A legrosszabb nap, amióta az MTK Budapesthez érkeztem – Michael Boris, a mindig jókedvű, nyíltan, őszintén fogalmazó szakvezető reagált így Katona Máté sérülésére.
Micsoda pech! A kék-fehérek egyik legjobb formában lévő játékosa a tavasszal kényszerből szélső védőt is játszott, a feljutást követően visszakerült az irányító középpályás pozíciójába, láthatóan élvezte a játékot, erőssége volt csapatának, mígnem... Egyetlen rossz lépés elég volt. Katona Máté az egyik edzésen kicselezte a vele szemben álló társát, ám véletlenül rálépett a lábára, így furcsán, rendellenesen érkezett a talajra – a reccsenést többen is hallották.
„Megijedtem, hogy nagy a baj – mondta a 23 esztendős játékos. – Senki sem tehetett róla, egy rossz mozdulat miatt történt az egész. Az a nap nehéz volt: nem értettem, miért velem, miért éppen most történik ilyen. Jó egy éve kiestünk, a tavasszal félbeszakadt a bajnokságunk, igaz, mi a Magyar Kupa elődöntőre készülhettünk, aztán nagy várakozással tekintettünk az élvonalbeli rajt elé, jött a Fradi, a Honvéd, a DVTK elleni meccs, és bár a ZTE-től legutóbb kikaptunk, dolgoztunk tovább. Úgy tűnt, minden rendben.”
A futballista azt mondja, nagyon sokat jelentett neki a vezetőedző már idézett reakciója, de nagyon sok jelenlegi és korábbi játékostársa kereste, bátorította. Úgy tűnik, elszakadt a keresztszalagja, a tervek szerint Béres György a jövő héten végzi el a szükséges operációt.
„Túltettem magam a sokkon, már igyekszem pozitívan gondolkodni – mondta Katona Máté. – Nem szabad siettetni a visszatérést, nem az a fontos, hogy minél hamarabb pályán lehessek, hanem az, hogy tökéletes legyen a lábam. És nem számít, mennyit kell kihagynom, hány hónapig kell gyógytornáznom, rehabilitációs munkát végeznem, mert türelmes leszek, nem szabad a pálya szélén toporognom, hogy hadd álljak végre be, mert régen játszottam. Természetesen mindent megteszek a teljes gyógyulásért.”
Olyannyira így van ez, hogy a középpályás már utánanézett, hol bérelhető térdízület-mozgató gép, izomstimuláló eszközt is beszerzett: felkészülten várja a kényszerpihenőt.
„Édesapám is vigasztalt – mondta a reakciókat idézve a futballista, aki örökölhette a sportág iránti szeretetet: Katona Sándor 52 NB I-es mérkőzésen szerepelt a Sopron színeiben. – Ezen a hétvégén értem volna utol az élvonalban lejátszott mérkőzések számát tekintve, a jövő héten már előztem volna, ez volt a tervem. Nos, ezzel várnom kell néhány hónapot, bár azt gondolom, apu sem bánta volna, ha minél előbb lehagyom. Sokat beszélek a gyerekkori barátaimmal, közülük többen is megsérültek ugyanígy, ráadásul mindannyian szeptemberben. Így alakult, már nem szabad rágódnom azon, hogy miért. Arra összpontosítok, hogy erősebben térjek vissza.”