NB I: Éreztük, ha nem leszünk balfékek, nyerünk – Bognár István

– Jár extra pihenőnap Pakson, amikor a csapat idegenben győzi le hat egyre az előző idény ezüstérmesét?
– Nem, de nincs is rá szükség – válaszolta a Nemzeti Sportnak Bognár István, a paksiak harmincéves középpályása, aki két gólja mellett két gólpasszt is adott a Puskás Akadémia elleni, 6–1-re megnyert vasárnapi bajnokin.

– Árulja el, édesapja, egyben edzője, Bognár György mit mond, amikor ilyen jól sikerült mérkőzés után először találkoznak az öltözőben?
– Összességében elégedett volt, bár megemlítette: a meccs elején az ellenfél néhányszor megbontotta a védekezésünket, a középpályán gyorsabb játékra lett volna szükség, és persze azt sem hallgatta el, az utolsó negyedórában túl sok volt az egyénieskedés. Olyan egyébként nála sosincs, hogy azt mondja, minden rendben.

– Részleges bokaszalag-szakadás miatt több hetet ki kellett hagynia a felkészülés idején, adódik a kérdés: két forduló után milyen állapotban van?
– Már a felkészülés előtt elkezdtem egyénileg edzeni, szerettem volna egy kicsit fogyni, és a láberőmet is rendbe akartam tenni. Még az MTK játékosa voltam, amikor kétezerhúsz tavaszán György Roland irányításával megcsináltam egy láberősítő programot, és jó állapotba kerültem. Roland azóta Pakson dolgozik, ezúttal is igénybe vettem a segítségét. Az orvosok szerint még mindig pihennem kellene a lábammal, ám a programnak, valamint a különböző kezeléseknek köszönhetően előbb térhettem vissza. Még nem vagyok tünetmentes, tompa fájdalmat érzek, de sokat dolgoztam láberőre, ennek is köszönhető, hogy csak három-négy hét maradt ki a felkészülésből.

– Mit gondol, ha az első fordulóban a Mezőkövesd ellen elveszített meccsen nincs hátrányban a Paks a félidőben, becserélte volna az édesapja?
– Fél órára talán, de a félidőben aligha állít be, ha számunkra kedvező az eredmény. Egyébként nem ment annyira rosszul, igaz, olyan pluszokat nem tudtam vállalni, amilyenekre alapesetben képes vagyok.

– Felcsúton két gólt szerzett, s a másik négy paksi találatban is szerepet vállalt. Jól sejtem, hogy arra a passzra a legbüszkébb, amelyet Ádám Martinnak adott a gólja előtt?
– Igen. Ha mondhatok ilyet, az pengés megoldás volt. Amikor a tavasszal négy egyre nyertünk a DVTK ellen, Hahn Jánosnak adtam szép gólpasszt, de ez annál is szebbre sikerült. Kevesebb helyem volt, több védő állt körülöttem, amit elgondoltam, megvalósítottam, ha extra formában vagyok, az ilyen akkor sem hétköznapi megoldás. Ugyanakkor ne felejtsük el, védekezésben nem tudtam annyit segíteni, amennyi elvárható lenne.

– A Puskás Akadémia ellen az előző idényben is sokgólos meccseket játszottak: sejtette, hogy ezúttal is így lehet?
– Szeretek a Pancho Arénában játszani, általában jól is megy, a feleségem kérte az indulás előtt, rúgjak egy gólt – megígértem, kettő lett belőle. Amikor három nullás előnnyel mentünk szünetre, éreztük, megkönnyítettük a helyzetünket, és ha nem leszünk balfékek, három pontot szerzünk. Kicsi hiányérzetem van a vége miatt, de amiért mentünk, elértük. Az előző idényben otthon hat kettőre, majd négy kettőre nyertünk, most idegenben hat egyre. A Puskás Akadémia edzője, Hornyák Zsolt szerint minden helyzetünkből gól született – szerencsés csapat lehetünk, ha ez valóban így van...