KTE: Egyszer majd felébredünk – Vágó Levente csapata bravúrjáról

– Nem biztos, hogy most beszélgetnénk, ha kétezertizenkilenc nyarán a Mosonmagyaróvár nem esik ki az NB II-ből.
– Sőt, biztosan nem, de talán így akarta a sors – felelte Vágó Levente, a bajnokságban ezüstérmes KTE csapatkapitánya, aki a Nemzeti Sport osztályzatai alapján 5.7-es átlaggal bekerült az év csapatába. – Kevesen gondolták volna, hogy így alakul a pályafutásom, talán csak a családom bízott abban, hogy egyszer NB I-es labdarúgó lesz belőlem. Amikor a Mosonmagyaróvárral kiestünk, kevés esély volt erre, hiszen már majdnem huszonhét esztendős voltam, ugyanakkor azóta, amióta futballozni kezdtem, az élvonal volt az álmom, ezért dolgoztam keményen.

– Ha négy évvel ezelőtt, az NB III-as Kecskeméthez érkezve valaki azt mondja, hamarosan valóra válik az álom, élvonalbeli játékos lesz Vágó Leventéből, mi több, ezüstérmes csapatnak lesz a kapitánya, furcsán nézett volna az illetőre?
– Amikor megérkeztem, a klub ügyvezetője, Filus Andor fogadott, körbevezetett a létesítményben, és az volt az első mondata, hogy néhány éven belül jelentős futballt akarnak a városban. Megfogott, hogy nagy célok vannak, szerettünk volna feljutni a második vonalba, ott stabil, meghatározó csapattá válni, és ez olyannyira sikerült, hogy rövid időn belül NB I lett belőle.

– A szabadság alatt hányszor jutott eszébe, hogy milyen fantasztikus idény van a KTE mögött? Egyszer sem akarta megcsípni magát, hogy kiderüljön, álom ez, vagy valóság?
– Ami kétezertizenkilenc nyara óta a csapattal, velem történik, az szó szerint álomszerű! Lehet azzal érvelni, hogy két évvel ezelőtt az NB III-ból csak azért jutottunk fel, mert az Iváncsának nem volt licence, ami igaz, de feljutottunk, aztán egy osztállyal feljebb olyan gerinc állt össze, amelyre lehetett építeni. Sorozatban háromszor, három különböző osztályban lettünk ezüstérmesek, és igen, szoktunk azzal viccelődni, hogy egyszer majd felébredünk…

– A KTE-vel feljutott, júliusban bemutatkozott az NB I-ben, októberben megszületett az első gyermeke, majd megszerezte az első és eddigi egyetlen élvonalbeli gólját, hogy aztán a bajnoki évet ezüstéremmel a nyakában fejezze be.
– Ha lehet, még kicsit visszamennék az időben. Még NB II-esek voltunk, februárban Ajkán játszottunk, nyertünk három-egyre, ráadásul gólt szereztem. Utána hívott a feleségem, elmondta, hogy gyerekünk lesz, szóval fantasztikusan alakult az a nap. Az évnek még úgy mentünk neki, hogy a DVTK és a Vasas előttünk volt, de eldöntöttük, ha van rá lehetőség, megcélozzuk az élvonalat. Extra motivációval játszottam végig a tavaszt, sikerült a feljutás, valóra vált az álmom, ráadásul ahogy jöttek a meccsek, látszott, igenis van keresnivalónk. Nemcsak az eredmények miatt, hanem olyan visszajelzéseket is kaptunk, hogy jó futballt játszunk, aztán megszületett a kislányom, Linett, és én azóta is a föld felett járok.

– Megvan a pillanat, amikor megtudta, a Nemzeti Sportnál a legjobbnak bizonyult a védekező középpályások között?
– Hihetetlenül jó érzés volt ezzel szembesülni! Ősszel is jó értékelést kaptam az újságtól, a mezőnyjátékosok között az első tízben voltam, ám a szezon csapatába nem kerültem be, mivel a Ferencvárosból Aissa Laidouni és Muhamed Besic is megelőzött a posztomon. Amúgy hasonlóan járt az idényt végén Dzsudzsák Balázs is, aki a csapattársam, Banó-Szabó Bence mögött második lett a teljes rangsorban, ám mivel azonos szerepkörben futballoznak, kimaradt az év csapatából… De visszatérve a védekező középpályásokra: Laidouni a télen eligazolt, Besic megsérült, így nagyobb esélyem lett bekerülni. Egyébként nálunk a mester, Szabó István is elmondja a véleményét a meccsek után, és igazán jó érzés, amikor nemcsak a szaklap látja jónak a teljesítményünket, hanem az edzőnk is dicsér.

– Mit gondol, egy ilyen jó idényt lehet túlszárnyalni?
– Hinni kell benne, sohasem szabad megelégedni! Sokan mondják, a második év mindig nehezebb, ebben lehet igazság, azonban ha nem másodikak leszünk, hanem „csak” benn maradunk, ez a közösség annak is tud majd örülni. Persze arra törekszünk, hogy ez a lehető legjobb helyezést elérve sikerüljön.

– Egyéni munkát már ezen a héten is végeznek, de hétfőtől kezdődik a felkészülés: mit gondol, milyen lehet az ötödik idénye Kecskeméten?
– Van egy mondás, mely szerint akkor lesz valaki NB I-es futballista, ha van már száz meccse az első osztályban. Szeretném ezt a számot elérni, ehhez lehet az első lépés, hogy a KTE benn marad a legjobbak között.

– A Vágó család nem szokványos évadot tudhat maga mögött, hiszen édesapja, Vágó Attila, illetve nővére, Vágó Fanny bajnok lett a Ferencváros női csapatával, ön pedig a KTE-vel írt történelmet.
– Sőt, említhetjük a bátyámat, Attilát is, akinek az irányításával jól szerepelt az MTK női kézilabdacsapata a bajnokságban. Fannyék a Bajnokok Ligája sorsolását várják, mi az Európa-konferencialigáét, már csak ezért is különleges felkészülés előtt állunk.