Sportrádió: A Debrecen visszatért oda, ahová való – Ike Thierry Zaengel

– Mikor érkezik Andrés Iniesta a Lokiba?
– Látom, képben van... – válaszolta mosolyogva Ike Thierry Zaengel, a DVSC Futball Zrt. igazgatótanácsának elnöke, aki szerdán a Sportrádió vendége volt. – A barátságunk húsz évre nyúlik vissza, nem túlzás, már-már testvérként szeretjük egymást. Ki tudja, a jövőben talán lesz még a Debrecen futballistája. Most még Japánban van, a jövő héten tér haza Barcelonába. De ha megunja a futballt, akkor is lesz mivel foglalkoznia.

– Edzőnek készül?
– Borászkodik. És le a kalappal előtte. Francia emberként nem szeretem a spanyol borokat, sőt, alkoholt sem iszom, de megkóstoltam a borát, lenyűgöző. Borászként is szép jövő előtt áll.

– A mentalitásuk kötötte össze önöket leginkább?
– Az ő mentalitását senkinek sem kell bemutatni, fejben a legerősebb labdarúgó, akivel valaha találkoztam. Én ugyan sohasem futballoztam, tizenhat éven át rögbiztem, egyébként pedig minden sportban a mentalitáson múlik a legtöbb. Ha valaki nincs rendben ezen a téren, nem viszi semmire.

– Gyerekfejjel, tinédzserként tényleg rádiózott?
– Imádtam. Különböző zenés műsorokat vezettem, több országban kipróbáltam magam, az Egyesült Államokban, Olaszországban, Franciaországban – nagyon élveztem. De azok az idők elmúltak, már ötvenkét éves vagyok.

– Rengeteg elfoglaltsága ellenére a Loki minden meccsén kint van. Igaz, hogy ez fő szabály saját magának?
– Ha nyerünk, ha veszítünk, én ott vagyok – akár egy drukker. Ha egy elnök nincs ott a stadionban, amikor a csapata játszik, az az én szememben nem igazi elnök. De így vagyok a közönséggel is, mert mind egy hajóban evezünk. Egyébként pedig nem szeretek úgy fogalmazni, hogy tulajdonos vagyok, inkább menedzser. Kézben tartom a szálakat, és példát mutatok a játékosoknak, a szurkolóknak, mindenkinek.

– Mitől volt vonzó a DVSC mint üzleti lehetőség?
– Közép-Európában kerestem klubot. A magyar futball az elmúlt évtizedben hihetetlen fejlődésen ment keresztül, amiben Marco Rossi szövetségi kapitánynak is nagy szerepe van. Tehetségei mindig is voltak a magyar labdarúgásnak, nagy szükség volt valakire, aki rendszerbe helyezi az egyéniségeket. Bármerre járok a világban, ahol szóba kerül a magyar válogatott lehetséges ellenfélként, már nem legyintenek. Debrecen kellően messze fekszik Budapesttől, rengeteg gyerek van a környéken, nagy a merítési lehetőség.

– A debreceni akadémiára is nagy figyelmet fordítanak. Hogy látja a helyi fiatalok helyzetét? Kiből lehet a következő Dzsudzsák Balázs?
– Belőle csak egy van! Vannak tehetségeink, elég, ha csak annyit mondok, az utánpótlásban három korosztályban is a Loki végzett az országban az élen. Dzsudzsák Balázs bal lába még mindig hihetetlenül jó, jó erőben és formában játszott. Nagy szükségünk van rá.

– Sokat beszélnek a futballról, az életről?
– Az életről igen, a futballról soha. A szakmát meghagyom az engem körülvevő embereknek, ők nálam jobban értenek hozzá. Azt se kérdezze meg tőlem, a nyáron hány játékost igazolunk. A végső döntés az enyém, a kiválasztás, a játékoskeret összeállítása azonban a klub sportvezetőinek és a szakmai stáb tagjainak a feladata. Ebbe nem szólok bele.

– Ha nem a DVSC-t, melyik másik magyar klubot vette volna meg?
– Tizenkét évvel ezelőtt a Vasasért tettem vételi ajánlatot. Pedig nem vagyok Vasas-szurkoló. Három éve is megpróbáltam megszerezni a DVSC-t, de az nem a legmegfelelőbb időszak volt. Örülök, hogy tavaly júniusban létrejött az üzlet, és aláírtuk a megállapodást.

– Azt lehet tudni, hogy a debreceni klubba mekkora összeget fektet be?
– Konkrét összeget semmiképpen sem mondanék. Éppen akkora költségvetéssel dolgozunk, ami a folyamatos fejlődéshez szükséges. És ha már itt tartunk, vannak olyan klubok világszerte, sőt Magyarországon is, amelyek két kézzel öntötték ki a pénzt az ablakon, a csodákat mégis a kis klubok szállították.

– Igaz, hogy Magyarországon mindennel elégedett, csak a játékvezetéssel nem?
– Kényes téma ez. Való igaz, a játékvezetéssel és a VAR működésével nem vagyok kibékülve. Hogyan fordulhat elő, hogy időnként öt-tíz percig rágódnak egy-egy döntésen a videószobában? Limitálni kellene az erre szánt időt. És ha már itt tartunk, talán jó lenne több csapat az NB I-ben. Különös bajnokság a magyar, egyik nap a második vagy, a következő héten a hatodik, egyik pillanatban a kiesés elkerüléséért harcolsz, utána a dobogóra kerülésért.

– A bronzérem az idén nagy bravúrral összejött, így a csapat újra megmutathatja magát Európában. Mi lehet a cél az Európa-konferencialigában?
– Erre inkább a június 21-i sorsolást követően válaszolnék. De az egyik kedvenc idézetem éppen ide vág. Muhammad Ali fogalmazott úgy, ha nem ijedsz meg az álmaidtól, nem is elég nagyok.

– Szrdjan Blagojevics sikerre vezette a Lokit, és 2025-ig meghosszabbították a szerződését. Milyen személyiségnek tartja a szerb vezetőedzőt?
– Pontosan olyannak, akire szükségünk volt! Nem a véletlen műve, hogy Debrecenbe került. Annak idején olyan edzőt kerestünk, aki meg tudja valósítani a csapattal a labdatartásra épülő játékot, és igazi harcosokat farag a játékosokból. Szrdjan Blagojevics munkamániás edző, és utólag elárulhatom, már az utolsó bajnoki előtt egymás tenyerébe csaptunk. De akkor arra kért, ne jelentsük be a szerződéshosszabbítást, csak a bajnokság végén.

– London, Párizs, Budapest és Debrecen között ingázik. Hol érzi leginkább otthon magát?
– A stadionban. Szoktam is mondani, ha lenne ágyam a Nagyerdei Stadionban, gyakran aludnék ott. Rengeteget utazom, sokat repülök, egyébként is kalandos az életutam. Kongóban születtem, a szüleim diplomataként a mai napig Afrikában élnek. Laktam Európában, Amerikában, gyakorlatilag az összes kontinensen megfordultam, most mégis egyvalami foglalkoztat leginkább, az, hogy a Debrecen visszatért oda, ahová való.

A BESZÉLGETÉST IDE KATTINTVA HALLGATHATJA MEG!