Franck Boli: Az a dolgom, hogy megérezzem a „vérszagot”

– Egy derbi, egy gól... Várja a szerdai, újabb összecsapást?
– Sosem felejtem el azt a mérkőzést! – felelte lapunknak a 26 esztendős elefántcsontparti csatár, Franck Boli. – Októberben szereztem az első gólomat a magyar bajnokságban, s ugyebár nyomban a legfontosabb találkozón lőttem, hála az égnek.

– Emlékszik a góljára?
– A bal oldalról érkezett a beadás, elment két újpesti védő lába mellett, én pedig jókor voltam jó helyen. Talán ha öt-hat méterről találtam a kapuba.

– Mondhatjuk, hogy amolyan tipikus Franck Boli-gól volt?
– Igen. Az a típusú csatár vagyok, aki a tizenhatoson belül veszélyes igazán, ott érzem jól magamat. Mindig is ez volt az erősségem, kevés olyan gólra emlékszem pályafutásom során, amelyet harminc méterről vágtam a kapuba. Az a dolgom, hogy ott legyek a beadásoknál, hogy megérezzem a „vérszagot”. Ha jól tudom, annak idején a Ferencváros vezetői éppen ilyen típusú támadót kerestek, nekem pedig tényleg ez a specialitásom. Utólag mondhatom, annál a gólnál némi szerencsém is volt, hiszen a védők könnyedén tisztázhattak volna.

– Hétvégén kapufát fejelt a Debrecen elleni első összecsapáson. Jó formában érzi magát, rettegjenek az újpesti védők?
– Az az egyetlen helyzetem volt a kilencven perc alatt, nem sokon múlott, hogy gól lett belőle. Bánhatom, hogy nem ment néhány centivel lejjebb a fejesem. Bár Sigér Dávid a kipattanóból egyenlített, úgyhogy végül is nincs okom panaszra.

– Hét gólt szerzett eddig az NB I-ben. Elégedett vele?
– A hét gól nem rossz, de ennél sokkal többre vagyok képes. Korábbi klubjaimnál nemegyszer szereztem húsz gól környékén, úgyhogy maradt még bennem gól bőven. Ne feledjük, egy csatár azért ki van szolgáltatva a társainak, hiszen ha nem érkezik jó beadás, hiába álldogálok jó helyen, abból nem lesz gól. A csatárnál nagyon fontos az önbizalom, ebből a szempontból szerencsés alkat vagyok, ritkán remeg a lábam. Bízom magamban, az pedig további erőt ad, ha érzem, a szakmai stáb is hisz bennem.

– Most hogy immár a második Újpest elleni derbijére készül, okosabb, mint októberben?
– Az akkori mérkőzés előtt csupán az internet segítségével készültem a ránk váró hangulatra. Sok felvételt és képet néztem az akkori összecsapás előtt, de ezek nem adták vissza, ami a stadionban várt ránk. Egyszerűen hihetetlen volt, előtte sosem futballoztam ilyen fergeteges hangulatú mérkőzésen.

– Korábbi állomáshelyein, Afrikában, Norvégiában nincsenek derbik?
– Elefántcsontparton inkább volt jellemző az, hogy két városi csapat összecsapásán több ezren voltak kint a stadionban, de manapság már nincs ilyen nagy meccs. Norvégiában pedig... Hogy is mondjam? Az emberek túlságosan tisztelettudóak, udvariasak ahhoz, hogy ilyen szinten kieresszék a hangjukat, szabadjára engedjék az érzelmeiket. A Groupama Arénában a füstbombáktól jóformán a túlsó térfelet sem láttam, Norvégiában jó, ha egy-két petárda eldurrant.

– A tabellán elfoglalt helyezések alapján egyértelmű esélyes a Ferencváros. Lehet ez teher?
– Tehernek semmiképpen sem mondanám. Sőt. Tudjuk, hogy jobb csapat vagyunk, nincs más dolgunk, mint ezt bebizonyítani. Az októberi összecsapás is jó iramú volt, az Újpest nem asszisztált az összecsapáshoz. Nehéz kilencven percre számítok ezúttal is, hiszen ellenfelünk a hosszú kényszerpihenő után az első tétmérkőzését játssza, biztos vagyok benne, mindent beleadnak. A derbik sohasem könnyű meccsek.

– Főleg nézők nélkül.
– Na igen. Az elmúlt napokban a barátaim is kérdezősködtek, milyen volt úgy pályára lépni, hogy a szurkolók nem lehettek ott a lelátón, a hangfalakból mégis érkezett a buzdítás. Különös érzés volt, a nézők nélküli találkozókon értelemszerűen kevesebb a játékosokban az adrenalin. Rossz volt, hogy nem lehettek ott a stadionban, de a magam részéről úgy vagyok vele, a körülményekhez képest így is próbáltam élvezni a futballt. Ha meccs van, az első perctől az utolsóig élvezni kell.

NB I
A 20. FORDULÓ ELHALASZTOTT MÉRKŐZÉSE
Szerda, 20.00: Újpest FC–Ferencvárosi TC (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!