A nagy bravúr – Vincze András jegyzete

A grundon senki sem szeretett volna a gólvonal elé állni – kivétel persze akkor, amikor Mészáros Ferenc éppen kivédte az ellenfél szemét (ja, és neki ráadásul volt védjegyes mozdulata is: a kidobás előtt, mint egy kosárlabdázó, megtekerte a labdát a dereka körül), ha Tóth Zoltán Újpesten a jobb és a bal felső sarokból is kitolta a lasztit, vagy ha a gyerekszemmel óriásnak tűnő Katzirz Béla a Nép­stadionban bámulatos reflexszel hárított a földre vetődve, majd a következő pillanatban már a levegőben úszva.

Egy biztos: nem kophatott ki a focinkból egyetlen olyan generáció sem, amely ne adott volna kapus példaképet; amikor éppen szegényházi állapotok voltak mifelénk az eredményességet és a sportág szeretetét illetően, akkor is azt mondogattuk, hogy azok, akik a válogatott melegítővel, mezzel, sportszárral és nadrággal együtt a kesztyűt is megkapták a szertárban, klasszis minőséget képviselnek.

Nos, hogy hosszúra ne nyújtsam, a helyzet manapság sem változott. Olyanannyira nem, hogy amikor 2020-ban Gulácsi Pétert a Bundesligában játszó profik szavazták meg a német élvonal legjobb kapusának, bevillant, ezzel az erővel magyar név is szerepelhetne a Jasin-trófeára ajánlott játékosok között is, hiszen Németországban elkönyvelni bármilyen extra dicséretet minimum fél díjjal ér fel.
S hogy innen a hazai pálya felé kanyarodjunk: nincs jobb érzés arról olvasni (és írni), hogy a magyar élvonal mezőnyében magyar kapus jelenti „a” minőséget, testesíti meg a profizmust, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a tíz mezőnyjátékost felvonultató csapat sikeres lehessen. Leegyszerűsítve ezt a tételt, nálunk valóban igaz az ősrégi fociközhely: végy egy jó kapust!
Talán sokan már kitalálták, hogy a válogatott évzáró mérkőzései előtt (Luxemburg és Görögország ellen) a történet Dibusz Dénesről szól, hiszen ha valaki, a Ferencváros kapusa a jelenkorban testesíti meg azt, ami vágyott karaktere a magyar labdarúgásnak: az NB I-ben, a nemzetközi kupamérkőzéseken és a válogatottban is átlag feletti teljesítményre képes.

Ha valami, ez a nagy bravúr – no meg persze az is, amikor a nagy elődök rátestált hagyománya szerint kiüti a labdát a felső sarokból…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!