Drámai mérkőzést hozott az 1998–1999-es MK-sorozat döntője Vácon. A trófeáért a Duna-parti városban a DVSC és a Lombard FC Tatabánya csapott össze 1999. május 20-án. A Loki még sosem nyert korábban nagy trófeát (1994–1995-ös bajnoki bronzérme volt a legjobb eredménye), a Tatabánya (még Bányászként, nem Lombardként) 1972-ben és 1985-ben is döntőt játszott, de mind a kétszer elveszítette azt. Ez csupán a hatodik döntő volt az MK történetében, amelyet két vidéki csapat játszott.
Az 1999-es fináléban a Loki Bagoly Gábor góljával szerzett vezetést, ám a második félidő elején a tatabányaiak klubikonja, Kiprich József egyenlített. A másodosztályú (de élvonalbeli tagságát ekkor már feljutóként kivívó) Tatabányának a győztes gól megszerzésére is volt lehetősége, ám jött a 80. perc, egy szöglet, aztán egy óriási kavarodás, melynek végén Puhl Sándor játékvezető gólt ítélt – és a Debrecené lett a kupa.
A vesztes tatabányaiak nehezen tudták megemészteni a történteket: Puhlon több tizenegyest is számon kértek, illetve állították, a labda nem jutott át teljes terjedelmével a gólvonalon a Debrecen győztes találatánál. Edzőjük, Tóth Bálint a Nemzeti Sportban kijelentette: kérvényezni fogja, hogy a világ legjobb játékvezetőjének megválasztott bíró többé ne vezessen a Lombardnak mérkőzést. Az eredményen persze ez mit sem változhatott – indulhatott éjjel és hajnalban a debreceni fieszta. Akkor centik döntöttek a Loki első nagy sikeréről – idén szintén centik arról, hogy a DVSC kiesik az első osztályból.
Még mondja valaki, hogy a futball nem hullámvasút!