Bódog Tamás: Mintha a Notre Dame-i toronyőr lennék

– Halló?
– Igen, itt a Notre Dame-i toronyőr – szólt bele a telefonba a Nemzeti Sport hívásakor Bódog Tamás, a Kisvárda Master Good vezetőedzője.

– Akkor a hangulattal nincs gond...
– Végre edzés van, és lehet látni a célt, az időpontot, amikor bajnoki meccset játszhatunk, és ahhoz igazíthatjuk a munkát.

– Volt ideje Victor Hugo klasszikusát olvasgatni?
– Zrikáltak a többiek, hogy egyedül ragadtam a Sport Hotelben, de ilyen helyzetre nyilván senki sem készülhetett fel. A családom, a feleségem és a két gyermekem Németországban él, ők nem jöhettek, én sem mehettem haza. FaceTime, élő videochat, ilyenkor ez segíti a kapcsolattartást. Úgy éreztem magam, mint egy kutató Grönlandon: a közelemben senki. Érdekes élmény volt. Ellenben a konditermet akkor használtam, amikor csak eszembe jutott. Az is az enyém volt hosszú heteken át, szerintem jó formában vagyok: kockahas ötvenévesen.

– Minden elismerésem, de gondolom, most az edzői munka folytatása a lényeg. Milyen volt az első közös tréning?
– Mondom is: terheléses EKG, szívultrahang, tüdőröntgen, vérvétel, orrüregvizsgálat, garatteszt. Mindannyian tudjuk, hogy az egészség a legfontosabb. Főleg úgy, hogy én azért figyelem a német híreket, a Bundesliga újraindulását. Most olvastam a drezdai Dynamo esetét, több pozitív tesztet találtak, az egész csapatot karanténba zárják, hatalmas a riadalom, kérdés, hogyan lehet így a tervek szerint befejezni a bajnokságot. Olvastam, hogy ha még egy csapatnál vírusfertőzöttet találnak, lefújják az egész bajnokságot megint. Reménykedem, hogy nálunk nem lesz probléma. A másik téma, hogy a Bayern München, az RB Leipzig sokkal hamarabb elkezdte a kiscsoportos edzéseket, mint, mondjuk, a Werder Bremen. Brémában tiltakoznak, hogy így nagyon igazságtalan a bajnokság folytatása, alig marad idejük edzeni azoknak, akik szigorúan betartották a karantén-előírásokat.

– Sokan úgy vélik, az a legjobb, ha valahogy – a szigorú egészségügyi előírások betartásával – folytatódhatnak a bajnokságok, de képtelenség mindenkinek kedvező döntést hozni.
– Igaz, kisebb létszámú csoportokban mi is edzettünk, de a közös, egész pályás gyakorlásokat semmi sem helyettesítheti. A heti két bajnoki mindenkinek jelentős kihívás, főleg úgy, hogy masszíroztatni, jeges kádban regenerálódni nem lehetett, és még most sem szabad. Az öt csere engedélye is ennek tudható be, fokozódik a sérülésveszély, ennyi kihagyás után sorozatban meccseket játszani senkinek sem lesz könnyű feladat. A hosszabb, úgymond minőségi kispad sokat számíthat.

– Mennyire befolyásolhatja ez a változás a mérkőzéseket?
– Nagyon. Mindenre fel kell készülni. Tegyük fel, vezetsz egy nullára, van hátra húsz perc, és az ellenfél cserél négyet-ötöt. Egészen új csapattal állsz szemben, a fél társaság frissen szállt be. Erre számítani kell. Senkit se érjen meglepetés, ha, mondjuk, egy ilyen helyzetben szögletet rúg az ellenfél. Addig mindenki tudta, kire kell figyelnie, de most öt új arc van a kapunk előtt. Sokat számít, ki hogyan reagál, hogyan osztja be ezeket a cseréket, és nyilván a három nappal később esedékes bajnokira is gondolni kell. Muszáj tehát észnél lenni.

– Ez, mondjuk, eddig is igaz volt. Hogyan utaznak az idegenbeli meccsekre? Hol alszanak, ha éppen Kaposvárra kell menniük?
– Jó kérdések ezek, mi is keressük a válaszokat. Olyan buszt én még nem láttam, amelyen egy komplett futballcsapat elfér úgy, hogy az egészségügyi előírásoknak megfelelő távolságot megtartsuk. Három vagy négy buszra lesz szükség, nem tudom. Majd kialakul. Van idő ilyesmin törni a fejünket – a Notre Dame-i toronyban.