1981 – az év, amelyben a magyar válogatott kiharcolta az 1982-es, spanyolországi világbajnoki részvételt. Nyolc mérkőzés, négy győzelem (kettő Norvégia ellen, itthon Románia és Svájc ellen), két döntetlen (Bukarestben és Luzernben), így az angoloktól elszenvedett két vereség ellenére is csoportgyőztes lett Mészöly Kálmán csapata. Alapember volt az immár 63 éves, 82-szeres válogatott Garaba Imre.
„A selejtező előtt megjelent: minden mérkőzés után osztályozzák a játékosokat, és a végső győztes
kapja a Szivárvány-kupát – mondta Garaba Imre. – Látja, még a nevére is emlékszem! És ha már verseny, persze, hogy szerettem volna elöl végezni. Az akkori Népsport minden mérkőzés után közölte, hogyan áll a játékosok különversenye, és persze, figyelemmel kísértük. Egy-egy bajnoki után is megnézte mindenki, hányast kapott a sportlaptól, a válogatott selejtezős meccsei után még inkább mindenki nézte az állást. És amúgy is: más világ volt, a futball, a sport híreit leginkább az újságból tudta meg az ember, mindenki megvette a Népsportot.”
A különversenyre visszatérve: lapunk kezdeményezésére harminchárom médium szavazott a csapat mérkőzései után, a korra jellemző, hogy a szavazók között ott szerepelt a „Tévé” és a „Rádió” is, a mai fiatalok el sem hiszik, mindenki tudta, ki voksolt, mert egyetlen csatorna jöhetett szóba...
A Szivárvány Áruház felajánlása: a győztes színes televíziót kap, a második tizenöt-, a harmadik tízezer forint értékű vásárlási utalványt – a londoni, utolsó selejtező után kiderült, Garaba Imre győzött Fazekas László és Müller Sándor előtt. Nem akármilyen mezőnyben: az újpesti klasszis, Törőcsik András a negyedik, a kulcsfontosságú, ráadásul gyönyörű gólokat szerző angyalföldi Kiss László a hatodik, a ferencvárosi legenda, Nyilasi Tibor a hetedik lett a szavazáson.
„Szerintem még megvan valahol az a készülék, azt nem tudom, működik-e – mondta Garaba Imre. – Az év játékosa is én lettem abban az esztendőben, szóval, sikeres év volt az nekem, szerencsére a válogatottnak is, és tisztán emlékszem, mennyire örültem ezeknek az elismeréseknek. Amúgy is minden ereklyét őrzök, máig megvan a mezem, amelyben a III. Kerület, a Vác és a Honvéd színeiben futballoztam, őrzöm azokat a dresszeket, melyeket elcseréltem a válogatott találkozói után.”
Ma négy unoka nagyapjaként szurkol a pálya szélén: lánya két fia közül Horváth-Garaba Ádám az FTC korosztályos válogatott kézilabdázója, öccse, Botond még csak tizenegy éves, de már a Bp. Honvéd U13-as csapatában futballozik, fia, Gergő gyermekei, Domán és Milán a Mészöly Focisuli játékosai.