A gázszámla nem elég – Bodnár Zalán jegyzete

VÉLETLENÜL SEM ÁLLÍTOM, hogy az a helyes módszer, amit a Nemzetközi Sakkszövetség alkalmaz, vagyis hogy az is elég volt kiváló sakkozónknak, Rapport Richárdnak a zászlóváltáshoz (ez a szó is megérne egy misét...), ez esetben a magyar helyett a román válogatottban való szerepléshez, hogy bemutat egy közüzemi számlát, mely szerint ő Romániában él életvitelszerűen. A labdarúgó Corbu Marius esetében viszont ezúttal nagyon jól jött volna egy hasonló, amilyen nevetséges, olyan egyértelmű szabály: a Puskás Akadémia húszéves, székely-csángó játékosa ugyanis most azért fogadta el a román futballszövetség meghívóját és lesz román válogatott, mert bár ő magyar nemzeti színekben szeretett volna szerepelni, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) jelenlegi szabályozása szerint ehhez legalább öt évet Magyarországon kell játszania, mivel ő, az édesapja és a nagyapja sem Magyarország területén született, hanem a Trianon óta Romániához tartozó Magyarcsügésen. Az ötből még három év hátravan, Corbu Marius pedig úgy döntött, három esztendő túl hosszú idő, most kell élnie a lehetőségével.

A FIFA szabályozása nem olyan egyszerű és egyértelmű, mint a sakkszövetségé – de hasonlóan nevetséges. Már csak azért is, mert teljesen logikátlan és kaotikus, továbbá átüt rajta, hogy megalkotói semmit sem tudnak például a kelet-közép-európai történelemről és társadalmi sajátosságokról, vagy legalábbis úgy tesznek, mintha semmit sem tudnának.

Emiatt olyan életszerűtlen szituációk születhetnek, mint hogy ha Corbu Marius nagyapja 1940 és 1944 között született volna Magyarcsügésen, amit a második bécsi döntés során visszacsatoltak Magyarországhoz, akkor az unoka lehetne magyar válogatott. Vagy hogy a magyarul egy szót sem beszélő, Németországban született Willi Orbán simán lehet magyar válogatott egyetlen itt töltött játékperc nélkül is, mivel édesapja magyar állampolgár, de a magyarul kiválóan beszélő és magyar identitású, nagyapjával is mindig magyarul beszélő Corbu Marius csak ötévnyi itt-tartózkodás után.

Eleve a globalizáció abszurd végterméke, ami jó ideje a válogatottak háza táján zajlik, hiszen szinte már olyan tempóban honosítanak a nemzeti szövetségek, mint ahogyan új játékosokat szerződtetnek a klubok. Legfőbb ideje lenne a FIFA-nak rendet tennie abban, hogy a születési hely, az állampolgárság vagy a játékos által vallott identitás legyen a döntő, és szűnjön meg ez a jelenlegi rendezetlen állapot, amely csak a kiskapuk kijátszására, az elvtelen helyezkedésre és a bizonytalanság fenntartására, a határok elmosására alkalmas.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!