NB I: A hit, a vallás segít, hogy ne kerüljek magam alá – Besic

– Milyen volt újra labdához érni?
– Szombaton lesz öt hónapja, hogy átestem az operáción – felelte lapunknak Muhamed Besic, aki februárban a Kisvárda elleni mérkőzésen szenvedett keresztszalag-szakadást, és most Ausztriában készül a Ferencvárossal az őszi szezonra. – Nagyon jó volt újra labdához érni, de legalább ilyen jólesett, hogy végre teljes intenzitással, teljes erőből futhattam. Ez is egyfajta euforikus érzés.

– Mi a következő lépcsőfok?
– A következő négy hétben fokozatosan terhelem magam, elkezdem a kapura lövéseket, próbálom visszaszerezni a gyorsaságomat. Végre újra a csapat mellett edzhettem, a bemelegítés egy részét a többiekkel csinálhattam, és a tréning alatt is ott lehetek a közelükben – csak éppen a pálya szélén nekem egyelőre teljesen más típusú munkát kell végeznem. De nem bánom, már az is nagyszerű érzés, hogy ott lehetek.

– Miért éppen Ausztriában operálták meg?
– Innsbruckban van egy specialista, a Bayern München labdarúgói is hozzá járnak, sőt szinte egész Európából őt keresik fel a hasonló sérüléssel bajlódó játékosok.

– Nagyon maga alatt volt a sérülése utáni első néhány napban?
– Eléggé. Amikor a második nap felkeltem, átfutott az agyamon, hátha csak rossz álom az egész. Aztán lenéztem a lábamra, és láttam, ez a valóság... Az első két-három hét ilyenkor a legrosszabb, akkor még fájdalmak is gyötrik az embert, ülni, állni, de feküdni sem jó. Ilyenkor egyszerűen nem találja az ember a helyét. Azt az időszakot egyszerűen túl kell élni.

–És mentálisan?
–Fejben rendben voltam. Igazi harcos vagyok, ráadásul nem először kell ezt a hercehurcát végigcsinálnom. Sajnos van tapasztalatom benne, hogy mivel jár egy ilyen hosszú rehabilitáció. A hit, a vallás sokat segít abban, hogy ne kerüljek magam alá.

– A lábadozás alatt, a nyáron azért volt ideje pihenni, lazítani egy kicsit?
– Az elmúlt öt hónapban egy hetet pihentem. Mindennap edzőteremben, uszodában, edzőpályán nyúztam magam, erre az egy hétre utaztam haza Mallorcára. Kilenc éve jártam ott először, amikor Angliában futballoztam, és annyira beleszerettem, hogy öt éve már Mallorcára járok haza. Megöregedni mindenképpen ott szeretnék.

– Ha minden jól alakul, szeptember végén-október elején léphet újra pályára. Vágja a centit?
– Nem vagyok türelmetlen. Tudom, ha siettetném a visszatérésemet, magamnak árthatnék a legtöbbet. Dolgozom, várom, hogy játszhassak, de nem hajszolom magam bele semmiféle butaságba.

– Az első ausztriai edzőtáborba nem, a mostani másodikba viszont már elutazott a csapattal. Kivel van egy szobában?
– Alekszandar Pesiccsel.

– Na, akkor van miről beszélgetniük, hiszen a szerb csatár első ferencvárosi mérkőzésén nyomban vállsérülést szenvedett, és hetekre kidőlt a sorból.
– Balszerencsés volt, de hát sosem lehet tudni, mit tartogat a következő perc. Alekszandar remek srác, és bár csak rövid ideje ismerjük egymást, máris egymásra hangolódtunk, jókat beszélgetünk. Őt sem kell félteni, még erősebben tér vissza a pályára, hiszen ahogy látom, ő is harcos típus.

– Mivel telnek az esték az edzőtáborban?
– Napi két edzésünk van, így este örülünk, ha pihenhetünk. Van, aki filmet vagy sorozatot néz, más videójátékkal üti el az időt, és vannak, akik leülnek és beszélgetnek. Én olvasni is szeretek, de hogy minél több erőm legyen, ha csak tehetem, pihenek és lazítok.

A FERENCVÁROSI TC NYÁRI FELKÉSZÜLÉSE
Edzőtábor: július 15.–22., Bad Radkersburg (Ausztria); június 26.–július 3. Bramberg am Wildkogel (Ausztria)
FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉSEK
Június 19.: Ferencváros–NK Rogaska (szlovén I.) 0–0
Június 21.: Ferencváros–Sepsi OSK (román I.) 1–0 (Auzqui)
Június 27.: Qarabag FK (azeri I.)–Ferencváros 3–3 (Varga B., Kehinde, Botka)
Június 30., 18.00 (Pongau): Red Bull Salzburg (osztrák I.)–Ferencváros
Július 3., 18.00: Ferencváros–FC Botosani (román I.)