Lássák csak, milyen teljesítményt nyújtottak. Értetlenül álltam a történtek előtt, elszomorító volt, amit láttam. Egyetlen játékos sem volt, aki kiemelkedett volna a többiek közül. A Debrecen gyakorlatilag úgy nyert négy-nullára, hogy semmi különöset sem csinált. Kihasználta a hibáinkat, megköszönte a lehetőségeket, amelyeket aztán kíméletlenül értékesített.

– Az év első tétmérkőzésén rendhagyó húzásra szánta el magát: egyszerre hármat cserélt, majd a mérkőzést követően úgy fogalmazott, jobb lett volna, ha hat új játékost küldhetett volna be. Dühében fogalmazott így?
– Nem. Tényleg így gondoltam. Úgy voltam vele, próbálok valami változást vinni a játékunkba, hátha életre kelünk, de nem sikerült, a három csere sem segített. Sajnálom. Már az megdöbbentő volt, hogy az első két percben két olyan hibát követtünk el, amelyet az egész felkészülés alatt egyszer sem.

– Benne volt a levegőben a gyenge teljesítmény?
– Abszolút nem. A csapat teljesen rendben volt, az edzőmérkőzéseken semmi sem utalt arra, hogy Debrecenben ilyen pocsékul kezdünk. Fel sem vetődött bennem, hogy az első meccsünkön ilyen önbizalomhiánnyal, gyáva együttesként kezdjük az évet. A srácoknak a találkozó előtt mondogattam, hogy az esztendő első mérkőzése mindig rendkívül lényeges és legalább olyan nehéz is. Kiemelt fontosságú, hiszen alapjaiban meghatározhatja az egész tavaszi szezon hangulatát. Nagyon remélem, hogy nem ilyen lesz a folytatás.

– Úgy tűnt, mintha nem lett volna igazi vezéregyéniség a pályán.
– Egyetértünk. Sajnos most látszott igazán, mennyire hiányzik a középpályáról Bojan Szankovics. Hét év után távozott Újpestről, el kellett fogadnunk, hogy Kazahsztánból jobb ajánlatot kapott. Nem véletlenül volt nálam mindig a kezdőcsapat tagja. Fontos láncszem volt, az ilyen mérkőzéseken odatette magát, feltartóztatta az ellenfelet, lelket öntött társaiba. Máskor is futballoztunk már rosszul, mégsem tűnt ennyire kilátástalannak a játékunk. De szó sincs arról, hogy Szankovics helyettesét keresem. Csapatként kell megoldanunk, hogy máskor ne szaladjanak át így rajtunk. Sajnos a piszkos munkát is el kell valakinek végeznie.

– Hétfőn Moussa Corso Traoré személyében a svéd harmadosztályból igazoltak át futballistát. Ő segítségére lehet a csapatnak?
– Fiatal, gyors játékosról van szó, remélem, bizonyítja, miért hoztuk ide.

– Hogyan tovább?
– Edzünk keményen. Nincs idő a sebeket nyalogatni, siránkozni. Rendkívül sűrű a program, nehéz február vár ránk. Szombaton a Mol Fehérvárt fogadjuk, majd megyünk Mezőkövesdre, aztán jön a Ferencváros. Közben a Magyar Kupában is helyt kell állnunk, amelyben ugyancsak a fehérváriakkal csapunk össze. Márpedig korábban is mondtam, ha választanom kellene a bajnoki bronz és a Magyar Kupa-elsőség között, utóbbit választanám. Trófeát akarok! A játékosokon hétfőn még láttam, maguk alatt vannak, de arra kértem őket, emeljék fel a fejüket, az önsajnálat nem visz előre. Most kell megmutatniuk, hogy igenis jó játékosok – és igenis jó csapat vagyunk.