A hét elején még ott tartottunk, hogy a DVSC elöljárói magyarázatot várnak Toldi Gábortól és Huszti Szabolcstól, miért szerepel pocsékul a csapat. Kérdem, hogy ugyan milyen érvek lehetnek súlyosak a mentegetőzéshez akkor, amikor a csapat bűn rossz. Egy megsemmisítő hazai vereség (Puskás: 0–3) után kiesés a Magyar Kupából Kecskeméten – mi lehet erre a mentség?
Maradt is marketingfogás a vezetői megszólalás, a debreceni edzői licenckoktél pedig lekerült az itallapról. Toldi Gábor jogosult és a farvizén úszó valódi mester, Huszti Szabolcs távozni kényszerül, megint áll a bál Debrecenben.
Nem először és nem utoljára. Mint mindig, amikor fenn az ernyő, nincsen kas, vagyis a célok nem a valóságból indulnak ki. Mert kétségtelen, a keretet nézve jó futballistákból áll a Loki, ám ha az itthon magasa(bba)n jegyzett játékosok a beszámolók szerint enerváltan, unottan teszik a dolgukat, akkor baj van – egyrészt a játékosokkal, másrészt az értékelésükkel.
Nem hiszem, hogy az edzőváltás megoldás, még úgy sem, hogy idővel majd persze megint találnak egy licencest, aki bármikor felmutatja a passzust a kispadon. Az pedig, hogy a Loki a bajnokság végén nem esik ki, csak a mostani állapothoz képest pozitív, egyébként természetes.
Valami nagyon nem stimmel Debrecenben. Hiába a pazar stadion, a fényes múlt, a közönség valamiért egy ideje nem tudja szeretni a pályán lévőket. Miközben él-hal a Lokiért. Mondják, hogy máshonnan jött embert egyszerűen nem fogad el a nép, én is tapasztaltam, ezért mondom, hogy ezzel nem szembemenni kell, hanem építeni rá.
Ebből a szempontból a legjobb megoldás, hogy a beugró páros egyik tagja Dombi Tibor. Igaz, csak második másodhegedűs az első helyen kiemelt segéd, Jeremiás Gergő mögött, de azért ez már valami. Jeremiás edzői érkezésekor (2020. szeptember) a híradások arról szóltak, hogy Debrecenben lett NB I-es futballista. Így igaz, háromszor cserélték be a 2005–2006-os bajnokságban. Nem sok, de szép gesztus, hogy mondja: kutya kötelessége segíteni. Némi árnyék, hogy a klub alkalmazottjaként is, de hagyjuk a munkajogot.
Kérdés, hogy a játékosok – akár ők állnak a történtek mögött, akár nem – hogyan fogadják az új párost. Nekik könnyű – többen vannak. Akár szavazhatnak is a jövőre. Ha már tenni elfelejtettek érte.
A hét elején még ott tartottunk, hogy a DVSC elöljárói magyarázatot várnak Toldi Gábortól és Huszti Szabolcstól, miért szerepel pocsékul a csapat. Kérdem, hogy ugyan milyen érvek lehetnek súlyosak a mentegetőzéshez akkor, amikor a csapat bűn rossz. Egy megsemmisítő hazai vereség (Puskás: 0–3) után kiesés a Magyar Kupából Kecskeméten – mi lehet erre a mentség?
Maradt is marketingfogás a vezetői megszólalás, a debreceni edzői licenckoktél pedig lekerült az itallapról. Toldi Gábor jogosult és a farvizén úszó valódi mester, Huszti Szabolcs távozni kényszerül, megint áll a bál Debrecenben.
Nem először és nem utoljára. Mint mindig, amikor fenn az ernyő, nincsen kas, vagyis a célok nem a valóságból indulnak ki. Mert kétségtelen, a keretet nézve jó futballistákból áll a Loki, ám ha az itthon magasa(bba)n jegyzett játékosok a beszámolók szerint enerváltan, unottan teszik a dolgukat, akkor baj van – egyrészt a játékosokkal, másrészt az értékelésükkel.
Nem hiszem, hogy az edzőváltás megoldás, még úgy sem, hogy idővel majd persze megint találnak egy licencest, aki bármikor felmutatja a passzust a kispadon. Az pedig, hogy a Loki a bajnokság végén nem esik ki, csak a mostani állapothoz képest pozitív, egyébként természetes.
Valami nagyon nem stimmel Debrecenben. Hiába a pazar stadion, a fényes múlt, a közönség valamiért egy ideje nem tudja szeretni a pályán lévőket. Miközben él-hal a Lokiért. Mondják, hogy máshonnan jött embert egyszerűen nem fogad el a nép, én is tapasztaltam, ezért mondom, hogy ezzel nem szembemenni kell, hanem építeni rá.
Ebből a szempontból a legjobb megoldás, hogy a beugró páros egyik tagja Dombi Tibor. Igaz, csak második másodhegedűs az első helyen kiemelt segéd, Jeremiás Gergő mögött, de azért ez már valami. Jeremiás edzői érkezésekor (2020. szeptember) a híradások arról szóltak, hogy Debrecenben lett NB I-es futballista. Így igaz, háromszor cserélték be a 2005–2006-os bajnokságban. Nem sok, de szép gesztus, hogy mondja: kutya kötelessége segíteni. Némi árnyék, hogy a klub alkalmazottjaként is, de hagyjuk a munkajogot.
Kérdés, hogy a játékosok – akár ők állnak a történtek mögött, akár nem – hogyan fogadják az új párost. Nekik könnyű – többen vannak. Akár szavazhatnak is a jövőre. Ha már tenni elfelejtettek érte.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!