Florentin Bouoli. Yannick Ndzoumou. Ismaila Ousman. Rosy Lubaki Kinkela.
Gyanítom, még a magyar futball szerelmesei sem igen tudják hová tenni ezeket a jó hangzású neveket. Pedig mindannyian NB I-es labdarúgók voltak mostanáig – és távoztak úgy, hogy nyom sem maradt utánuk. Ők csak kiragadott nevek, vannak még sokan mások, akik nulla, egy, három vagy éppen tizenegy percet játszottak a magyar élvonalban. Most szedik a cókmókjukat, szerencsét próbálnak máshol. Itt kitelt a becsületük.
A szurkoló ilyenkor azt kérdezi értetlenkedve: vak volt, aki ezeket idehozta?
Nem – viszont az valószínű, hogy vakon hozta ide.
Ez a trendi. Senki se képzelje, hogy a magyar klubok úgy szerződtetnek mondjuk egy botswanai balhátvédet, hogy a megfigyelőjük kiszúrja az ottani második ligás meccsen, aztán rendszeresen visszajár, újra meg-megnézni, majd beajánlja a klub sportigazgatójának, aki aztán maga is személyesen szemügyre veszi, elkéri a telefonszámát, elbeszélget vele a terveiről, feltérképezi a családi hátterét, virágot visz az anyukájának, majd az átigazolási időszakban újra felkeresi, felvázolja neki a klub perspektíváját, tesz egy ajánlatot, majd ha mindenki rábólint, egymás tenyerébe csapnak.
A gyakorlat ezzel szemben az, hogy egymásnak adják a játékosügynökök a kilincset a klubszékházban, hozzák a DVD-t, a pendrive-ot vagy a VHS-kazettát, amelyen lejátsszák a főnöknek a pártfogoltjuk legszebb megmozdulásaiból összeállított klipet. Kínálják a portékát, mint a porszívóügynökök. És ez még a jobbik eset, ha maguk személyesen megjelennek, Nebojsa Vignjevics Újpest-edzőtől tudjuk, manapság már inkább e-mailben küldözgetnek videókat az ugandai Messikről és a libanoni Ronaldókról. Sőt, a kiválasztáshoz már a játékosra és a menedzserére sincs szükség, emlékezetes, hogy néhány éve az MTK azért vásárolta meg teljesen ismeretlenül az ukrán Jurij Kolomojecet, mert remek értékei voltak az InStaton...
Hej, ha ma élnének a régi futballcsapatok mosodásai, szertárosai és szurkolói, akik önként, szabadidejükben a helyi grundokat járták, hátha kiszúrnak egy-egy tehetséget, akit önzetlenül imádott klubjuk figyelmébe ajánlhatnak...! Manapság elmehetnének játékosügynöknek – és meggazdagodnának. Vagy klubvezetőnek. Valamelyik fél ugyanis mindig jól jár anyagilag egy ilyen üzlettel.
Erős a gyanúm, legtöbbször mind a kettő.