Nem bírt egymással a Gyirmót és a Debrecen

ÉLŐ SZÖVEGES TUDÓSÍTÁS ITT!

Alsóházi rangadónak volt minősíthető a két NB I-es újonc, a Gyirmót és a DVSC meccse – sok múlhat ugyanis a bajnokság vége felé azon, hogy ez az összecsapás egy-egy pontot jelentett a csapatoknak. A hazaiakat mindenesetre nemcsak az őszi 0–5-ös debreceni vereség miatti visszavágás vágya fűthette, a harcossághoz hozzájárult az is, hogy a három pont esetleges megszerzésével még kieső helyen, de mégsem sereghajtóként fejezhetik be az idényt.

Nos, ez ugyebár nem jött össze... De az egy pont is pont, ki tudja, mire lesz ez jó az NB I zárásakor.

Nagyobb meglepetést nem okozott, hogy a gyirmótiak a védelmüket masszívabbá, fegyelmezettebbé próbálták tenni, és a stabilitást a talpcsonttörésből felépülő Cornel Ene visszatérésétől remélték. A hajdúságiak ugyanakkor a támadósort erősítették meg, hiszen Ugrai Roland mellett Tischler Patriknak is elsősorban a gólszerzés a feladata. Érdekes módon Dzsudzsák Balázs ezúttal a két csatár mögött, középen helyezkedett el, nyilvánvalóan nem védekező szerepkörben. A Gyirmót ezúttal sem mondott le az aktív támadófociról, és ezt jelezte, hogy a kezdés után Hajdu Ádám lendületes elfutása okozott zavart, némi szépséghibát jelentett, hogy beadása után a labda a három csatár egyikét sem találta meg. A másik oldalon Dzsudzsák Balázs szabadrúgása kerülte el a kaput, Ugrai Roland lövése pedig fölé szállt, és mindez azt is bizonyítja, hogy nem volt eseménytelen az első tíz perc.

Két ígéretes hazai támadás akadt el lesálláson, de a DVSC vezetőedzője, Joan Carrillo többször is joggal mérgelődött a szellős védekezés miatt, némiképp eredménytelenül, mert Medgyes Zoltán lövése és Varga Barnabás fejese is veszélyesnek tűnt, bár egyik sem okozott közvetlen gólveszélyt. Viszont a játékrész felénél debreceni szöglet utáni kavarodásnál Baráth Péter közeli lövését az utolsó pillanatban mentették a sárga mezesek, majd Hársfalvi András engedte túlságosan maga elé Széles Imre hazaadását, s aztán igyekezhetett, hogy még a gólvonal előtt utolérje és kirúgja a labdát.

Az iramra nem lehetett panasz, mozgalmas volt a mérkőzés, a mindkét oldalra jellemző biztonságos futballozás közepette egy-egy technikai vagy átadási hiba nyomán jutottak kapu közelbe a riválisok. A Gyirmót dicséretére szól, hogy egyáltalán nem játszott alárendelt szerepet, tulajdonképpen teljesen egyenlő erők küzdelmét szemlélte a csendesebb hazai közönség, illetve a kisebb létszámú, de rigmusokkal alaposan felkészült Loki-tábor. Az első negyvenöt perc utolsó eseményeként Gróf Dávid húzta le szépen négy hazai játékos elől Nagy Patrik beadását.

A második félidő Varga Barnabás helyzetével kezdődött, közeli perdítésénél a Loki kapusa szögletre mentett – mondhatni Gróf Dávid ezen a meccsen valóban mindent védett. A Gyirmót a kritikus, szünet utáni folytatást huszáros rohamokkal hidalta át, egymást követték a látogatók kapuja előtti tumultuózus jelenetek, mi több, az utolsónál Simon András hosszú ápolása VAR-visszajátszással és büntetővel végződött, de Varga Barnabás nem tudott élni az óriási lehetőséggel, a tizenegyesből a jobb kapufát találta el a labdával, pedig Gróf Dávid balra vetődött. Az elszalasztott alkalom után a Debrecen kiszabadult a nyomásból, azonban gyors ellenakcióból újra a hazaiak kerültek helyzetbe, előbb Florent Hasani, majd újra Varga Barnabás szerezhetett volna vezetést.

A kihagyott lehetőségek előbb-utóbb megbosszulják magukat, de végül Gyirmóton nem ez történt, elsősorban a vendégcsapat erőtlen támadójátéka miatt. Az utolsó időszakra a fekete mezesek cserékkel alaposan átalakították csapatukat, ám lényeges változást az új játékosok pályára küldése sem eredményezett, maradt a gól nélküli döntetlen, a bajnokság jelen állása szerint lényegében egyik csapatnak sem jó egy ponttal. A helyzetek alapján a Gyirmót egyértelműen közelebb állt a győzelemhez, tizenegyest is hibázott, úgyhogy a győriek bánhatják, hogy végül nem sikerült elkerülni az utolsó helyről...