Korunk futballjának jellemzője, hogy minden országban nagyon sok a külföldi játékos és edző. Így van ez Magyarországon is. Aki huzamosabb ideje már nálunk él és dolgozik, előbb-utóbb bizonyára elgondolkodik azon, hogy megtanulja a nyelvünket is. Természetesen valakiben erősebb erre a szándék, másban gyengébb, valakinek könnyebben megy, másoknak nehezebben – talán utóbbiak vannak többségben, hiszen legendásan nehéz a magyar nyelv.
MARCO ROSSI TÖBBET TUD, MINT MUTATJA
Kivel is kezdhetnénk a példák sorát, ha nem Marco Rossival, labdarúgó-válogatottunk olasz szövetségi kapitányával? A szakember 2012-ben vállalt először munkát Magyarországon, a Budapest Honvédnál, és azóta, tehát csaknem tíz éve szinte folyamatosan hazánkban edzősködik. Amikor a 2017–2018-ban a szlovákiai Dunaszerdahelyen volt vezetőedző, akkor is magyar nyelvterületen dolgozott. Jó ideig nem erőltette a magyar nyelv tanulását, amióta viszont 2018 nyarán szövetségi kapitány lett, fontosnak tartja, hogy elsajátítsa (úgy tudjuk, a Magyar Labdarúgó-szövetség is biztatta erre). Mindenképpen dicséretes, hogy a Himnuszunkat már tökéletesen megtanulta magyarul, ám az Év sportolója 2020 gálán, amikor virtuálisan átvette az Év edzőjének járó elismerést, maga is elismerte, hogy igyekszik, igyekszik, de nagyon nem könnyű a magyar nyelv.
AZ ÖSSZEÁLLÍTÁST KÉSZÍTETTE: BABJÁK BENCE, BODNÁR ZALÁN, BORBOLA BENCE, CSERHÁTI ANDRÁS |
Miből áll még ez az igyekvés? Az idén tavasszal például, még a világbajnoki selejtezősorozat előtt – a feleségével együtt! – elvégzett egy 30 órás intenzív nyelvtanfolyamot. Egy magántanár segítségét vette igénybe, akit a budapesti Olasz Kultúrintézet közreműködése révén talált meg. A MagyarOK című nyelvtankönyvből tanult, az órák a világjárvány miatt online zajlottak. A vb-selejtező mérkőzései és az Európa-bajnokság miatt felfüggesztette a tanulást, de tervei szerint amint lehetősége lesz rá, újabb órákat vesz. Hozzá közel állók szerint a szövetségi kapitány nagyon sok mindent megért mindabból, amit magyarul hall, sok szót és kifejezést rendszeresen magyarul használ (ezt a sajtótájékoztatókon is tapasztalni lehet olykor), és inkább a „bátorsága” hiányzik ahhoz, hogy többet beszéljen magyarul, mint a tudása, arra a pontra még el kell jutnia, hogy folyamatosan magyarul merjen beszélni a nyilvánosság előtt.
S ha már az akarat... Volt edző, mégpedig a portugál Paulo Sousa, aki megtiltotta, hogy magyarul beszéljenek a játékosok a fehérvári öltözőben.
NEM JÓ, HA A VICCET IS LE KELL FORDÍTANI
Sok csapatnál a légiósok vannak többségben, akik meg nem feltétlenül értenék a magyar instrukciókat.
A román származású, de játékosként kilencszeres magyar válogatott Miriuta László például kiválóan beszéli nyelvünket, s ez igaz a szerb Tomiszlav Szivicsre és Zoran Szpisljakra is, akik magyar kluboknál vállaltak munkát (Zoran Szpisljak jelenleg is itt dolgozik a Rákosmente edzőjeként). A német Michael Boris előbb az U19-es, majd az U21-es magyar korosztályos válogatott szövetségi edzőjeként tevékenykedett, aztán az ázsiai kitérő után 2019 nyarán az MTK vezetőedzője lett. A szakember, a mérkőzés utáni sajtótájékoztatókon a szakszavakat (piros lap, belső védő) gyakran magyarul mondta, a nyelvtanulást pedig már a korosztályos válogatottnál elkezdte.
„A magyar nyelv továbbra is nagyon nehéz – mondta lapunknak az Újpest vezetőedzője. – Nagyon sok szó van egy témakörre, vegyük csak a köszönést: »szia, csáó, helló, jó napot«, és még sorolhatnám. Ezzel együtt igyekszem tanulni, kollégáim is sokat segítenek ebben. Lassan már szinte mindent megértek, jól mennek a futballban használt szavak is, nem lehetne már »eladni«. Mivel a mi klubunk multikulturális, természetesen mindenki tud valamennyit a másik nyelvén, legyen szó németről, magyarról, szerbről, vagy akár franciáról, de az öltözőben és a pályán használt közös nyelvünk az angol.”
LEANDRO ÁLLANDÓ TÁRSA VOLT A SZÓTÁR
A légiósok közül sokan pályafutásuk rövid állomásaként tekintenek hazánkra, így nemigen bíbelődnek a magyar megtanulásával. A brazil Leandro de Almeida a kivételek közé tartozik, ő 1999-ben került Magyarországra, s nem sokkal első itteni edzéseit követően vásárolt magának egy magyar-portugál, és egy portugál-magyar szótárt.
A játékos Bükön futballozott, amikor jelentős fejlődésen ment át nyelvtudása. A harmadosztályban szereplő együttesnél késő délutánonként voltak a tréningek, délelőttönként pedig a társasházban lakó idős házaspárnak segített.
„Folyamatosan beszélgettünk. Akkor éreztem először, hogy értem, amikor hozzám szólnak.”
A 39 esztendős korábbi futballista 21 esztendősen magyar állampolgár lett, mostanra pedig anyanyelvi szinten beszéli a nyelvünket. Sőt, ha akarná, az unokatestvérével is eltársaloghatna magyarul, hiszen a Kisvárdát erősítő Lucas is megértené, amit mond.
Djordje Kamber egy évvel Lucas után érkezett Magyarországra, a korábbi diósgyőri, zalaegerszegi, győri és kispesti játékos folyékonyan beszél magyarul.
Djordje Kamber elmondta, nincs olyan szó, amelyet nem tud kiejteni, akkor kerül bajba, ha fáradt és nem koncentrál eléggé.
„A legviccesebb sztori? Zalaegerszegen játszottam, s mindig kérdezték a többiek, mi a helyzet a családdal, a gyerekekkel. Valamiért ezt a két szót akkor még felcseréltem, így mindig azt válaszoltam: köszönöm szépen, jól van a két családom... Aztán amikor túl sokszor néztek rám furán, megnéztem otthon, mit ronthatok el, és csak fogtam a fejem. De nem baj... Azt inkább kellemetlennek érzem, hogy valaki évek óta itt futballozik, dolgozik, de egy szót sem beszél magyarul.”
Van benne igazság...