Álmodozzunk – Thury Gábor jegyzete

A KÉPES SPORTBAN MA KEZDŐDŐ, nyolc héten át tartó sorozatunkban a legeredményesebb magyar klubok valaha volt legjobb tizenegyét állítjuk össze.

A Ferencvárossal kezdünk, mellette a Csepel a kistestvér. A 34-szeres bajnok Fradit a 23-szoros győztes MTK követi, majd jön sorban az Újpest (20), a Bp. Honvéd (14), a Debrecen (7), a Vasas (6), a Győr (4), a Fehérvár FC (3), mellettük egy-egy „kicsi” – nem mind bajnokcsapat, de bizonyos időszakban a honi futballtörténelem karakteres szereplője (Tatabánya, Vác, Diósgyőr, Békéscsaba, ZTE, Haladás, Dunaújváros).

El tudom képzelni, már az utóbb felsorolt egyesületeken is lehet vitatkozni – hát még azon, ki kap helyet például az 1899-ben alapított Fradiban, az MTK-ban (1887) vagy éppen az Újpestben (1885). Több mint egy évszázadot kell felölelni, de a „kis” klubokkal sem könnyű a helyzet, a DVTK-t 1910-ben alapították – a Dunaújváros a legfiatalabb, az alapítás esztendejében, 1952-ben még lánykori nevén Sztálin Vasmű Építőkként szerepelt...

Biztosak vagyunk benne, hogy az összeállítás(ok) vitára ösztönöz(nek) – az utóbbi kifejezésen a hangsúly –, mi a szerkesztőségben képletesen szólva bizony hajba kaptunk, ki kerüljön be vagy éppen ne az álomtizenegybe.

Gyermekkoromra visszaemlékezve mindig imádtam az ilyenfajta összeállításokat – még úgy is, hogy időnként nem értettem egyet a felsoroltakkal. Leültem és a magam szórakoztatására leírtam a jelöltjeimet, meg is indokoltam a miérteket. Sőt, összeült a baráti kör, amelynek tagjai nem feltétlenül ugyanannak az együttesnek szurkoltak, s megtettük a magunk tippjeit. Még azt is mondanám, építő jellegű közösségi szórakozás volt.

Játéknak fogtam fel az egészet, mint ahogyan a mostani kezdeményezést is annak fogom fel. Még akkor is, ha tisztában vagyok azzal, rengetegen telefonálnak, e-maileznek majd, ez vagy az miért álomfutballista, vagy éppen miért nem az. Vagy X-et miért csatárként vettük számításba, miért nem a középpályán – vagy éppen fordítva.

Noha az egyes labdarúgók jellemezhetők objektív mérőszámokkal (a klubban eltöltött időszak, válogatottság, bajnoki cím, szerzett gól stb), mégis szubjektív az értékrend – talán azért is, mert a futballista mint ember szubjektum. Hogy ez a nézőpont helyes-e vagy sem, döntsék el önök. Nekem mindenesetre lenne egy megjegyzésem: jobb ma egy „emberi” összeállítás, mint holnap egy mesterséges intelligencia által kreált...

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!