(Varga Zoltán: Valahogy mindig félúton)
Varga Zoltán Skóciába került – pedig nagyon úgy tűnt, a német bundaügyet végleg maga mögött tudva Franciaországba igazol. 1972 nyarán a Nimes kereste meg, volt szóbeli egyezség is, ám az Olympique Marseille öt évre szóló megállapodást kívánt kötni, a magyar játékos végül ezt írta alá.
Akkor még messze voltunk a Bosman-szabálytól, a szabad munkaerő-áramlástól: a helyi szabályok elismerték a szóbeli megállapodást, így a francia szövetség Varga Zoltánt kettős igazolás vádjával örökre kitiltotta a francia bajnokságból!
Korábban volt egy – utóbb két évre csökkentett – örökös eltiltása a disszidálás miatt, volt egy – szintén két évre csökkentett – örökös eltiltása a német bundaügy miatt, ezután jött az örökös eltiltás Franciaországon belül.
Ennyi büntetést bűnöző nem kap…
Nimes és Marseille helyett Skócia következett.
Az Újpesti Dózsa 1984 tavaszán a Kupagyőztesek Európa-kupájában az elődöntőért a címvédő Aberdeennel csatázott. Az itthoni 2--0 után a visszavágó hosszabbítás után dőlt el, Mark McGhee triplájával a skótok javára. Lapunk kiküldött tudósítója Szabó Illés volt, aki úgy emlékszik, hogy akivel csak találkozott Aberdeenben, és megtudta, hogy magyar, azt mondta, Varga Zoltánhoz mérhető tehetséget sem a városban, sem Skóciában, sőt, a Brit-szigeteken sem látott. Ezt erősíti, hogy Varga Zoltán halála után a skót lapok nagy terjedelemben emlékeztek rá, az Aberdeen hosszan méltatta egykori „legendáját”, valaha volt legjobb játékosának nevezve, sőt, amikor 2003-ban, a klub 100. születésnapján megszavazták az Aberdeen FC történetének legjobb csapatát, a magyar futballista helyet kapott benne. Annak ellenére, hogy csak egy évet töltött az együttesben. 31 mérkőzésen 15 gólt szerzett, s a Celtic elleni ollózós találatát máig emlegetik.
JOHAN CRUYFF PÓTLÁSÁRA SZEMELTE KI AZ AJAX
Varga Zoltán mégis továbbállt: elmondása szerint a skótoknál ugyan nagyszerűen érezte magát, de anyagilag nem volt előnyös ott játszani. Ráadásul 1973-ban Johan Cruyff az Ajaxtól Barcelonába költözött, pótlására az amszterdamiak Varga Zoltánt szemelték ki. Ez a szerződés már jól fizetett, ráadásul az Ajax 1971-ben, 1972-ben és 1973-ban megnyerte a BEK-et, vagyis a kontinens akkori legjobbja invitálta. Ám a holland kapitány, Rinus Michels arra kérte a kollégáit, az 1973–1974-es bajnokságban az NSZK-beli vb-re való tekintettel a kerettagságra esélyesek lehetőleg minél többször jussanak szóhoz. Márpedig az Ajax tele volt kerettaggal, és mert George Knobel nem mondott ellent a kapitánynak, Varga Zoltán csak 13 tétmérkőzésen lépett pályára. Noha a Sparta Rotterdam ellen olyan gólt lőtt, amelyet az év legszebb találatának választottak, jobbára a kispadon ücsörgött. Talán kissé türelmetlenül (végtére is 1975-ben nem volt vb) elköszönt az Ajaxtól, visszatért Németországba, az akkor másodosztályú Borussia Dortmundhoz.
A nagy múltú klub 1972-ben esett ki az élvonalból, majd két éven át nem tudott visszajutni, Varga Zoltántól azt várták, hogy segít. Az első évadban vele sem sikerült (25 meccsen négy gól volt a mérlege), de a negyedik kísérletre összejött az áhított siker: a BVB 1976-ban másodikként lett első osztályú – a futballista 24 meccsen szerzett hat góljának is köszönhetően.
Már úgy tűnt, itt végleg otthonra talál: a közönség imádta, jól ment neki a játék, a csapat elérte célját. Azt mondják, miatta bővítették a Westfalenstadiont, mert annyian akarták látni a trükkjeit…
ÉS AKKOR MEGÉRKEZETT OTTO REHHAGEL…
Ám egy fiatal, ambiciózus edzőt neveztek ki a csapat élére, Otto Rehhagelt, aki még a hetvenes évek elején, a Kaiserslautern játékosaként egy meccsen agyonrugdalta Varga Zoltánt, ő pedig feljelentette ezért az alattomos ellenfelet.
A német edző sohasem állította be a csapatba az akkor már 31 éves Varga Zoltánt. Aki az őszi szezonban még próbálkozott, tavasszal az Augsburgba, majd a belga KAA Gentbe ment kölcsönbe – így ért véget a pályafutása.
1978-tól az alacsonyabb osztályú BV Brambauer játékos-edzője volt, 1981-ben a Preussen Münster, 1983-ban az MTV Ingolstadt csapatában töltötte be ezt a pozíciót. Technikai tudása még mindig lenyűgözte az embereket, de fokozatosan eltávolodott a futballtól.
Ezek a csapatok nem a német élvonalat képviselik…
Varga Zoltán elmondta: nem szégyellte, hogy csak az amatőr futballban maradt számára hely, mert ott is rengeteg tapasztalatra tett szert. Önéletrajzi könyvében (Valahogy mindig félúton) többször is utal arra, miként csalódott abban, akit a legjobban szeretett, aki a „disszidálás” éveiben az egyetlen támasza volt: a feleségében. A család széthullott, egyik lánya, Kati 17 évesen önállóvá vált, a másik lánya, Enikő az édesanyjával, Attila fia vele maradt.
A válás anyagilag is érzékenyen érintette, ráadásul „meg kellett teremtenem a futballon túli egzisztenciámat, amivel borzasztóan nehezen birkóztam meg”. Varga Zoltán a nyolcvanas évek elején elvégezte a kölni főiskolát, az akkor legmagasabb szintű edzői végzettséget szerezte meg, de nagyon úgy tűnt, trénerként már sehol sem számítanak rá.
A másfél éves kereskedelmi iskola elvégzése után 44 évesen kellett új életet kezdenie – egy müncheni biztosítótársaságnál. Amit sohasem tudott elképzelni magáról, ha kellett, aktákat tologatott az irodában. Tanult, dolgozott, próbált ezen a számára idegennek tűnő területen is érvényesülni, egyre feljebb került a szakmai ranglétrán, a cascorészlegen.
Közben időnként hazalátogatott
HAZATÉRT FUTBALLOZNI A CSÁSZÁR HÍVÁSÁRA
Varga Zoltán önéletrajzi írásából kiderül, 1983-ban jött először haza. Azt gyanította, az akkori bonni tudósítónak, Szepesi Györgynek is szerepe lehetett ebben. Megkerestük a legendás riportert, aki elmondta, 1978-ig volt Bonnban, utána lett az MLSZ elnöke, s ebben a minőségében segített. „Sima ügy volt, mert Puskás Ferenc két évvel korábbi visszatéréséből valóságos népünnepély lett, tehát Varga Zoltán esetében már senki sem tartott feszültségtől, a hazatérése kapcsán már nem volt akadály” -- mondta Szepesi György.
A korábbi Fradi-kedvenc annyira titokban jött, hogy még a játékostársait – Orosz Pált, Mátrai Sándort, Rákosi Gyulát – is meglepte. Az igazi visszatérést az Albert Flórián 50. születésnapjára rendezett jubileumi mérkőzés jelentette. A Császár hívta telefonon az 1991-ben rendezett gálára. Eljött, de úgy érezte, nem illik bele a közegbe -- akkor sem –, a mérkőzés után rövid ideig maradt a banketten, majd autóba vágta magát, s visszament Németországba, amivel csak megerősítette a róla kialakult képet: különc. Pedig a szurkolók istenítették, szinte őrjöngve fogadták, rajta pedig látszott, tudása nem kopott meg.
Ami a lényeg, hogy az 1983-as visszatérést követően egyre többször jött Magyarországra.
A futballtól odakint sem szakadt el: a Bayern München öregfiúkcsapatába hívták játszani. A találkozó után az öltözőben Franz Beckenbauer ült a negyvenéves magyar mellé, és annyit mondott: „Zoltán, neked még ma is a Bundesligában kellene futballoznod, olyan jól játszol…”
Nem mindennapi dicséret, ugye?
Közben itthon a Fradi 1995-ben bejutott a Bajnokok Ligájába, de egy évvel később, 1996 augusztusában a Göteborg megakadályozta a bravúr megismétlését. A közönség ezt nem bocsátotta meg az akkori edzőnek, Varga Zoltán korábbi csapattársának, Novák Dezsőnek, és valósággal elüldözte a kispadról. Sokan Nyilasi Tibort szerették volna ismét az Üllői úton látni, de az FTC vezetői nem akarták őt, mert túl erősnek tartották.
Olyanra gondoltak, akit – szerintük – irányítani lehetett.
Valaki kitalálta: a biztosítási ügynök biztos hálás lesz, ha a Ferencváros edzője lehet. Nem tudták, hogy egy makacs, irányíthatatlan embert találták meg.
Furulyás János szakosztályelnök pedig felhívta: „Zoli, akarsz a Fradi edzője lenni?”
(A 6. RÉSZBEN: VIHAR AZ ÜLLŐI ÚTON)