A TŐLE MEGSZOKOTT, a honi mezőnyben karakteres futballal kezdett a Ferencváros elleni NB I-es bajnokin a Kisvárda a Groupama Arénában (akárcsak tavalyi 2–1-es győzelme során, még Peter Stöger Üllői úti edzősége idején), más kérdés, hogy a kialakított helyzetféleségeket elhamarkodták Török László labdarúgói. Ám az aranyérmes és a második helyezett találkozóján nem az utóbbi két örökmozgója, Driton Camaj és Jaroslav Navrátil néhány villanása ébresztette fel a Fradit, hanem Aissa Laidouni kapufán csattanó labdája. Addig bizony úgy tűnt, a zöld-fehérek a török Trabzonspor elleni csütörtöki, bravúros 3–2-es Európa-liga-győzelmet követően csak a cipőiket vitték ki a gyepre. Aztán Ryan Mmaee 11-esből szerzett gólja után visszaállt a honi (futball)világ rendje: az FTC hozta a papírformát.
Csercseszov: Ennek a meccsnek semmi köze nem volt a Monaco ellenihez |
Hatból hat! A Ferencvárost a Kisvárda sem tudta megállítani |
Az első játékrész alapján bebizonyosodott, a Ferencváros fél gőzzel is a magyar első osztályú bajnokság legjobbja – főleg, ha a kreativitásban és a kombinációs készségben hozzá csupán időnként hasonlító vendégcsapat képtelen a lehetőségeit kihasználni, magyarán: egy kaput eltaláló lövéssel sem veszélyeztet… A második félidő sem hozott mást, mire az utolsó negyedórára fordultak a csapatok, Ryan Mmaee és Samy Mmaee révén már háromgólosra (3–0) nőtt a hazai előny.
Felvetődik a kérdés: a 3–2-es és 3–0-s győzelme után érheti-e kritika a Ferencvárost? A mai erőviszonyok ismeretében úgynevezett rangadót nyert a fővárosi együttes, s nem azért kapta ezt a jelzőt a mérkőzés, mert egykoron a Vasas, az Újpest vagy a Honvéd elleni találkozó jelentette az igazi rangadót. Az NB I második legjobb csapata, a Kisvárda simán kapott három gólt, a jelek szerint nincs együttes, amely itthon megszoríthatná a bajnokot. Ugyanakkor tisztában van az ember azzal, a nemzetközi mezőnyhöz a hazai kohóban nem könnyű acélossá válni. Az Európa-ligában a cél a tavasz megélése, itthon az NB I megnyerése – az erőviszonyok figyelembe vételével a százszázalékos bajnoki siker sem elképzelhetetlen. A külföldi ellenfelekkel szemben viszont rendre visszaüt, hogy itthon az FTC nincs százszázalékos erőbedobásra kényszerítve. Nem lehet mindig ihletett állapotban futballozni, mint a törökök ellen javarészt emberhátrányban. Pedig a csütörtöki idegenbeli El-ellenfél, az AS Monaco talán a kvartett legjobb együttese, a Kisvárdával ellentétben vélhetően góllal válaszol a védelmi kihagyásokra.
Talán furcsa megállapítás, de egy várva várt nagy mérkőzésre nehéz mentálisan ráhangolódni egy úgynevezett rangadó után.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!