FTC: Dejan Sztankoviccsal van esély a nemzetközi előrelépésre is! – Hegedűs Henrik

– Miben változott a legtöbbet a Ferencváros játéka, mióta Dejan Sztankovics átvette a csapat irányítását?
– Négy összecsapás – vagy maradjunk inkább háromnál, mert azért a Magyar Kupa mérkőzés nem tekinthető feltétlenül a többivel egyenértékűnek elemzési szempontból – felelte a Nemzeti Sport kérdésére Hegedűs Henrik, a Ferencváros vezető elemzője. – Ennyi mérkőzés nagyon kis minta, így inkább azt emelném ki, hogy milyen csapatot épít Dejan Sztankovics, amely elképzelésnek egyébként már most is jól látható jelei vannak. Amikor Sztankovicsot kinevezték a Crvena zvezda élére, a csapat játékkoncepciója átalakult, még dominánsabbá vált. Az érkezése előtti két esztendőben a Zvezda labdabirtoklása 58.6, majd 58.7 százalék volt, ez Sztankovics első idényében jelentős mértékben, 64 százalékra emelkedett. Ezzel párhuzamosan a csapat gólerősebbé vált, az érkezését megelőző idényekben 96-97 gól szerzett, ez 114-re nőtt. Az irányítása alatt a Zvezda játszott a legtöbb passzal (544/90 perc), a legpontosabban (87 százalék), a legkevesebb hosszú labdával (41/90 perc), de a legtöbb progresszív passzal (88.5/90 perc).

– És ez miért fontos?
– Mert a nemzetközi labdarúgásban 2010 óta szigorúan monoton emelkedés látható a passzpontosságban, valamint az egy játékosra jutó labdaérintések és passzok számában. Ezekkel a technikai-taktikai készségekkel tudja egy csapat kontrollálni a mérkőzést. Nemzetközi szinten ehhez társul a fizikalitás, az intenzív, agresszív játék: az alacsony PPDA-mutató (erről keretes írásunkban olvashatnak – a szerk.). Márpedig a Ferencváros adott idényének sikeressége a nemzetközi szereplésén múlik. Reaktív futballal is érhet el eredményeket az ember, ezt láttuk a magyar válogatottnál is, de azt is, hogy ennek a futballnak megvannak a korlátai. A 2016-os Európa-bajnokságon például mezőnyjátékból nekünk hét, míg ellenfeleinknek 54 pontos passzuk volt a tizenhatoson belülre három meccs alatt. Fontos állomás volt, de ezt követően kezdett magasabb védelmi vonallal és magasabb labdatartással játszani Marco Rossi csapata, ami a sikeres Nemzetek Ligája-, és a 2024-es Eb-selejtezős szereplés kulcsa.

NEM CSÖKKENT A TÁMADÓPOTENCIÁL, CSAK KIMARADTAK A LEHETŐSÉGEK

– Szokták mondani, a számok nem hazudnak… A három tétmérkőzés valóban nem mondható komoly viszonyítási alapnak, ezek alapján mégis mi az, amiben a Ferencváros máris előrelépett, és miben kell legtöbbet javulni?
– A legnagyobb különbség, akár a közelmúltat nézzük, akár a korábbi éveket, hogy milyen intenzív a Ferencváros letámadása és hol húzza meg a védelmi vonalat. A két bajnokin – a Kisvárda és a Kecskemét –, valamint a Csukaricski ellen a meccs PPDA-átlaga 6.8. Ez nemzetközi mércével is elit mutató, de hogy kézzel foghatóan érzékeltessük, ez a heavy metal Liverpool szintje – nyilván nem mindegy, hogy ezt a nyomást milyen szinten képes megvalósítani egy csapat. De az intenzív letámadás, az előre védekezés hatása azonnal mérhető, az idény korábbi meccseihez képest javult a kapott gól/meccs mutató (1–0.3), több mint ötven százalékkal csökkent az ellenfelek kapura lövésének a száma (10.1–4.7), jelentősen nőtt a támadóharmadban szerzett labdák száma (14.3–18.1/90 perc). Ezzel párhuzamosan persze minél kevesebbet próbálkozhat az ellenfél, annál többet van nálad a labda, és annál jobban kontrollált a meccs. A labdabirtoklás 55 százalékról 66 százalékra nőtt, ami hatalmas különbség, emellett több passzal (478–510) és pontosabban (85–87.2 százalék) játszik a csapat, miközben csökkent a hosszú labdák aránya is. A lövések száma 17.2-ről 21.7-re nőtt, több a beadás (15.6 helyett 21.3), 30 százalékkal több a tizenhatoson belüli labdaérintés (26.7 helyett 34.7).

– Dejan Sztankovics munkába állása óta – leszámítva a nem mérvadó Magyar Kupa mérkőzést –, három mérkőzésen öt gólt szerzett az együttes, míg korábban többször is hat rúgott góllal nyert a csapat. Mi ennek a legfőbb oka?
– Természetesen a játék minden elemében lehet, sőt, kell is fejlődni, így például a befejezésekben is, de azt látni kell, hogy a csapat meccsenkénti xG mutatója nem sokat változott (2.7–2.5/90 perc), miközben jelentős stílusváltáson megy át a csapat. Ez az, ami igazán lényeges, vagyis a csapat támadópotenciálja nem csökkent, csak kimaradtak a helyzetek, miközben korábban óriási felülteljesítésben volt a csapat a 2.7-es átlag xG-re szerzett 4-6 gólokkal. Ilyen szintű felülteljesítés soha semmilyen csapatnál nem tartható fenn. Közben egyébként megsérült az egyik legjobb formában lévő támadó, Adama Traoré, de azt is említhetjük, hogy a tavalyi szezonban a Kecskemét kapta a legkevesebb gólt az NBI-ben (32), azt megelőzően meg a Fradi után a Kisvárda (34), vagyis két olyan csapat volt az ellenfél, amely nagy figyelmet fordít a védekezésre.

A SZAKMAI STÁB DÖNTI EL, MIT OSZT MEG A JÁTÉKOSOKKAL

– Az elemzés nyilvánvalóan csapatszinten történik, de csapatrészekre, és egyénekre is külön bontjátok a részleteket? Ezekről a játékosok milyen formában kapnak visszacsatolást?
– Az elemzések általában csapat vagy egyéni szinten történnek, de inkább trendeket, vagyis makrociklusokat vizsgálnak, így eseti jelleggel kevésbé mérvadók. A játékoshoz nem is mindig jut el a saját teljesítményelemzése, ez mindig a szakmai stáb döntése. Amikor például azt látta a klub, hogy egy támadó xG/lövés mutatója drasztikusan csökken a tavalyi idény során 0.19 xG/lövésről 0.10 xG/lövésre, akkor az mindenképp beavatkozást igényel, de persze ez is összetett helyzet, mert az alacsony xG/lövés legalább három dolgot jelez vagy jelezhet. Az első, hogy a játékos rossz döntéseket hoz és sokszor gyenge minőségű játékhelyzetben vállalkozik lövésre. A második, hogy nem elég kezdeményező a játéka, így például nem hozza magát cselezéssel jobb lövőhelyzetbe. A harmadik, hogy a társak nem hozzák őt tiszta helyzetbe, mert – például – a játékos mélységi futásai elmaradnak az elvárttól. Ezt már a szakmai stáb ítéli meg, és annak megfelelő a lekezelő eljárás is.

– A következő napokban kétszer is idegenbe utazik a Fradi, szombaton az MTK otthonában lép pályára, majd az Európa-konferencialiga csoportkörében az olasz Fiorentina vendége lesz. Mennyiben kíván más taktikát a csapattól ez a két mérkőzés?
– Egy együttes játékstílusát stratégiailag kell felépíteni, ami stílusjegyeiben állandó, és csak részleteiben, meccstaktika szintjén igazodik az ellenfélhez. Jelenleg két teljesen különböző mérkőzés vár ránk, de hosszú távon a Ferencváros természetes fejlődési íve az, hogy nemzetközi szinten passzív, reaktív csapatból kezdeményező, proaktív csapattá válik, vagy megközelítse ezt. Ha ez nem történik meg, akkor mindig nagy lesz a szerencsefaktor szerepe. Hogy egy konkrét példát nézzünk: a Ferencváros a Leverkusen elleni hazai EL-nyolcaddöntőben (0–2) 16.6-os PPDA-val játszott. Amikor Dejan Sztankovics vezetésével a Crvena Zvezda volt hasonló helyzetben az AC Milan ellen (1–1), akkor a szerb csapat PPDA-ja 8.6 volt. Ezt a két számot nem lehet összehasonlítani, ez két külön világ – különösen azért, mert ez azt is jelenti, hogy Sztankoviccsal a Zvezda eljutott arra a szintre, hogy alapvetően nem kellett feladnia a stílusát a nemzetközi mérkőzéseken sem. Hosszú távon nálunk is ez kell hogy legyen a cél, de míg a Zvezdánál 2.5 évet töltött, nálunk egyelőre kis túlzással két és fél hetet, szóval elemzőként azt mondom, legyünk türelemmel…