Budafok: Legyen hab a tortán! – interjú Zsóri Dániellel

– Úton?
– Éppen megálltunk egy benzinkútnál, de még Szlovéniában ért utol – mondta lapunknak Zsóri Dániel, a Budafok támadója, aki csapatával kedden indult haza az edzőtáborból.

– Mivel telik az idő a buszon? Kártyázik, olvas?
– Pihenek és zenét hallgatok. Őszintén szólva nincs erőm semmihez. Az elmúlt időszak rendkívül fárasztó volt, minden második nap edzőmérkőzést játszottunk, és a tréningeket sem a frissítés jellemezte. Egyelőre örülök, hogy néhány órát egy helyben ülhetek. A hazaindulás előtti napon is pályán voltunk, a szlovén FC Koper elleni vereséget is a fáradtság számlájára írom.

– Idehaza legalább kapnak egy-két nap szabadságot?
– Péntekig edzésben maradunk, a hétvégét kapjuk meg pihenőnek. Jó is lesz kicsit kikapcsolódni, mindenkire ráfér a lazítás.

– A szlovéniai edzőtáborozás öt edzőmérkőzésén négy gólt szerzett: a találatok jót tettek az önbizalmának?
– Egy éve kerültem Fehérvárra, és az eddig ott eltöltött időszak nem úgy alakult, ahogy terveztem. Egy-két meccsen csereként beálltam, de nekem ez kevés. Persze, játszottam az NB III-as gárdában, az elmúlt fél évet Budaörsön töltöttem, és bár mindkét csapat szerelésében szereztem gólt, az nem ugyanaz, mintha az élvonalban találtam volna a kapuba. Most Budafokon egészen más célokért küzdhetek, egy esztendőt kölcsönben biztosan itt töltök, remélem, a mostani négy gólom megadta az alaphangot az előttem álló időszakhoz. Nagyon örültem a góljaimnak, de tettem is érte, hogy jó formába lendüljek.

– A hétfői edzőmérkőzésen tizenegyesből talált a kapuba, a többi gólját akcióból szerezte. Távoli lövésekkel próbálkozott, vagy a tizenhatoson belül volt veszélyes?
– Úgy mondanám, jókor voltam jó helyen. A szakmai stáb azt kéri tőlem, érjek oda a beadásokra, ahogy mondani szokták, „hegyezzem ki” magam a befejezésekre. Próbáltam ennek eleget tenni.

– Eddigi csapatainál kiegészítő embernek számított, Budafokon azonban gólokat várnak öntől, húzóemberré kell válnia. Mit gondol, bírja majd ezt a fajta nyomást?
– Még véletlenül sem nevezném nyomásnak. Kétségtelen, bizonyos szempontból vízválasztó esztendő előtt állok, ha elkapom a fonalat és jó idényt produkálok a Budafokkal, még több ajtó nyílik meg előttem. De semmi szenzációt sem találok abban, hogy a csatároktól várják a gólokat. Abszolút nem érzem tehernek, sőt, a nyomás alighanem jót tesz a teljesítményemnek. Úgy tartom, ha valaki keményen dolgozik és tesz a sikerért, a munka előbb-utóbb beérik.

– Csizmadia Csaba a fiatal edzőgeneráció tagja, megtartja a három lépés távolságot és keveset beszélget a futballistákkal, vagy lépten-nyomon pumpálja önbe az önbizalmat?
– Sosem volt még olyan edzőm, aki ennyire értett volna a futballisták nyelvén. Nyilván ez abból is adódik, hogy nemrégen hagyta abba a profi futballt, így a megszokottnál is jobban tud a játékosok fejével gondolkodni. Nyilván az öltözőben megvannak a szabályok, amelyeket mindenkinek be kell tartania, de egyáltalán nem tart attól, hogy túlzottan közel engedne magához minket. Engem is gyakran félrehív, elmondja, mit csináltam jól, mit kellene másképpen tennem, és akkor sem szidja össze az embert, ha éppen aznap nem ment neki jól a játék, elmondja, hogyan szedje össze magát, de ezt is normális hangnemben.

– Mi lehet a Budafok célja? Nem tart attól, hogy a csapat a Kaposvárhoz hasonlóan csak átszállójegyet vált az élvonalba?
– Ettől egyáltalán nem félek. Sőt, a két csapatot még véletlenül sem szabad összehasonlítani. Ha a bajnokságban is olyan hozzáállással lépünk pályára, mint a felkészülési találkozókon, biztos vagyok benne, hogy nem lesznek kiesési gondjaink. A cél egyértelmű, kivívni a bennmaradást, a többi pedig hab a tortán.

– Amikor annak idején először lépett be a budafoki öltözőbe, a társak kérdezgették a Ferencváros elleni gyönyörű ollózásról, azaz a Puskás-díjas góljáról és a vele járó felhajtásról?
– Senki sem kérdezett róla. Nyilván az új társaim is látták azt a gólt, de nem került szóba. Nagyszerű, szép emlék, mindig is büszke leszek a díjra, de az a gól már a múlt.

– Eljátszott a gondolattal, milyen lesz a második élvonalbeli gólja?
– Nehéz lesz annyira emlékezetessé tenni. A Ferencváros elleni ollózással finoman fogalmazva is magasra tettem a lécet, de most úgy vagyok vele, mindegy, milyen lesz a következő NB I-es találat, csak szülessen meg minél hamarabb. Ez minden vágyam!