Szalai Gábor: Az a jó, hogy tudok a csatárok fejével gondolkodni

– Hányadik újságíróként keresem?
– Nem ön az első – mondta Szalai Gábor, a KTE 22 éves védője, aki kedden bekerült Marco Rossi keretébe: a magyar válogatott Montenegró és Litvánia ellen játszik Eb-selejtezőt júniusban.

– Szívesen nyilatkozik?
– Nincs vele problémám. Hívott a Sportrádió, több újság, a Nemzeti Sport, természetesen. A klubnál odafigyelnek erre, a sajtófőnök megszűri a kéréseket, odafigyelnek rám, de ha nem a pihenéstől vonja el az időm, szívesen válaszolok annak, aki kíváncsi rám.

– Hogy reagált a klub, a város a meghívóra?
– Mintha mindenki tudna róla! Óriási élmény volt megtudni, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány számít rám, de másik szívdobogtató érzés is ért ezzel párhuzamosan: az öltözőben a játékostársak, a klubnál a dolgozók, a szakmai stáb tagjai mind úgy örültek a hírnek, mintha gólt lőttünk volna a Kisvárdának. A városban is rám szóltak, gratuláltak az emberek, hihetetlen, nagyon jó ezt megélni.

– Pénteken a Kisvárda ellen megszerezhetik a futballcsodával felérő bajnoki ezüst­érmet, amihez elég egyetlen pont.
– Igaz, de mi győzni akarunk! Egyfelől nem lehet döntetlenre játszani, mert ha ez a terved, általában vereséget szenvedsz, másfelől hazai pályán, telt ház, várhatóan ünnepi hangulatban nyilvánvalóan győzelemre készülünk. Persze ismerjük jól az ellenfelet, jó csapat, nehéz rivális, megadjuk a tiszteletet, de nyerni akarunk.

– Hogyan készül erre a mérkőzésre?
– Mint az összes többire. Az edzésen mindenki nagyon koncentrált, de én a gyakorlások befejezése után is sokáig a stadionban maradok. Oda kell figyelni a regenerációra, a hideg vízből át a melegbe és vissza, kis szauna, jegelés, masszíroztatás, amit lehet, szeretnék mindig megtenni, hogy a tőlem telhető legjobb állapotban várhassam az összecsapást.

– Kecskemétről került Angliába, majd onnan tért vissza: milyen emlékeket őriz, mit adott önnek az az időszak?
– Rengeteget. Emberként és futballistaként is sokat fejlődtem. Market Harborough a Leicestertől nagyjából huszonöt kilométerre található kisváros, itt működik egy futballakadémia, amelyen az iskolai tanulmányaimat is folytathattam, megtanulhattam a nyelvet rendesen. A suli erős volt, három-négy hónap után már normálisan tudtam kommunikálni, mondhatom, gyerekként mentem ki, és felnőttként tértem haza. A családot nyilván nehéz volt itt hagyni – a szüleimet és a nővéremet, aki szintén sportol: tánciskolát működtet a városban –, egyedül mentem, magamra voltam utalva. A futballban főleg fizikailag fejlődtem, erősödtem, nagy harc volt minden edzésen a csapatba kerülésért, megedződtem. Mai fejjel visszatekintve mindenképpen hasznos volt az Angliában eltöltött két év, a földrajzi közelség miatt főleg Leicesterben voltam mérkőzésen, de a Wembley-ben láttam az angol–brazil vagy az angol–német mérkőzést, ez is nagy élményt jelentett.

– Nem tudott vagy nem akart kint maradni?
– Az akadémiának nem volt felnőttcsapata, az U19-es bajnokság után tudtam volna egyetemre menni, és az Egyesült Államokban is lett volna lehetőség továbbtanulni, de akkor a labdarúgást nem űzhettem volna magasabb szinten. Viszont megvolt a motivációm, és haza tudtam jönni Kecskemétre az NB III-ba, gondoltam, megpróbálom, adok egy esélyt magamnak. Az első évad rögtön félbeszakadt a koronavírus miatt, az első teljes idényem után feljutottunk az NB II-be, a másodikat követően az élvonalba, most fejeződik be a harmadik teljes bajnoki évem.

– Mindig egyre feljebb… A másodosztályban tíz gólt szerzett, azért az nagyon szép teljesítmény egy védőtől, a kettő-kettőre végződő Szolnok–KTE találkozón duplázott.
– A vezetőedzőnk, Szabó István rengeteg variációt talált ki a szögleteinkre, az oldalról elvégzett szabadrúgásainkra, és ilyen szituációkból sok helyzetünk volt korábban is, az élvonalban is lőttünk gólokat. Ráadásul az utánpótlásban támadóként szerepeltem, volt húsz gól feletti idényem is, talán nem nagyképűség azt állítanom, hogy érzem a kaput, nem ijedek meg, ha helyzetbe kerülök. A másodosztály ebből a szempontból is emlékezetes maradt. Az pedig hasznos lehet, hogy annak idején elöl játszottam, azaz jó, hogy tudok a csatárok fejével gondolkodni.