„Tóth István valósággal előfutára volt a tudományos edzésrendszernek. Minden játékosról feljegyzést készített, hibáit nyilvántartotta, igyekezett azokat kijavítani, fejlődéséről, eredményeiről pontos adatai is voltak, s ő fektette le az évi – több részre osztott – edzéstervet is.”
A fenti szavakkal jellemezte Földessy János, a korszak tekintélyes futballszakírója Tóth-Potya Istvánt, az FTC futballistájából lett edzőt, az 1945-ben – 53 évesen – a Gestapo áldozatává lett sportembert, aki trénerként 1925 és 1930 között irányította a Ferencvárost. Ebből az időszakból maradt fenn a három edzésnapló, amelynek különleges tartalmát immár a nyilvánosság is megismerheti.
Csütörtökön Budapest Főváros Levéltárában mutatták be az intézmény és a Ferencvárosi Torna Club közös gondozásában megjelent könyvet, amely az említett jegyzetek dokumentálásán túl betekintést nyújt a szerző életébe, valamint a korszak futball- és társadalomtörténeti viszonyaiba.
Az unoka, Tóth István részvételével tartott eseményen kézbe lehetett venni a három eredeti füzetet (szigorúan kesztyűben!), valamint kiállították egyebek mellett a ferencvárosi klub 1946-os, levéltárban őrzött alapszabályát is, amelyben – mint Kenyeres István, a levéltár főigazgatója felhívta rá a figyelmet – az Erő, Erkölcs, Egyetértés hármas jelszót kiegészítette egy negyedik, a Szeretet.
Orosz Pál, az FTC Labdarúgó Zrt. vezérigazgatója hangsúlyozta, Tóth-Potya méltó képviselője volt a Fradi-eszmének, Tobak Csaba, a Fradi Múzeum vezetője az edzésnaplók sporttörténeti értékét emelte ki. Végezetül Rácz Attila szerkesztő, a levéltár főosztályvezetője a kötet tartalmát ismertette, kiemelve, hogy a hajdani legendás tréner egy-egy új idényt rendre a következő bejegyzéssel kezdett: „Isten nevében”.