Héroszok nyomában – az első tétmeccs a Puskás Arénában

A Népstadionban játszott több mint tucatnyi találkozó közül számos meccs különleges jelentőségű volt. Az 1953. augusztus 20-án felavatott létesítményben rendezték a két klub szeptember 27-i mérkőzését. A Vörös Lobogó–Bp. Honvéd bajnokit 70 000 néző előtt az ez idő tájt Vörös Lobogóra keresztelt MTK nyerte meg 2:1-re. A vezetést Palotás Péter akcióját követően a pályaválasztó szerezte meg a második félidő elején, majd Puskás Ferenc remek átadását Kocsis Sándor hat méterről értékesítette. A győztes gólt a Hidegkuti Nándor elleni szabálytalanságért megítélt 17 méteres szabadrúgásból Kovács II József rúgta. A Népsport így értékelt: „A rangadó játékszínvonala a várt alatt maradt. A mérkőzés utolsó negyedórájától eltekintve közepes, sőt, Időnként annál is gyengébb volt az iram, és izgalmas pillanatok is csak néha-néha akadtak a játékban.” A rövid értékelés a honvédosokkal kapcsolatban hangsúlyozta: „Feltűnő volt, hogy a válogatott csatárok a szokottnál lényegesen halványabban játszottak.” Ez Budai II Lászlóra, Kocsisra és Puskásra vonatkozott, Czibor Zoltánról és Babolcsay Györgyről ez állt: „Ők kezdeményezték a támadások zömét.” Összességében: „A többet támadó és több gólhelyzetet kialakító Bp. Vörös Lobogó megérdemelten nyerte meg a rangadót.”

Ez volt a két egyesület közti első találkozó a Népstadionban, az utolsót 1981. március 7-én játszották, az MTK-VM és a Bp. Honvéd 3–3-as döntetlent játszott. A kék-fehérek a 16. helyen szerénykedtek a tabellán, Szarvas László edző a találkozót követően azt nyilatkozta: „Változatos, izgalmas küzdelem volt, a bajnokjelölt Bp. Honvéd ellen jól helytálltunk, hiszen kétszer is vezettünk.” Kollégája, Tichy Lajos szerint „egyenlő erők küzdelme volt ez a 90 perc”. Az NS háromcsillagosra értékelte a meccset, ám a tudósító kiemelte, egyik 11-es sem volt jogos, ráadásul Kőrös játékvezető a Honvédnak megítélt büntetőt mintha megbánta volna, ezért az MTK-nak is adott egyet... A bíró egy csillagot kapott. „Összességében elmondhatjuk, hogy jó és kevésbé izgalmas szakaszok válogatták egymást a találkozón, amelynek végén mindkét csapat elégedettnek tűnt a megszerzett egy-egy ponttal.”

Ha már a Magyar Kupa kapcsán idézzük fel a két együttes meccseit, ide kívánkozik, hogy 1968-ban a Magyar Népköztársasági Kupában (MNK) MTK–Bp. Honvéd döntőt rendeztek. „Az MTK ötletesebben és lelkesebben játszott”, írta a szaklap, ennek is tudható be a kék-fehérek 2:1-es sikere. A korábban MTK-s Börzsey János, az MLSZ főtitkára már kritikusabb volt: „Csak a második félidő közepétől volt igazi kupaküzdelem, de akkor aztán mindenki nagyon akart, az MTK és a Bp. Honvéd játékosai is.” Az MTK kilencedik alkalommal lett kupagyőztes. A győztes gól érdekes körülmények között esett: Sárközi Istvánt Kelemen József szorongatta, a labda Bicskei Bertalanhoz került. Közben Kelemen elgáncsolta Sárközit a büntetőt Oborzil Sándor értékesítette.

A két együttes legizgalmasabb párharca a Népstadionban nem bajnoki vagy kupamérkőzés volt, illetve éppenséggel egy kupameccs, 1955-ben a Közép-európai Kupa egyik elődöntője. A két együttes júliusi meccseit megelőzően ugyancsak a Népstadionban találkozott 1955. június 8-án, a bajnokin 90 000 néző előtt a Honvéd 5:2-re verte meg a Vörös Lobogót. A KK első mérkőzésén Puskásék ugyanilyen arányban nyertek, igaz, „csupán” 75 000 néző verődött össze.

Az NS szerint „tulajdonképpen a két csatársor közti különbség volt a döntő”. Machos Ferenc „az első félidőben kiemelkedő teljesítményt nyújtott”, Puskás „elsősorban kitűnő labdaátadásaival tűnt ki”, Kocsis „sokat mozgott”, a másik oldalon „csak a balszárny érdemel dicsértet, az is csak I. félidőbeli lendületes játékáért”. Zakariás József sportszerűen nyilatkozott: „Megérdemelte a Bp. Honvéd. Úgy játszott, ahogyan egy klasszis csapatnak játszania kell. Mi nem úgy játszottunk. Nem voltunk elég frissek hozzá!” Kemény Tibor edző az utóbbi mondatra magyarázatot is adott: „Nem egészen három hét alatt most hétfőn már a hatodik KK-mérkőzést vívtuk, közben a múlt hét második felében mintegy 1500 kilométert utaztunk... Emiatt nem voltak csatáraink kellően frissek.” Tény, a Vörös Lobogónál egyöntetű volt a vélemény: ha támadóik a visszavágón frissek lesznek, akkor behozhatják a háromgólos hátrányt is. A bizakodás ellenére, a közvélemény lefutottnak tartotta az elődöntőt, ugyanis „mindössze” 50 000 néző ment ki a Stadionba...

Nem csalódtak, akik a helyszínen látták a mérkőzést: az első félidő vége előtt Molnár János három góljával és Kovács Imre 11-esével már 4:0-ra vezetett a Lobogó, Puskás még a szünet előtt visszahozta a reményt (4:1), ám a 66. percben Kovács I második gólja már a döntőbe jutást eredményezte. „Nagy iramú mérkőzést, időnként magas színvonalú, izgalmakban bővelkedő játékot, igazi kupaküzdelmet hozott a legjobb két magyar együttes találkozója. A Bp. Vörös Lobogó minden egyes játékosa dicséretet érdemel, elsősorban odaadó, lelkes játékáért (...) Kovács I volt a mezőny legjobbja, hatalmas területen mozgott, védő és támadó feladatát egyaránt kitűnően látta el. Két gólt is lőtt és az együttes játékának mozgatója volt. (...) A támadósor legjobbja Molnár volt. Gyors elfutásaival, lövéseivel sokszor hozta zavarba a Honvéd védőit. Feltalálta magát a kapu előtt is, amit három gólja is bizonyít.” A másik oldalon Puskás volt a legjobb Honvéd-csatár, de a lövései neki sem sikerültek. A szünetben Kalmár Jenő korholta csapatát: „Így, ilyen könnyedén, sőt, könnyelműen nem szabad játszania a csapatnak!” Más kérdés, hogy a piros-fehérek a második játékrészben átvették az irányítást, de nem tudták ledolgozni a hátrányt. Az NS kiemelte a 34 éves Kovács Imre és a vele egyidős Börzsey János tavaszi teljesítményét. „Semmi különös, csak a sportszerű életmód és a rendszeres, szorgalmas edzés – válaszolta Kovács I arra a kérdésre, mi a titka állandó formájának.

Megérte! A KK-t a Vörös Lobogó nyerte meg az UDA Praha ellenében.

Emlékeztető
Bp. Vörös Lobogó–Bp. Honvéd 2:1 (0:0), NB I
1953. szeptember 27., Népstadion, 70000 néző, vezette: Pósa
Bp. Vörös Lobogó: Gellér – Kovács II, Börzsey, Lantos – Kovács I, Zakariás – Sándor, Hidegkuti, Palotás, Szolnok, Kárász
Edző: Bukovi Márton
Bp. Honvéd: Grosics – Rákóczi, Lóránt, Bányai (Kovács J., 46.) – Bozsik, Városi – Budai II, Kocsis, Babolcsay, Puskás, Czibor.
Edző: Kalmár Jenő
Gólok: Palotás (52.), Kovács II (78.), Kocsis (75.)

Bp. Honvéd–Vörös Lobogó 5:2 (3:2), KK-elődöntő, első mérkőzés
1955. július 18., Népstadion, 75 000 néző, vezette: Seipelt (osztrák)
Bp. Honvéd: Heinrich – Rákóczi, Palicskó, Kotász – Bozsik, Bányai – Budai II, Kocsis, Machos, Puskás, Czibor
Edző: Kalmár Jenő
Bp. Vörös Lobogó: Fazekas – Kovács II, Börzsey, Kovács III – Kovács I, Zakariás – Sándor, Kárász, Hidegkuti, Molnár, Szirmai
Edző: Kemény Tibor
Gólok: Machos (10., 79.), Czibor (12.), Kocsis (14., 53.), Molnár (16.), Kárász (40.)

Bp. Vörös Lobogó–Bp. Honvéd 5:1 (4:1), KK-elődöntő, visszavágó
1955. július 23., Népstadion, 50 000 néző, vezette: Vlcek (csehszlovák)
Bp. Vörös Lobogó: Fazekas – Kovács II, Börzsey, Kovács III – Kovács I, Zakariás – Kárász, Arató, Hidegkuti, Molnár, Szimcsák I
Edző: Kemény Tibor
Bp. Honvéd: Faragó – Rákóczi, Palicskó, Kotász – Bozsik, Bányai – Budai II, Kocsis, Machos, Puskás, Czibor
Edző: Kalmár Jenő
Gólok: Molnár (4., 37., 42.), Kovács I (22. – 11-esből, 66.), Puskás (44.)

MTK–Bp. Honvéd 2:1 (1:1), MNK-döntő
1968. augusztus 20., Népstadion, 8000 néző, vezette: Soós G.
MTK: Hajdu – Szántó, Dunai, Jenei – Strasszer, Csetényi – Török, Sárközi, Oborzil, Szuromi, Kékesi
Edző: Hidegkuti Nándor
Bp. Honvéd: Bicskei – Kelemen, Ruzsinszky, Marosi – Tóth Gy., Vági – Kocsis, Fekete, Szendrei, Komora, Tóth K.
Edző: Preiner Kálmán
Gólok: Szuromi (8.), Oborzil (60. – 11-esből), Fekete (28.)

MTK-VM–Bp. Honvéd 3–3 (2–1)
1981. március 7., Népstadion, 12 000 néző, vezette: Kőrös
MTK-VM: Gáspár –Turner, Varga, Török, Kovács – Bognár (Kertész, 62.), Fülöp, Turtóczky – Morgós, Koritár, Handel (Sebestyén, 75.)
Edző: Szarvas László
Bp. Honvéd: Gujdár – Paróczai, Kocsis, Lukács (Gyimesi, 46.), Varga – Nagy, Dajka, Garaba – Bodonyi, Esterházy, Kuti
Edző: Tichy Lajos