Labdarúgás: Szerencsém volt a börtönben – Menyhárt Ernő

Az NB I-ben 179 mérkőzésen szereplő korábbi futballista mesélt arról, hogyan és miért került börtönbe hét évre.

„Egy újságnak azt nyilatkoztam 2005-ben, hogy gyalog is elindultam volna az első feleségemért Ausztráliába. A második feleségem olvasta a cikket, és el akart válni. Azt mondta, majd folytathatjuk talán, ha ő lesz a legfontosabb a számomra. Nem bírtam elviselni, hogy elhagy. Megszúrtam. Ezért ültem majd hét esztendőt Sopronkőhidán. Volt időm meditálni. Akármilyen dermesztően hangzik, nem jutottam többre a ténynél: bizony el tudod venni az életét annak, akit a legjobban szeretsz – mondta Menyhárt, akinek második felesége túlélte a késszúrást. – Nem rajtam múlt. Ám nem gyilkoltam, és a börtönben is szerencsém volt, ha lehet egyáltalán ezt mondani. A hétből öt évig könyvtáros lehettem.”

A 69 esztendős Menyhárt karrierje egy pontján Győrből a DMVSC-hez igazolt. A debreceni szurkolók mondókát találtak ki róla, a nevét skandálták, de ez nem tette őt boldoggá.

„A közönség szeretett, ezért nem szerettek a játékostársaim. Megjegyzem, egyetlen barátom sem volt a futballban. Nem kedveltem az italt, így sohasem tartoztam a falkához. Debrecenben azért akadtak kivételesen jó pillanatok: amikor 1979-ben huszonnyolc ezer néző előtt vertük 2–1-re a Nyíregyházát az NB II-ben, majd az első osztályú nyitányon 4–1-re győztünk a Mészárossal, Törökkel, Komjátival, Müllerrel, Zomborival, Kiss Lászlóval, Izsóval, Várady Bélával felálló Vasas ellen. Ugyanabban az évben a torna játékosa lettem a kispályás Képes Sport Kupán. Jól cseleztem, a fizikumom is megvolt, de kispályás maradtam a nagypályán” – idézte őt a Jochapress.

A TELJES INTERJÚT IDE KATTINTVA OLVASHATJA EL!