DVTK: Holdampf Gergő élvezi, hogy duzzad az erőtől

A PEZSGŐ FELSZÁRADT, a konfettit összesöpörték, az eufória szép lassan tovaszáll – hogy a Diósgyőr az NB II-es bajnoki cím ünneplése után újabb sikereket érjen el (immár az élvonalban), kőkemény munkát végeznek a futballisták.

„A teljes pihenőnk két hétig tartott, már múlt hét hétfőn egyénileg belevágtunk a munkába, és bizony a szakmai stáb nem finomkodott – mondta lapunknak Holdampf Gergő, a Diósgyőri VTK 28 esztendős középpályása, csapatkapitánya. – Nem tagadom, az első edzés nem esett jól, de ahogyan teltek a napok, úgy végeztem egyre magabiztosabban és boldogabban a gyakorlatokat, hiszen érzem, a Kuznyecov Szergejjel hónapok óta tartó munka kellő alapot adott a folytatáshoz. Élvezem, hogy duzzadok az erőtől. Csütörtökön és pénteken orvosi vizsgálatok várnak az együttesre, hétfőn pedig az első csapatedzésre kell jelentkeznünk. Valami azt súgja, az erőnlétünkkel az NB I-ben sem lesz probléma... Az NB II-ben többször is a mérkőzések hajrájában nőttünk ellenfeleink fölé, jobban bírtuk szusszal, az a tervünk, hogy így lesz az élvonalban is – hiszem, hogy megálljuk a helyünket, nem lehet más célunk, mint hogy hosszú távra megragadjunk a legjobbak között.”

Nemcsak a DVTK, hanem Holdampf Gergő is érdekes időszak elé néz: a középpályás tíz NB I-es mérkőzésen szerepelt (kettőn a Honvéd, nyolcon a Haladás színeiben a 2018–2019-es idényben), négy év után tér vissza az élvonalba.

„Hogy miért nincs a nevem mellett több NB I-es mérkőzés, arról lehetne mesélni, de... Inkább a jelenre összpontosítok, és arra, hogy a következő időszak is sikeres legyen. A legfontosabb, hogy a Szombathelyen eltöltött három és fél éves időszak után jó döntésnek bizonyult, hogy tavaly nyáron Diósgyőrbe igazoltam. Emlékszem, az elején mindenki kétkedve fogadott, de bizonyítottam, lehet rám számítani. Az idényt Dragan Vukmirral a kispadon kezdtük, de nem ment a csapatnak, így a kezdeti nehézségek után érkezett Kuznyecov Szergej. Gyorsan sikerült az elképzeléseihez formálni a csapatot, és eközben a társaság is összeérett. Ennek köszönhetően elindultunk felfelé a tabellán, végül nagyon kemény csatában, de teljesen megérdemelten, tizenhárom pontos előnnyel szereztük meg az aranyérmet. Bízott bennem az egész idényben, csapatkapitánynak választott, ami óriási önbizalmat adott. Megtisztelő egy ilyen patinás és népszerű klub együttesét kivezetni a pályára. Sopronban, még fiatalként lehettem csapatkapitány az NB II-ben, de huzamosabb ideig most töltöm be először a tisztséget.”