FTC: Kristoffer Zachariassen jó erőben várja a Tobol elleni visszavágót

– Nehéz volt leküzdeni Kazahsztánban a négyórás időeltolódást?
– Az biztos, meccs előtti napon nem sűrűn megyek hajnali háromkor ágyba... – mosolygott Kristoffer Zachariassen, a Ferencváros norvég középpályása, aki 2021 júliusában érkezett az Üllői útra. – A szakmai és orvosi stáb döntésének megfelelően tartottuk magunkat a magyarországi időzónához, Budapesten este tizenegy volt, amikor odakint már hajnali három. Persze az ébredés is eltolódott, tizenkettőt mutatott az óra, mire felkeltünk. Mindenesetre okos döntés volt így leküzdeni az időeltérést, a hazaérkezés után a visszarázódás is sokkal könnyebben ment.

– Kosztanajban nem is éreztek fáradtságot a pályán?
– Csak ami ilyenkor teljesen normális. Ahogy mondani szokták, melós mérkőzés volt, sok ütközéssel, párharccal, labdakéréssel. Az időeltolódás nem viselt meg bennünket.

– Szokásához híven rengeteget futott, többször is ön érkezett a kapu elé amolyan befejező játékosként. Már az első tétmérkőzésen ilyen jó erőben érezte magát?
– Kemény volt a felkészülés, úgyhogy jó erőben vagyok. Kazahsztánban mindent kiadtam magamból. Nem néztem, hány kilométert futottam, de azt hiszem, nem keveset. Valóban többször is felértem a kapu elé, annál a bizonyos nagy lehetőségnél is...

– Na igen. Fel tudná eleveníteni a huszadik perc eseményeit?
– Nagyon sajnálom azt a kimaradt lehetőséget. Az egész mérkőzésen az volt a legnagyobb helyzetünk. Ha gólt lövök, minden másként alakul, és talán most előnnyel várnánk a budapesti visszavágót. Amikor gurult felém a labda, arra gondoltam, akkor járok a legjobban, ha erőből próbálom meg a kapus mellett elrúgni – utólag okos az ember, már én is tudom, jobb lett volna alányúlni. Az ember sajnos nem dönt mindig jól. Bízom benne, ha a visszavágón is lesz helyzetem, azt értékesítem.

– El tudták már dönteni, hogy jó vagy rossz eredmény a nulla nulla?
– A magam részéről nem. A nulla nulla nem jó, de nem is rossz. A hazafelé tartó úton is morfondíroztam rajta, örüljek-e, vagy csalódott legyek... Inkább az utóbbi érzés az erősebb. A Ferencváros mostanra van olyan felkészült, hogy az ilyen mérkőzéseket hozza. De nem aggódom, a visszavágóra készen fogunk állni. Jobban kell futballoznunk, mint Kazahsztánban, a támadójátékunknak mindenképpen aktívabbnak kell lennie, ami már csak azért sem ad különösebb aggodalomra okot, mert remek futballistáink vannak, akik képesek feltörni a Tobol védelmét.

– Többet várt a kazah bajnoktól?
– Jól harcolt. Ne feledjük, lendületben van, a bajnokságban sorra játssza a mérkőzéseket, elöl kifejezetten veszélyes labdarúgókkal rohamoz, hátul pedig rendkívül masszív. Ezt jól mutatja az is, hogy az első összecsapáson nem találtunk rést a védőfalán, de most már tudjuk, mit várhatunk tőle, mire kell odafigyelnünk, és hol sebezhető leginkább.

– Az idei első tétmérkőzésen a kezdőcsapat tagja volt. Azt jelenti, hogy bizakodhat?
– Nagyon erős keretünk van. Minden edzésen, mérkőzésen hajtanunk kell, ha valaki kienged, nem koncentrál eléggé, azonnal a csapaton kívül találhatja magát. Örültem, hogy első idei tétmeccsünkön a kezdőben kaptam helyet, az önbizalmamnak nem tett rosszat.

– A nyáron sikerült kipihennie magát?
– A feleségemmel és a kislányommal végig odahaza voltunk Norvégiában. Nem akartunk sehova sem utazni, úgy voltunk vele, mindenhol jó, de legjobb otthon. Az más kérdés, hogy mindössze három olyan nap volt az ottlétünk alatt, amikor nem esett az eső... Igaz, mi, norvégok ehhez már némileg hozzászoktunk, így is feltöltődve tértem vissza a Ferencvároshoz.

– Mi a cél a következő idényre?
– A bajnoki cím, ez nem is lehet kérdés. Na és a Bajnokok Ligája csoportköre. Tisztában vagyunk vele, odáig pokolian nehéz eljutni, egyelőre csak az első forduló első mérkőzésén vagyunk túl, a csoportkörbe jutáshoz pedig négy megnyert párharcra lenne szükség. De hiszünk magunkban, a szakmai stáb felkészült, mi, játékosok pedig mindent megteszünk céljaink eléréséért. Ehhez szerdán a Tobolt mindenképpen le kell győznünk hazai pályán.