„110 év szenvedés” – Kohán Gergely jegyzete

Megint itt volnánk – gondolhatják mérsékelt bosszankodással a megfáradt DVTK-drukkerek. Mármint azok, akik egyáltalán még veszik a fáradságot a bosszankodásra. A többség valószínűleg már csak rezignáltan konstatálja az újabb arcpirító szereplést. A diósgyőri lelkeket megedzette az elmúlt 110 esztendő, minden téren: hiába beszélünk az ország egyik legjobb, legszenvedélyesebb és legkitartóbb szurkolótáboráról, az ország e nehéz sorsú szegletében ma már nem könnyű olyan kétes bravúrt véghez vinni, amely átüti a sokat megélt fanatikusok ingerküszöbét. Ezt legjobban maguk a miskolci drukkerek fogalmazták meg, akik mostanság a klub egyik lelkesítőnek szánt mottóját („DVTK: 110 év szenvedély!”) fájó öniróniával költötték át: „DVTK: 110 év szenvedés!”. Ha már semmid sincs, legalább magadon tudj nevetni, ugye...

Errefelé lassan már fel sem veszik a szerencsésebb riválisok rajongóinak maróan gúnyos megjegyzéseit: semmi különös, helyreállt a világ rendje, a „diók” szokás szerint csak a hagyományaikhoz híven szerepelnek.

A klub zászlóshajójának szánt futballcsapat változatos vergődését aligha kell bemutatni. A ritka fellángolásokat – a hetvenes évek végén szerzett két kupagyőzelem és bajnoki bronz, a 2014-es Ligakupa-siker, esztendővel később az Európa-liga-szereplés – leszámítva általában konstans letargia és hamis bizakodás a drukkerek élete. Az edzők jönnek-mennek, mint a távirat (2015 óta, azaz csak az elmúlt öt évben kilencet fogyasztott el az együttes), a bajnoki cím reménye a szurkolói dalokban megénekelt álmokkal szöges ellentétben legfeljebb a utópia kategóriájába esik, helyette a kieséssel kapcsolatos állandó félelem a leghűbb társ. Elég csak a mostani és a korábbi idényeket megnézni – ezek fényében alighanem sorsszerű, hogy a Diósgyőr volt az a csapat, amely 2010-ben még fennállása centenáriumát is az élvonalból való kieséssel „ünnepelte”.

Az utóbbi években a népszerű látványsportágak közül üdítő kivételt képeztek a női kosarasok és a férfi hokisok. Utóbbiak a bajnoki címek után jelentős szintugrást végrehajtva 2018 óta a patinás szlovák élvonalban, az Extraligában szerepelnek, ami már önmagában elismerés – itt még gyengén szerepelni is egészen más. Paradox a helyzet, hiszen az elmúlt időszakban a DVTK a szakosztályok összecsipegetésével és rendbetételével, a nagyfokú infrastrukturális fejlesztésekkel e téren európai szintre emelkedett – most már „csak” a hasonló eredményekkel adós.

Akármit hoz is a jövő, akárki egyengeti is tovább az egylet útját, az alapok megvannak, ideértve az ország egyik legismertebb, legértékesebb sport­brandjét és a tűzön-vízen át kitartó, messze földön híres-népes szurkolótábort. Lassan kijárna neki az őt megillető öröm és dicsőség, elvégre 110 éve várnak rá.