Bognár Tamás az ősz legjobb bírója: sípszó Fehérvártól Szaúd-Arábiáig

– Lapunk osztályzatai alapján ön lett az OTP Bank Liga őszi szezonjának legjobb játékvezetője, ennek ismeretében furcsa lehet az első kérdés: milyen Neymar szaúdi bemutatkozásán vezetni?
– Kimerítő – mondta lapunknak Bognár Tamás profi futball-játékvezető, a FIFA-keret tagja. – Döbbenetesen meleg volt, nagyon magas páratartalommal. Szakmailag is több nehéz játékhelyzet adódott, de társaimmal – Buzás Balázs és Kóbor Péter a két asszisztensem – meg tudtuk oldani a ránk bízott feladatot. Megesik, hogy a Közel-Keletről érkezik ilyen jellegű felkérés, ez a magyar labdarúgás, a magyar játékvezetés elismerése is.

– Tapasztalt játékvezetőként mit lehet tanulni azokból a meccsekből?
– A világsztárok beáramlása miatt emelkedett a bajnokság színvonala, irama, és bár az ismert arcok is képesek hevesen reagálni, alapvetően fegyelmezettek a pályán. A helyi labdarúgók inkább felnagyítanának minden kontaktot, sok a színészkedés, talán ez a kihívás az ottani mérkőzéseken. Sokkal többet kell fegyelmezni a játékosokat, mint az NB I-ben, futni ugyanannyit kell, mint itthon, ugyanakkor a mérések alapján idehaza ma már több sprintre van szükség.

– Ha már „hazaértünk”… Más volt önnek ez az ősz, mint a korábbiak?
– Ugyanúgy készültem a bajnokságra, mint a többire, sokat edzettem, mentálisan is felkészültem.

– A szakmai visszajelzések egybecsengnek lapunk osztályzataival?
– Mondhatom, hogy igen, pozitív reakciókat kaptam a vezetőktől, ellenőröktől, ugyanakkor tizenhét évvel a bemutatkozásom, a 2006-os Kaposvár–Pápa bajnoki, valamint kétszázötven levezetett élvonalbeli találkozó után mondhatom, a helyén tudom ezt kezelni. Legyen az játékvezető, játékos vagy edző, megesik, hogy nem sikerül egy meccs, ám akkor sem gondolom alkalmatlannak magam, ha pedig mindenki – és magam szerint is – jól vezetek, nem képzelem, hogy minden rendben, és én vagyok a legjobb. Reálisan értékelem magam.

– Az elemzés során mivel volt elégedett?
– Ha két-két sárga lappal kiállítasz két játékost, mint én a Fehérvár–Diósgyőrön, mind a négy lapnak hibátlannak kell lennie, mert ha egy is kérdéses, belenyúlsz a mérkőzés alakulásába, és ebben az esetben a VAR sem tud megmenteni. Emellett a mérkőzés légköre is megváltozik. A játékosok érezhetik, valami nem kerek, de leginkább a kispadról jönnek a kritikák, mert ott követik a közvetítést, így azonnal látják a visszajátszásokat – a DVTK kispadjáról jöttek is. Ezek a reakciók, amelyek sokszor erősen túlzók, hatással lehetnek a játékosokra, a mérkőzésre. A konkrét eseteket visszanézve a fehérvári meccsen mindegyik fontos ítélet rendben volt.

– Apropó, kispad: mintha egyre gyakrabban kellene az ott ülőket fegyelmezni.
– Ez teljesen érthető, nekem ezzel nincs bajom. Viszonylag kevés csapat van az NB I-ben, sokan menekülnek a kiesés elől, szoros a verseny, persze hogy ideges mindenki. Ezen nem szabad megsértődni, de nyilván van egy határ, amelyet nem szabad átlépni.

– Mit csinál a játékvezető, ha nem edz, elemez vagy éppen Szaúd-Arábiába utazik?
– Amióta hivatásos játékvezetők lettünk, szinte úgy élünk, mint a profi sportolók. Amikor tart a bajnokság, kevesebb a szabadidő, ha nincs mérkőzés, akkor is lehet velünk találkozni alacsonyabb osztályú meccsen, amelyen fiatal, tehetséges játékvezetőknek igyekszünk gyakorlati tanácsokat adni. Én ilyenkor a lányom mérkőzéseit részesítem előnyben, aki a női NB I-ben és a férfi megyei első osztályban vezet. A téli szünetben persze több időt tudunk a családunkkal tölteni. A pihenés mellett nem tudok a sporttól elszakadni, szívesen nézek a futball mellett kosárlabdát, vagy éppen besegítek egy-egy edzésen a tapolcai U14-es lány kosárlabdacsapat tréningjeibe, a kisebbik lányom ott pattogtatja a labdát.