NS-klub: Végh Tibor előre elhatározta, belerúg az Újpest válogatott támadójába

Vágólapra másolva!
2022.03.17. 08:28
null
Végh Tibor tizennyolc évesen került be a Videotonba
Lassan negyvennyolc éve már, hogy az akkor 18 esztendős fiatalember 1974 őszén bemutatkozott a Videotonban. Végh Tiborban volt némi drukk, hiszen a kor legerősebb hazai csapata, az Újpesti Dózsa volt az ellenfél, de még véletlenül sem megszeppent gyerekként ment fel a Sóstói Stadion gyepére.

 

A kép kattintásra nagyobb lesz!
A kép kattintásra nagyobb lesz!

„Csongrádi Ferenccel azon a nyáron kerültünk fel a Videoton első csapatához, és már lement néhány forduló a bajnokságból, amikor a hétvégi találkozó előtt néhány nappal az edzőnk, Kovács Ferenc azt mondta, úgy készüljek, játszom a Dózsa ellen. Tizennyolc éves voltam, nagyon örültem, és azzal is tisztában voltam, hogy Fekete Lászlót kell majd őriznem. Nem tagadom, előre elhatároztam, az első adandó alkalommal akkorát rúgok a vendégek válogatott támadójába, amekkorát csak bírok, mert meg kell mutatnom, én is a pályán vagyok. Tekintélyt akartam szerezni, és így is tettem: néhány perce tartott csak a mérkőzés, jó nagyot alárúgtam szegény megboldogult Fekete Lászlónak, aki érthetően felháborodott – évekkel később mindig bocsánatot kértem tőle, amikor találkoztunk. Úgy emlékszem, a Népsport megemlítette, hogy bemutatkoztam az első osztályban, mi több, helyt is álltam a nagy Újpest ellen.”

Az Újpesti Dózsa elleni összecsapást még 419 NB I-es bajnoki követte a Videotonban, nála többször senki sem lépett pályára a székesfehérvári klubban (négy klubban összesen 438 élvonalbeli mérkőzésig jutott). Második idényében a Vidi ezüstérmes lett a Ferencváros mögött, ráadásul egyedül ő mondhatja el magáról, hogy valamennyi találkozót végigjátszotta az 1984–1985-ben UEFA-kupa-döntőig menetelő Videotonban. Rengeteg felejthetetlen emléke van, ám ezúttal inkább azokat a labdarúgókat nevezi meg, akik ellen nem szeretett futballozni.

„Ahogyan említettem, az első meccsemen Fekete Lászlót kellett őriznem, később szinte mindig Törőcsik András semlegesítése volt a feladatom. Nagyon nehéz volt ellene játszani, hiszen mindent tudott, azt csinált a labdával, amit csak akart. Ha cselre számítottam, passzolt, ha passzra, cselezett, egyszerűen nem lehetett tudni, mire készül. A pálya minden pontjára követtem, ez nem nagyon tetszett neki, és bizony sokszor emlegette az anyukámat... Hasonlóan nehéz helyzetben voltam, amikor a Honvéd klasszisát, Kocsis Lajost kellett fognom: az egyik mérkőzésen magamban eldöntöttem, felesleges követnem, mert úgysem tudok mit kezdeni vele. Akárcsak Törő, ő is Európa-klasszisnak számított.”

S hogy mivel telnek a legendás védő napjai?
„Az SC Sopron utánpótláscsapatainál tartok egyéni képzést a gyerekeknek. Ha tehetem, természetesen megnézem a Mol Fehérvár meccseit a televízióban, kívülről nagyon nehéz megmondani, miért úgy szerepel, ahogy. Egy biztos, a játékoskeret messze nem olyan gyenge, hogy sorozatban hét meccset elveszítsen, ugyanakkor nem látom, a csapat mit is akar játszani. Nem tudom, mi lesz ennek a vége...”

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik