Csak egyszer léphetett pályára az A-válogatottban, de három csapattal (Bp. Honvéd, Vác, MTK) is bajnokságot nyert, a kilencvenes évek első felének meghatározó NB I-es csatára volt – az 53 éves korában elhunyt Füle Antalra alighanem mindenki jól emlékszik, aki akkoriban meccsre járt. Ha váci drukker volt – Füle a legszebb éveit Csank János együttesében töltötte, bajnoki aranyérmén kívül még két ezüstje és három kupadöntője volt a Duna-partiakkal –, akkor azért, ha nem, akkor meg azért, mert a csatár „apró, idegesítő gólokkal” kezdte ki az ellenfelek idegeit.
Gyász: 53 évesen elhunyt a legendás váci csatár, Füle Antal |
A tizenegyest is kapura fejelheted – nekrológ Füle Antalról |
Rendkívül látványos megmozdulásokat, hatalmas bombákat és szólókat aligha tudunk itt felidézni – már csak azért sem, mert Füle Antal valódi „ragadozó” volt, a tizenhatos és ötös ragadozója. Kevés igazán nagy gólt szerzett (általában ezek remek technikával kivitelezett fejesek voltak), rendkívüli „gólszimata” viszont sok-sok pontot ért a Csank-féle Vácnak. Ha gólt szerzett, alig volt olyan alkalom, hogy csapata kikapott.
Füle 255 NB I-es mérkőzésen 81 gólt szerzett, ebből 72-t váci színekben. Nem volt jellemző rá, hogy „megszórja magát” – inkább egy-egy gólokkal segítette alakulatát, az 1993–1994-es bajnoki menetelésben például 15 találatát 13 mérkőzésre „osztotta el”. A Vác egy meccs kivételével mindegyiket megnyerte ebben az idényben, amikor Füle a kapuba talált. Az 1993–1994-es és 1994–1995-ös bajnokságban egyaránt 15 gólig jutott, ez volt az egyéni csúcsa – s az utóbbiból választottunk mérkőzést visszaemlékezésünkhöz.
A Vác pocsékul kezdte a szezont, és az ősszel a címvédő 22 góljából 12-t Füle vállalt magára, hátán cipelve együttesét. A ZTE ellen karrierje csúcsteljesítményét nyújtva négyszer talált a kapuba, csapata 5–2-re győzött. Egyik gól sem igazán látványos, de mindegyik jól mutatja a csatár gólérzékenységét, kitűnő fejjátékát – mondhatni, ezeknél „fülésebb” találatok nem is léteznek. Ha összeadjuk, hány méterről érte el Füle góljait, akkor alig jutunk el a tizenhatos vonaláig…
A Nemzeti Sport által valaha kiosztott huszonöt tízes osztályzat „gazdája” közül tizenhárom négy vagy több gólt ért el egy meccsen, Füle azonban nincs közöttük – lapunk tudósítói kilencesre értékelték a Zetét elsüllyesztő négyest.
„Kétségtelen, hogy Füle Antal volt a mérkőzés hőse. Magyar pályán mostanság ritkán szerez egy csatár négy gólt. A váciak támadója ezúttal brillírozott. Két fejes gólt szerzett, egyszer egy kipattanó labdára ő érkezett elsőnek, megelőzve minden védőt. A negyedik találata már amolyan ráadás volt. Ezután következett egy ritkán látható pillanat. Füle odalépett a feltápászkodó Tóth Józsefhez, a zalaiak kapusához, és szinte bocsánatkérőén a kezét nyújtotta. A meglepett kapus elfogadta a baráti jobbot. Szép jelenet volt” – olvashatjuk a Nemzeti Sport 1994. október 23-i számában.
„Ifi és serdülő koromat leszámítva még három gólt sem szereztem bajnokin, nemhogy négyet” – így a főszereplő.