Garami József: Már nem én vagyok a center a kezdőben

– Betartja az óvintézkedéseket? Otthon marad?
– Na most, tudja, hogy van ez, én is jövök-megyek – vágta rá kissé félszegen a 80 esztendős Garami József, a Pécsi MSC, az Újpest, a Győri ETO, a Ferencváros és az MTK korábbi vezetőedzője, a Magyar Érdemrend Lovagkereszttel kitüntetett korábbi szövetségi kapitány. – Megvagyok, higgye el, sokkal nagyobb gond, hogy a derekam és a gerincem rakoncátlakodik, és ebben a helyzetben az orvosok halasztják a műtéteket.

– Miért fontos jönni-menni, mikor napjában több százszor is elhangzik, hogy az egészségük védelmében maradjunk otthon?
– A korosztályomba tartozó emberek nagy része folyamatosan dolgozott egész életében, rendszeresen azért küzdött, hogy elérjen valamit, hogy megélhetést biztosítson magának és a családjának, aki ráadásul szerette is a hivatását, többnek tartotta egyszerű munkánál. Ebbe a csoportba tartozom, csak most már nem én vagyok a center a kezdőcsapatban, de a derekam miatt, és nem a fertőzéses nyavalya miatt.

– Ha tehetné, kimenne a pályára dolgozni?
– Hogyne! Lassan öt éve már, hogy befejeztem edzői pályafutásomat, de az elmúlt idény végéig négy éven keresztül szakmai igazgatóként minden nap feladatom volt az MTK-nál. Szakmai beszélgetéseim voltak a pálya szélén az utánpótlásban dolgozó edzőkkel, aztán hetente egyszer hivatalos formában is értekeztünk a férfi- és női szakosztállyal egyaránt. Figyeltem a fiatalok teljesítményét, amely kedvemre is volt, mert edzőként annak idején az utánpótlásban kezdtem Pécsen is, s dolgoztam benne tizenkét éven keresztül. Az MTK-nál korábban is elvárták, hogy a felnőttcsapat vezetőjeként naprakész legyek a fiatalokkal kapcsolatban. Nyertünk is bajnoki címeket néhány korosztállyal.

– Mit gondol, az MTK megnyeri a bajnokságot a másodosztályban?
– Ha befejezik az idényt valaha, mindenképpen.

– Leszámítva a fájdalmat a derekában, hogyan próbálja megóvni az egészségét?
– Ha mennem kell valahova, akkor is inkább autóval.

– Hát még mindig vezet?!
– Miért? Nem olyan nagy ügy az! Nemrégiben hosszabbították meg a jogosítványomat két évvel. Hosszabb utazásra már nem vállalkozom, de azért Pécsen is segítséget jelent, ha autóval közlekedhetek, meg aztán nem hagyhatom, hogy tönkremenjen az egy helyben állásban.

– Ezek szerint Pécsre költözött?
– Inkább úgy mondanám, visszaköltöztem. Fiatalabb koromban megtartottam a városban a lakásomat, mert úgy is terveztem, hogy egyszer visszatérek. Arra nem számítottam, hogy több mint huszonöt évig távol leszek. Pécsen van egy kis szőlőm, az ősszel feljártam a hegyre, kis villányi bor is került a pincébe, szóval elfoglaltam, illetve elfoglalom magam, mert drága feleségem négy évvel ezelőtti halála nagyon megviselt. Jó házasságban éltünk több mint ötven éven keresztül, nagyon hiányzik.

– Az MTK-hoz hasonlóan a PMFC is vezeti a mezőnyt, csak az NB III-ban.
– És biztosan fel is jut a másodosztályba, mert jó a csapat, a lelátón ülve élvezet nézni a játékát, sok gólt szerez, úgyhogy közel a siker, csak ez a szörnyű vírushelyzet megszűnne már. Borzasztó, hogy itt megjelenik, ott elmúlik, amott végigsöpör, teljes kilátástalanságnak vélem a helyzetet. Az egész emberiségnek baj ez, és még ne is mozduljunk ki otthonról.

– Nyugdíjasként kérhet segítséget a bevásárláshoz, akár az önkormányzattól is.
– Azért nem vagyok teljesen magamra hagyva. Pesten a húgom és az unokáim segítettek, segítenek, míg a két fiam közül az egyik Pécsen él és a gondomat viseli. Egyébként pedig a szomszédomban van egy üzlet, a kisebb beszerzéseket megoldom ott.