Erkölcs, erő, erősítés – Szöllősi György jegyzete

Biztosan sokan emlékeznek olvasóink közül arra, milyen viharok kísérték a Ferencváros 1995-ös BL-szereplése után az ott keresett, az akkori magyar futballban csillagászatinak számító százmilliós összegek elköltését, amelyek még a legjóindulatúbb megközelítés szerint is legfeljebb a többi Fradi-szakosztály túlélését szolgálták, de semmiképpen sem azt a célt, hogy a futballcsapat megkapaszkodjon a csoportkörben, az európai klubfutball felső régióiban.

Huszonöt éven át nem is jutott el újra a BL-főtáblára a csapat, s közben egyetlen magyar klubként csupán a Debrecennek sikerült ez, megint csak egyetlen idényben. A pénzből akkor jutott a DVSC új akadémiájára, és a lendület a következő évben is bevitte az El csoportkörébe a Lokit, de a megkapaszkodás, a pénzek hatékony visszaforgatása megint nem sikerült. Megéltünk aztán olyat is, hogy az FTC a BL-be jutás küszöbén, a rájátszás visszavágója előtt adta el legjobbját, Gera Zoltánt 2004-ben, s aztán a prágai hosszabbításban elbukott, de sajnos általánosnak mondható jelenség volt az elmúlt évtizedekben, hogy a bajnokságban jól szereplő csapat éppen a nemzetközi kupameccsekre gyengült meg, holott ilyenkor kellett volna csak igazán az erősítés.

Nos, ebből a szempontból jó látni, hogy első magyar csapatként már harmadik esztendeje a BL-, El-csoportkörben szereplő Ferencvárosba kis túlzással naponta érkeznek olyan magasabb kategóriájú játékosok, akik régebben elvétve sem igen. Most például a pénteken aláíró, németországi születésű, bosnyák válogatott Muhamed Besic és a minden bizonnyal szombaton bejelentendő bosnyák születésű, német válogatott Marko Marin. Mindketten képviselték hazájukat világbajnokságon, utóbbi vb-bronzérmes lett 2010-ben, Besic pedig 46 meccset játszott a Premier League­-ben, vagyis olyan szintet képviselnek, ami jelzi, a Ferencváros folytatja a tudatos építkezést, nem herdálja el az UEFA-tól érkező százmilliókat, hanem próbál olyan csapatot építeni, amely újra és újra eséllyel száll szembe a legjobb európai bajnokságok együtteseivel is.

Amiként azt a Leverkusen ellen is láthattuk csütörtökön, amikor bár kikapott a Fradi, végig nyílt, fordulatos meccset játszott. Nem olcsó idecsábítani két ilyen futballistát, még akkor sem, ha mindketten szabadon igazolhatóként jönnek, tehát azért aránytalan kockázatot sem jelent a szerződtetésük, ami ugyanakkor még egy fontos tényezőre felhívja a figyelmet: Budapest olyan hely, a Ferencváros olyan klub lett, ahova szívesen tér vissza az Everton-játékos, és amelyhez szívesen szerződik a volt Chelsea- és Sevilla-futballista. És ha a légiós kiemelkedik a hazai mezőnyből, a szurkolók is hamar elfogadják – reméljük, az új szerzemények is ebbe a kategóriába tartoznak majd.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!