FTC: Ez a harc mindenkit élessé tesz – Dvali

– Hogy érzi magát?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy friss és üde vagyok – felelte lapunknak Lasa Dvali, a zöld-fehérek grúz válogatott védője. – Az elmúlt napokban kemény munkát végeztünk, az más kérdés, hogy amint közeledünk a szerdai, első mérkőzésünkhöz, úgy került egyre inkább előtérbe a taktika, mert már a részletek is nagyon fontosak.

– Csapattársai közül többen is jártak már a marbellai edzőtáborban: önnek új volt a helyszín?
– Két éve itt nyaraltam a feleségemmel és a barátaimmal, ám edzőtáborozni először vagyok Marbellában. A családi vakáció alkalmával nagyon jól éreztük magunkat, a város szuper és a tengerpart is szép. Sokat hallottam arról, hogy szeretnek ide járni a csapatok, most saját bőrömön tapasztalom, miért... A pályák talaja tökéletes, a fű olyan zöld, hogy először el sem akartam hinni.

– A két belsővédő-pozícióért többen is harcolnak a csapatba kerülésért, Miha Blazic, Abraham Frimpong, Adnan Kovacevic, a fiatal Csontos Dominik mellett ön is ott szeretne lenni a kezdőben. Néhány nap múlva rajtol a bajnokság, mit gondol, ott lesz a csapatban?
– A Budafok elleni legutóbbi bajnoki mérkőzésünkön ott voltam, de azt most nem tudnám megmondani, hogy jövő héten a Diósgyőr ellen ott leszek-e. A felkészülés alatt mindent megtettem, hogy a lehető legjobb állapotban legyek, de szikrázó harc megy a csapatba kerülésért. Játszani szeretnék, az nem is kérdés, de ezzel aligha vagyok egyedül a keretben.

– Ez a harc nem bizonytalanítja el a futballistákat? Elég egy hiba, és a kispadra kerülhet.
– Épp ellenkezőleg! Nemcsak az én pozíciómban, minden poszton nagy a konkurenciaharc, és ez így van jól. Csak így lehet fejlődni, előrelépni! Ha biztos helyem lenne a kezdőcsapatban, könnyen elkényelmesedhetnék, három-négy mérkőzés után kihagyna a figyelem, és ezt nem engedhetjük meg magunknak. Bármelyik társamat kérdezné, ugyanezt mondaná. Ez a harc mindenkit élessé tesz.

– Az edzőtáborozás során három edzőmérkőzést játszottak, és mindhármat megnyerték. Nőtt az önbizalmuk?
– Messzemenő következtetéseket nem szabad ezekből levonni, de aligha gond, hogy eddig csak nyertünk. Még akkor is fontos ez, ha felkészülési mérkőzésekről volt szó... Ezek a kilencven percek tökéletesek arra, hogy a téli szünet után visszarázódjunk, újra elkapjuk a fonalat. Intenzív mérkőzéseket játszottunk, mindenki kiadott magából mindent. Három-négy tétmérkőzés is kell ahhoz, mire újra csúcsformába kerülhetünk, de felkészülten várjuk a szerdai bajnokit. Fizikailag jó állapotban vagyunk, fontos, hogy a szezon elején ismét magabiztosan futballozzunk és jó rajtot vegyünk. Veszélyes csapat egyébként a Diósgyőr, bár az ősszel idegenben nyertünk ellenük, egyáltalán nem volt könnyű mérkőzés. Hozzáteszem, a bajnokságban egyetlen meccsünk sem volt az, ellenünk mintha mindenki kettőzött erővel küzdene. Mi vagyunk a bajnokok, mindenki bennünket szeretne legyőzni. A szerdai rajton koncentrálnunk kell, nem szabad, hogy kihagyjon a figyelem, akkor nem lehet gond.

– A múlt évet sérüléssel kezdte, majd a grúz válogatott tagjaként is remek évet produkált, hiszen kis híján kijutottak az Európa-bajnokságra.
– Februárban oldalszalag-sérülést szenvedtem, amit meg kellett műteni. Eleinte úgy volt, hogy a rehabilitáció két-három hónapot vehet igénybe, ám amikor elkezdtem az edzéseket és felkészülési mérkőzéseken is pályára léptem, ismét megsérültem. Kis híján fél évem ráment arra a térdsérülésre... Sosem éreztem még ilyen pocsékul magamat. Rengeteg mérkőzést ki kellett hagynom, pokoli időszak volt az. Amikor végre visszatérhettem a csapatba, majd' szétvetett a bizonyítási vágy, annyira éhes voltam a sikerre, mint talán még sosem. Előtte is tudtam, mennyire fontos az egészség, most még inkább megtanultam. A válogatott pedig... Közel jártunk a csodához, de el kell ismerni, Észak-Macedónia megérdemelten jutott ki az Eb-re. Csalódásként éltük meg, hogy karnyújtásnyira voltunk az álmunktól, mégsem sikerült beteljesíteni. Na de nincs minden veszve, így is „aranygenerációként” emlegetik mostanság a miénket Grúziában, biztos vagyok benne, a közeljövőben szerzünk még meglepetést.

– Miközben Spanyolországban edzőtáborozik, felesége Budapesten várja az első babájukat. Mit gondol, megvárják a szüléssel?
– Nagyon remélem, hogy igen! Bármelyik pillanatban megindulhat a szülés, akkor sem lennék elkenődve, ha kapnám a telefonhívást, hogy rendben lezajlott, s mindenki egészséges. Az igazi mégiscsak az lenne, ha már én is otthon lehetnék Budapesten. Vasárnap indulunk haza a csapattal, remélem, megvár a baba!