Fehérvár: Kenan Kodro távozása nagy esélyt jelent nekem – Szabó Levente

– Mit szólt Kenan Kodro távozásához?
– Meglepődtünk – mondta lapunknak Szabó Levente, a Fehérvár FC 24 éves támadója immár csak korábbi klubtársáról, aki a téli szünetben a Ferencvároshoz szerződött.

– Nem tudtam eldönteni, hogyan reagálhatott ön a hírre.
– Mire gondol?

– Hogy miközben a csapat gyengül, ha egy gólerős támadó távozik, önnek ez csatárként kitűnő lehetőség.
– Megvan ez a kettős érzés bennem. Senki sem örül, ha egy jó futballista távozik, főleg amikor ilyen jól alakult az ősz második fele: nemcsak Kenan Kodro köszönt el tőlünk, Deybi Flores Kanadába szerződött, két kezdőjátékos ment el tehát, mégis optimista vagyok, mert az előző félévben többen is a kispadról beszállva tudtak hasznos tagjai lenni a csapatunknak. Ilyen képességű futballisták távozása minden klubnak érvágást jelentene.

– Így csatárposztra jöhet új játékos?
– Persze, a versenyhelyzetre szüksége van mindenkinek.

– Fura helyzet: nagy riválishoz igazolt korábbi csatártársa, mit kíván neki?
– Sok sikert! Rúgjon sok gólt, érezze jól magát, mindannyian ezt kívánjuk neki, őszintén, mutassa meg az Európa-konferencialigában is, milyen gólerős, jó futballista. Csapattársunk volt, eddig együtt küzdöttünk a Vidi sikereiért, ő továbblépett, ettől még a viszonynak nem kell megváltoznia, drukkolunk neki. És biztosra veszem, ez fordítva is így lesz, mindig figyeli majd, milyen eredményt ér el a Vidi, neki is fontos marad a fehérvári közösség.

– Visszatérve az előző kérdésre, az ambivalens érzésekre…
– Igen, nem akartam kitérni előle: nyilván ez nagy esély nekem. Az ősszel Kenan mellett is egyre több szerepet kaptam, és úgy éreztem, sikerült bizonyítanom, lehet rám számítani. Az csak motivál, ha még többet várnak tőlem, még fontosabb tagja lehetek a csapatnak, nagyon várom, hogy kezdődjön a tavasz, de ezzel nemcsak én vagyok így, az egész csapatunk ott folytatná, ahol az ősszel abbahagytuk.

– Nagy meglepetés volt, hogy az előző évi kínlódás, az utolsó percekben biztossá váló bennmaradás, majd a főtámogató, később Juhász Roland sportigazgató távozása, az ESMTK elleni kupabúcsú után így meglódult a csapat – mit gondol, minek köszönhető ez?
– Kialakult egy magyar mag, és immár meghatározó az öltözőben. Nagyjából egykorú, huszonévesekből álló társaság jött össze, de ne értsen félre: nincs bajom a légiósokkal, négy és fél évig éltem külföldön, de magunk között azt érezzük, a kötődés az országhoz, a bajnoksághoz, a városhoz, a klubhoz mindig erősebb a magyar játékosban, mint a külföldiben. Intenzívebb lett a kommunikáció, szorosabb lett a kapcsolat a pályán kívül, összetartóbb, egységesebb lett a közösség, és azt érezzük többen is, hogy ennek a pályán is látható, érezhető a hatása.

– Említette az Olaszországban eltöltött négy és fél évet. Mit hozott haza?
– Tizenöt éves gyerek voltam, amikor kikerültem, szerintem a koncentrációban léptem előre a legtöbbet. Nincs lazsálás, nincs kihagyás, mert azonnal jönnek a helyedre, ehhez hozzászoktam, így mindennap figyelni kell a feladatomra. A másik, ami az olasz futballt jellemzi, a taktika részletes begyakorlása, annak is hasznát tudom venni.

– Milyen tavasz elé néz a Fehérvár?
– Szeretnénk még jobbak lenni, mint az ősszel. Lett önbizalmunk, hiszünk magunkban, várjuk, hogy újra bajnoki mérkőzéseket játszhassunk. Három idegenbeli meccsel kezdünk, de megmutattuk, nemcsak itthon tudunk eredményes futballt játszani.