Ismét kiderült, mennyit dob egy-egy mérkőzésen, ha tekintélyes az érdeklődés, ha hangos a nép.
Függetlenül a szerdai végeredménytől, nálam egyértelműen a közönség nyerte meg az idén a Magyar Kupát, még úgy is, hogy a kedélyek, a lendület csillapodtával a nézők is visszavettek kissé. No, nem annyira, mint a pályán lévők időnként, így aztán ha a nívó ingadozott is, a hangulat maradt.
És azt se felejtsük el, hogy a Puskás Arénában volt a meccs, ahol ritkábban van otthon a futball, mint kellene (szerintem), van annyira új, szép és impozáns a létesítmény, hogy az átadás után csaknem három esztendővel is sokakban ott a vágy, hogy lássák a nép modern kori stadionját.
A felkent hozzáértők már arról beszélnek, hogy a Magyar Kupa végre visszakapta, megkapta, kiérdemelte (a nem kívánt törlendő...) az őt megilleti rangot, pedig dehogy. A döntő lett az idén érdekesebb azáltal, hogy két olyan együttes jutott be, amelyikre érdemes figyelni.
A Fradiról szólva ez természetes mifelénk (tudják: „...míg a földön ember lesz...”), a Paks viszont saját jogon lett érdekes. Egyrészt mert a „Magyar Kupáért magyar játékosokkal” jelszóval jutottak el a végállomásig, másrészt pedig a megalkuvást nem ismerő, gólerős támadójáték miatt.
Más kérdés, hogy az Üllői úti import jobb futballistákkal szolgál, mint a paksi hazai, ez a különbség. Mert azt nem mondanám, hogy a Fradi a jobb csapat, a Paks legalább annyira jó, csak éppen a pesti zöldek a minőség okán eredményesebbek. A játékosok labdabiztosabbak, ügyesebbek, képzettebbek. Feltűnőbb, amit csinálnak, még úgy is, hogy előnyben futballozva időnként egyéni sportágnak tűnik náluk a futball, a nyugi, majd én megoldom jegyében. És többnyire megoldják, lásd Franck Boli fantasztikus alakításait a szerdai mérkőzésen.
Jöhetnék a divatos közhellyel, hogy a Fradi úgy lett bajnok után kupagyőztes is, hogy ráerőltette akaratát az ellenfelére, ám igyekszem folyamatokban gondolkodni, ezért azt mondom, hogy a koncepciója diadalmaskodott, utalok itt a külföldiekkel a csillagokig alapállásra.
Amit itthon lehetett, már megnyert a Ferencváros, ám a lényeg – nem mondok ezzel újat – a nyáron következik, a Bajnokok Ligája selejtezőjében. Ott már nem lesz érdekes az itthoni minőségi különbség. Ez nem ünneprontás, hiszen léteznek jeles napok, amelyek önmagukban is fényesek.
Ilyen volt a kupadöntő is – főszerepben a nézőkkel.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!