Honvéd: „Nem éreztem jól magam a bőrömben” – Kamber átállt a másik oldalra

Vége, ennyi volt – Djordje Kamber, a kispestiek védője befejezte élvonalbeli pályafutását, s a Bp. Honvéd NB III-as együttesénél folytatja mint edző, játékos és mentor.

„Az utóbbi időben rengeteget gondolkodtunk azon a kispesti vezetőkkel, hogy mitévők legyünk – mondta lapunknak Djordje Kamber. – Nekem sem volt ideális és komfortos, hogy hol játszottam, hol nem, nem éreztem jól magam a bőrömben. Hiszen egész pályafutásom során meghatározó játékosnak számítottam, a kispadról nézni a mérkőzést nem az én műfajom, de szerencsére sikerült megtalálnunk a legjobb megoldást: ha kell, játszom az NB III-ban, viszont elsősorban edzőként ténykedem majd, és próbálom a helyes útra terelni, jó tanácsokkal ellátni a srácokat, mégiscsak sok mindent megéltem. Amikor biztossá vált, hogy húsz év után vége az élvonalbeli karrieremnek, fura érzés kerített hatalmába. Mint egy kisgyerek, amikor valami új feladathoz lát… Eddig ugye az edzések, a meccsek töltötték ki a mindennapokat, e szerint éltem az életem, ez most megváltozik. Úgy negyven felkészülés lehet a hátam mögött. Az elején még biztosan Simon Miklós vezetőedző és segítője, Kemény Kristóf vezényli az edzéseket, én csak figyelek és tapasztalatot gyűjtök. Nagyon sokat kell még tanulnom a szakmából, teljesen más a másik oldalon állni, nem pedig a pályán futni, fejelni, párharcot nyerni. Szerbiában, Kragujevacban végzem a B-licences tanfolyamot, ott, ahol tizenhét évesen bemutatkozhattam a felnőttek között. Érdekes, hogy együtt tanulunk a Manchester United középpályásával, Nemanja Maticcsal és a Crystal Palace csatárával, Luka Milivojeviccsel, aki Kragujevac szülötte. Szépen lépegetek felfelé, meglátjuk, mit hoz az élet, de hosszú távon a felnőttfutballban képzelem el a jövőmet.”

Djordje Kamber 2008 januárjában került Diósgyőrbe, majd futballozott a ZTE-ben, az ETO-ban és 2015 nyara óta Kispesten – vagyis tizenhárom és fél évet töltött el a magyar futballban. A hátvéd kétszeres bajnoknak vallhatja magát (Győrben 2013-ban, míg a Honvéddal 2017-ben ünnepelhetett), egyszer hódította el a Magyar Kupát, tavaly nyáron a kispestiekkel. Az NB I-ben összesen 377 bajnokin negyvenöt gólig jutott.

„Nyilván akadtak nehezebb periódusok a magyarországi karrierem során, hiszen amikor idekerültem, nem ilyen körülmények között készültünk, mint jelenleg. Büszke vagyok arra, hogy kétszer az NB I-et, egyszer a Magyar Kupát nyertem meg, utóbbi főleg azért fontos, mert előtte négyszer is veszítettem kupafináléban: a Kragujevaccal, a Zalaegerszeggel, a Győrrel és a Honvéddal is. Kijárt már nekem ez a siker… Amikor idekerültem, nem gondoltam volna, hogy ennyi időt töltök majd itt. Ráadásul megszületett a két gyermekem, remekül érezzük magunkat Budapesten, és bármerre jártam az országban, mindenhol tisztelettel fogadtak az emberek, ezt pedig megbecsülöm – remélem, a következő években is itt maradunk. Nagyon bánom, hogy az új Bozsik Arénában már nem léphetek pályára, de minden meccsen kint leszek és szurkolok a korábbi társaknak.”